› Bakugou ‹

emmaxxxth kérésére

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ ••• █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

Az osztálykirándulások lényege a szórakozás, az együttes erővel szerzett tapasztalatok és emlékek. A U.A. 1-A diákjai teljesen bezsongva várták, amíg a busz oda nem ért a kijelölt helyre, köztük Hiyako Yoshida is, aki csendben hallgatta a többiek beszélgetését. Ám legtöbbször a figyelme egy bizonyos fiú felé terelődött, aki történtesen Bakugou Katsuki volt. A srác unottan, fejét az állán támasztva bámult ki az ablakon, és időnként irritáltan csettintett egyet nyelvével.

- Ne, Hiyako-chan - hajolt közelebb hozzá Mina - Mikor vallasz neki szerelmet?

A kérdés hallatán a hosszú, fehér hajú lány szemei meglepetten pattantak ki és teljesen elvörösödve kezdett el hadonászni kezeivel.

- Nem tudom, hogy miről beszélsz - mentegetőzött, miközben magán érzett pár tekintetet.

- Kinek kell szerelmet vallania? - érdeklődött szemöldökét húzogatva Kaminari.

- Senkinek - vágta rá azonnal, alig hallhatóan Hiyako.

- Uh, ki a szerencsés? Todoroki-kun? Kirishima-kun? - találgatott izgatottan Hagakure, amitől szegény Hiyako még jobban elpirult.

A két említett fiú érdeklődve nézett feléjük a nevük hallatán, és míg Todoroki értetlenül kapkodta tekintetét, addig Kirishima halványan elpirulva mosolyodott el zavarában.

- Nem, senki - szorította össze világoskék szemeit, miközben arcát a tenyerei mögé bújtatta.

Érezte, ahogy Mina kuncogva a füléhez hajolt.

- Igazából egész végig téged nézett - utalt az állandóan idegbeteg szőkére.

Hiyako diszkréten Bakugou irányába lesett, aki elmélyülten figyelte a lányt, mintha valamin egész végig kattogott volna az agya. Hiyako egy vonallá préselt ajkakkal horgasztotta le fejét, hogy a többiek ne lássák az arcára kiülő széles mosolyt.

•••

Miután a busz leparkolt a szálloda előtt, néhány kivétellel, mindenki kalandvággyal és kíváncsisággal teli szemekkel szállt le a járműről. Hiyako csodálkozva kapkodta a fejét, hiszen egy különösen szép helyen sikerült szállást foglalnia Aizawa-senseinek.

- És állítólag melegvízű forrás is van - osztotta meg Uraraka boldogan.

- És közös - tette hozzá Mineta nyáladzva, amitől minden lány hátán felállt a szőr.

- Figyelem! - szólt fel az osztályfőnök - Délutánig pakoljatok ki, utána pedig városnézésre megyünk.

- Lemehetünk a tengerpartra is? - csillantak fel Mina szemei.

- Ameddig nem ölitek meg egymást, addig rendben van - sóhajtott fel Aizawa Deku-ra és Bakugou-ra sandítva.

Hiyako halkan felkuncogott, észre sem véve a folyamatosan őt figyelő vörös szemeket. Mina persze azonnal a lányhoz sietett, és átkarolva vállait hajolt közelebb a füléhez.

- Valaki nagyon néz téged..

Hiyako megilletődve fordult körbe, de senki olyat nem látott, aki csak egy pillantást is vetett volna rá.

- Csak képzelődsz - mondta zavartan oldalrabillentve fejét, mire Mina Bakugou felé nézett, aki már nem volt ott.

A pink lány értetlenül forgolódott, végül fújtatva a lányok után ment, akik közben megindultak a hotelbe.

- Időugrás, mert lusta vagyok -

Az osztály este hétre ért vissza a városnézésről, a legtöbben fáradtan estek be a közös szobákba, míg az energikusabbak úgy döntöttek, hogy elmennek a melegvízű forráshoz lazítani egyet.
Hiyako, Uraraka, Mina és Jirou nevetgével nyitottak ajtót egy szál törölközőben, amikor a figyelmüket egészen más dolog keltette fel. Ugyanis a vízben az egyfolytában mosolygó Kirishimat, az unottan üldögélő Bakugout és a reszkető Izukut pillantották meg.

- Ők miért vannak itt? - akadt ki egyből Jirou, mire a három fiú egyidejűleg fordult a lányok felé.

Hiyako szégyenlősen lehajtotta fejét, míg Uraraka elvörösdve kapta arca elé kezeit. Mina pedig szélesen elvigyorodva figyelte a kitágult szemű Bakugout.

- Ne legyetek már ilyenek, érezzük jól magunkat - tolta előre Hiyakot a víz felé, aki tehetetlenül hagyta mindezt.

