Aurora-senpai kérésére

Yandere Bakugou × Olvasó

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ ••• █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

Bakugou elmélyült tekintettel figyelte az éppen Kaminari-val nevetgélő [T/N]-t. Tudta, ha most közbelép, akkor biztosan megutáltatja magát a lánnyal, de mégsem nézhette végig tétlenül, ahogyan elveszik azt, ami az övé volt. Az meg végképp nem érdekelte, hogy a többiek mi gondolhatnak majd róla, ha előttük rángatja ki [T/N]-t a folyosóra. Mert hogy pontosan ez volt a terve.

- Oi, te nő - ragadta meg a lány karját, aki először kérdő tekintettel, majd összezavarodva nézett fel a vörös szemekbe.

Denki szaporán pislogva nézte végig, ahogyan a dühös Bakugou kiráncigálta [T/N]-t a teremből, míg a többek néma csendben figyelték az eseményeket.

- Várj már, Bakugou - szólt oda neki [T/N], miközben a fiú végigrángatta az egész folyosón keresztül.

A diákok nagy részét nem érdekelte, de páran felfigyeltek a hangoskodásra és hátarhőkölve meredtek a párosra.

Bakugou nem szólt semmit, csendben vezette tovább [T/N]-t. Gondolatai tele voltak Kaminari halott testének képével, amitől eszelősen elvigyorodott. [T/N], aki mindezt nem látta, csak beletörődve a sorsába, felsóhajtott. Bakugou egy üres terembe nyitott be, majd amint becsukat az ajtót, [T/N]-t egy határozott mozdulattal a falnak nyomta, és saját testével is ránehezedett.

- Mi a-

- Fogd be - morogta elsötétült tekintettel - Ha meglátom mégegyszer a közeledben azt a nyálasképű barmot, akkor megölöm. És ne keresd a társaságát - lassan [T/N] füléhez hajolt, lehelete csiklandozta a lány bőrét -, itt vagyok én neked.

[T/N] olyannyira ledöbbent a hallottakon, hogy még levegőt is elfelejtett venni. Nagyot nyelt, amikor megérezte Bakugou leheletét a nyakán, majd felszisszent, amikor a srác elkezdte kiszívni a bőrét a neki tetsző pontot.

– Hülye vagy? Ez meg fog látszani – lökte el magától hirtelen [T/N], kezét a fájó pontra szorította.

– Nem érdekel. Legalább tudni fogják, hogy kihez tartozol – vágta zsebre kezeit Bakugou és további szó nélkül otthagyta a lessokkolódott [T/N]-t.

Eddig sosem történt ilyesmi, Bakugout mindig is előkerülte a kiállhatatlan személyisége és viselkedése miatt.

– És ezért kellett elrángatnia egy üres terembe? Komolyan? – csapta homlokon magát [T/N] és fújtatva vissza indult a saját osztályába.

Egyszer sem nézett rá Bakugou-ra, a fiú meglepetésére, még Denki-hez sem ment vissza. Lehajtott fejjel ült a helyére és csendben bámult ki az ablakon, amitől osztálytársai teljesen összezavarodtak.

– Uhm, [T/N]-chan. Minden rendben? – lépett a padjához Uraraka, aggódó tekintettel, le sem véve szemeit a lány nyakán található szívásnyomról.

[T/N] mosolyt erőltetett arcára, mielőtt felnézett volna baratnőjére.

– Persze.

Igazság szerint, nem. Nem volt minden rendben.

A következő napok lassan teltek, a hét minden percében magán érezte Bakugou égető tekintetét, ami miatt a többi fiú nem igazán tudott a lány közelébe férkőzni. Senki sem mert ellenszegülni Bakugou-nak, főleg, hogy a sokkal erőszakosabb volt, ha [T/N]-ről volt szó. Még a szokásosnál is idegbetegebbé vált.
Mivel a lányt kezdte kényelmetlenné tenni a helyzet, elhatározta, hogy beszél a szőkével, de fogalma sem volt, hogy mit is mondjon majd neki pontosan. Nagy levegőt vett és mielőtt elindult volna a folyosóra, egy kéz ragadta meg csuklóját és gyengéden hátrahúzta. Denki vigyorgó arcát pillantotta meg, amitől [T/N]-nek is kedve támadt mosolyogni.

– Mit szeretnél, Kaminari-kun? – kérdezett rá kíváncsi tekintettel.

– Csak meg szerettem volna kérdezni, hogy nem-e lenne kedved holnap eljönni velem egy randira – mondta elvörösödve a fiú, [T/N] pedig autómatikusan bólintott egyet, megfeledkezve Bakugou-ról.

– Persze, miért is ne – felelte jókedvűen, amiről Kaminari szíve őrült tempóban kezdett el dobogni mellkasában.

Mindeközben észre sem vették a feléjük irányuló gyilkos pillantásokat az ajtóban ácsorgó személytől. Köd szállt elméjére, dühtől vöröslő arca eltorzult és képtelen volt kiverni a képet a fejéből, ahogyan [T/N] boldogan egyezett bele a randiba.
Valamit tenni akart az ellen, hogy elvegyék tőle [T/N]-t, de tudta, hogy az ötletet, amit már régen eltervezett, a lány nem fogja díjazni.

Másnap [T/N] boldogan indult el az iskolába, csak a délutáni randira tudott gondolni, és egyszer sem jutott eszébe Bakugou.

– Ohayo – köszönt illedelmesen, ahogyan belépett a terembe.

Fejét kapkodva keresgélt Kaminari után, aki ilyenkor már régen itt szokott lenni, sehol sem látta. Aggódva lépett Kirishima-hoz és Sero-hoz, akik a megszokottnál ellentétben csendben voltak.

– Tudtok valamit Kaminari-kunról?

Kirishima megfeszítette állkapcsát, míg Sero lehajtotta fejét.

– Tegnap súlyos sérüléssekkel találtunk rá az utcán – nyőgte ki halkan a vörös hajú.

[T/N] döbbenten hátrált egy lépést, miközben egy tekintetet érzett magán. Lassan fordult hátra, [Sz/sz] szemei találkoztak a vérben forgó vörös íriszekkel. Bakugou elégedetten vigyorgott a székén ülve, tekintete sötétebb volt, mint eddig.

[T/N] remegő ajkakkal rázta meg fejét és egy vonallá préselt ajkakkal futott ki a teremből. El akart menekülni az elől a szörnyeteg elől.

– Oi, [V/N]-san – kapott utána Kirishima, ám mozdulatában egy kéz akadályozta meg.

– Majd én utánamegyek.

[T/N] könnyei utat törtek maguknak, miközben a diákok között próbált kiszabadulni az épület tetőterére.

– Én tehetek mindenről – temette arcát tenyereibe, miután a korlátra támaszkodva próbálta megtartani a saját egyensúlyát.

– Figyelmeztettelek – hallotta meg az ismerős mély hangot maga mögül – Mondtam, hogy te csakis az enyém vagy!

A léptek egyre csak közeledtek a lányhoz, remegve meredt maga elé, miközben a félelem átjárta minden porcikáját.

– Félsz? Pedig téged sosem bántanálak – vigyorodott el szélesen Bakugou, ahogyan nekifeszítette mellkasát [T/N] hátának.

– Mit tegyek, hogy többet ne bántsd azokat, akik fontosak számomra? – kérdezte ledermedve a lány.

– Fontos számodra? – Bakugou csettintett egyet nyelvével, mielőtt megragadta volna [T/N] kezét és maga felé fordította a testét – Te hozzám tartozol, csakis hozzám!

[T/N] félelemmel teli szemekkel nézte az eszelős vigyorgó, elsötétült tekintetű Bakugou arcát.

– Ha továbbra is engedetlen leszel, akkor elintézem, hogy a kis barátocskád ne csak sérülésekkel kerüljön a földre – Bakugou megnyalta száját és közelebb hajolt [T/N]-hez – Megértetted?

– Igen – suttogta üres szemekkel a lány és hagyta, hogy a fiú lecsapjon ajkaira.

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ end █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

| Köszönöm a kedves kommenteket az előző rész alatt. Imádlak titeket ❣ |

↫↫↫↫↫ next ↬↬↬↬↬

Bakugou × Oc

antiszoc-otakunak :3

↫↫↫↫↫ next ↬↬↬↬↬