Végül mindegyikük a vízben kötött ki, ezzel elérve, hogy Kirishima és Deku teljesen elvörösödjenek. Bakugou semmitmondó tekintettel meredt maga elé, miközben legbelül próbálta tűrtőztetni magát. Ezt pedig Mina is észrevetette.

- Hé, Jirou, Uraraka. Azon gondolkodtam, hogy nem szeretnétek-e visszamenni.. - kezdett bele a lány hangosan.

- De még csak most jöttünk - értetlenkedett a füllhallgatós lány.

- De fázom - próbálkozott tovább Mina, és egy segélykérő pillantást vetett Kirishima-ra.

- Most, hogy mondod, én is - kapott a fejéhez látványosan - Midoriya, gyere te is!

- Én? De-

Mielőtt a zöld hajú srác befejezhette volna, Kirishima megragadta a karját és kifelé kezdte el őt vonszolni, miközben Uraraka és Jirou megvilágosodva figyelték az értetlenkedő Hiyakot és a szemeit forgató Bakugout.

- Igazad van, Mina-chan - helyeselt Ochaco, és mire Hiyako kettőt pislogott, mind a három barátnője már az ajtót csukta be maguk mögött.

- Mi a.. - ráncolta homlokát, ám ahogy visszanézett Bakugoura, minden vér az arcába szállt és elcsendesedve süllyedt el a vízben, egészen állig.

- Tsk - csettintett nyelvével a szőke halvány pírral az arcán, amiről a lány nem tudta eldönteni, hogy a meleg miatt volt-e, vagy pedig egészen más okból.

- Szerintem én is megyek - köhintette zavartan Hiyako, majd fejben fel is pofozta magát.

Miért kellett kijelentenie?

Már éppen menni készült, amikor látta, hogy Bakugou szólásra nyitotta ajkait.

- Maradsz - jelentette ki.

Hiyako ledermedve nézett hátra válla felett, amit azonnal meg is bánt, amikor Bakugou mellkasával taláta szembe magát közvetlen közelről.

- Bakugou-kun?! - hátrált, amíg egy sziklának nem ütközött.

Bakugou kifejezéstelen tekintettel közeledett felé, majd kezét a kőre támasztva hajol közelebb a lányhoz.

- Miről beszélt Sötét szemű a buszon? - kérdezte egészen higgadt hangon.

Hiyako megilletődve pislogott párat, abban a pillanatban nem tudott ésszerűen gondolkozni, Bakugou közelsége miatt pedig egy értelmes mondatot sem tudott kinyőgni.

- T-túl közel vagy, Bakugou-kun - dadogta, szemeivel folyamatosan másféle figyelve, mivel nem mert a fiú szemeibe nézni.

- Válaszolj - morogta a szőke, ajkai már a lány nyakát súrólták.

Hiyako meglepetten felsóhajtva csúsztatta fel kezeit Bakugou hátára, aki erre a mozdulatra elégedetten mosolyodott el.

Megörjítette, hogy Hiyako és az ő teste ilyen közel volt egymáshoz, főleg, hogy a lány mellei a mellkasához nyomódtak.

- Csa-csak arról kérdezősködött, hogy mikor vallok szerelmet - hadarta el Hiyako összeszorítva szemeit.

Bakugou felvonta szemöldökeit, de nem hátrált el, száját a lány bőrére tapasztotta és hirtelen megszívta azt, amitől Hiyako felnyőgve mart bele Bakugou hátába.

- Kinek is?

Bakugou lehellete az őrületbe kergette Hiyakot, lábai megremegtek és nagyot nyelt, mielőtt valaszolt volna.

- Neked - felelte halkan, mire Bakugou lassan felemelte fejét, hogy rálásson a lány arcára.

- Helyes válasz - nyalta végig alsó ajkán, mielőtt letámadta volna Hiyako száját.

Szemei elkerekedtek a hirtelen mozdulattól, és bátortalanul csókolt vissza, amitől Bakugou felbátorodva markolt a lány derekára és gyengéden harapott rá alsó ajkára, amitől Hiyako felnyőgött. Bakugou készségesen átcsúsztatta nyelvét a lány szájába és minden négyzetcentimétert próbált felfedezni. Miután elváltak egymástól, lihegve döntötte homlokát a lányénak, aki kipirulva próbált megmaradni a lábain.

- Mostantól az enyém vagy - vigyorodott el Bakugou - Senki másé.

Hiyako bágyadtan bólintott egyet és hagyta, hogy a srác ismét lecsapjon ajkaira.

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ end █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

Ezmostszarlett

↫↫↫↫↫ next ↬↬↬↬↬

Present Mic × Olvasó
Skywizard2001 kérésére

↫↫↫↫↫ next ↬↬↬↬↬

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top