› Bakugou ‹

@Fuju-chan kérésére

Neko Bakugou × Olvasó
{Tudom, hogy nem volt benne a kérésben, de már régóta meg szerettem volna ezt írni lol}

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ ••• █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

Késő délután volt, az a napszakasz, amikor az ember a lustálkodáson kívül mást nem nagyon csinál. [T/N] sem tett másképp, egy tál [kedvenc nasi]-val/vel a kezében feküdt végig a kanapén a kedvenc sorozatát nézve. Hirtelen a csengő zavarta meg a kialakult, nyugodt légkört, mire a lány morcosan feltápászkodott és elbattyogott az ajtóig. Amikor szélesre tárta azt, egy pillanatig nem hitt szemeinek. A küszöbön Midoriya állt, mellette pedig Bakugou macskafülekkel és egy farokkal. Nem kellett sok, hogy [T/N] elnevesse magát a látványon, hiszen a szőke hideg külleme nemigen passzolt a mostani kinézetéhez.

– Mi a jó Isten történt? – ócsudott fel a döbbenettől.

– Öhm, egy gonosztevővel harcoltunk, amikor ilyenné változtatta át Kacchant – válaszolt kínosan nevetgélve Izuku – És azt szeretném, ha vigyáznál rá, amíg szólok valakinek, mert nem akarom, hogy egyedül legyen..

– Mi? Dehát, miért pont nekem kell erre az idióta macskára vigyáznom? – értetlenkedett [T/N], szerinte teljesen jogosan.

– Vigyázz a szádra, te fruska – morogta harciasan Bakugou, aki eddig néma csendben és életunt tekintettel hallgatta a beszélgetést.

– Mert nálad megbízhatóbbat nem ismerek, plusz valamilyen oknál fogva te jobban kijössz Kacchan-nal, mint bárki más – adta a logikus választ Midoriya – De akkor sietek is, nemsokára visszajövök!

Mielőtt [T/N] bármit is szólhatott volna, a zöld hajú fiú egy intés kíséretében elsietett az utca felé, hogy mihamarabb szóljon valakinek és orvosolni tudják a problémát.

– Gyere be – sóhajtott végül [T/N] és félreállva beengedte a zsebredugott kezekkel menetelő Bakugout.

A fiú egy pillanat alatt otthonosan érezte magát, levetette magát a kanapéra és kezébe vette a nasival teli tálat, majd rezzenéstelen arccal meredt a tv képernyőjére.

– Te ilyen szarokat nézel? – fordult [T/N] felé, aki tikkelő szemekkel elmosolyodott.

– Jó lenne, ha nem kötnél bele az ízlésembe Catsuki – ült le a fiú mellé egy elégedett vigyor kíséretében, ahogyan látta a méregtől egyre csak vörösödő arcát.

– Hogy mit mondtál, te nő? – háborodott fel Bakugou és ijesztő tekintettel közelített [T/N]-hez, aki hátrahőkölve csúszott arrébb a kanapén.

– Jól hallottad – szedte össze magát és bátran nézett farkasszemet a vicsorgó sráccal.

Katsuki fintorogva elfordult tőle és karbatett kezekkel nézte tovább a tv-t. [T/N] fejét ingatva felsóhajtott és kezét maga mellé helyezte, de ujjai valami puhába ütköztek. Értetlenül pislogva nézett le a lábai mellé, és Bakugou farkát {nem azt, te hunszut} pillantotta meg. Ördögien elvigyorodva simított végig rajta, ezáltal jóleső dorombolást előcsalva a szőkéből. Mindketten kitágult szemekkel nézték egymásra, Bakugou azért, mert a teste még sosem csinalt ilyesmit, [T/N] pedig azért, mert nem gondolta volna, hogy ilyen érzést vált ki majd a fiúból.

– Megöllek – jelentette ki a megszokottnál is mélyebb hangon Bakugou sötét aurával maga körül.

[T/N] felkészülve a halálara vetett keresztet mellkasára, miközben Istenhez fohászkodott. Eközben Katsuki egyre közelebb ért a lányhoz és villámokat szóró szemekkel szuggerálta [T/N]-t.

A levegőben terjengő feszültség átváltott valami egészen másra. A szoba már nem a düh érzetétől volt fülledt, hanem az szexuális intenzitástól, amit a két fél egységesen érzett át. Katsuki váratlanul megragadta [T/N] tarkóját és egy hosszú csókba rántotta. A lány hagyva magát, viszonozta a csókot, miközben érezte, hogy Bakugou fölé kerekedve a kanapé párnájára taszította. Nyelvét átjutatta [T/N] szájába, és csatát vivva a dominanciáért mélyítették el a csókot. Végül levegőért kapkodva váltak el egymástól.

– Ezt miért csináltad? – nézett fel a vörös szemekbe [T/N], amik elködösülve figyelték vonásait.

– Bosszúból – felelte egyszerűen némi hallgatás után és eltávolodott a lánytól.

– Oh, oké – bólintott fellélegezve, csalódottsággal a hangjában, amit Bakugou nem vett észre.

Mindezek után a percek csigalassúsággal teltek és egyikük sem szólalt meg ez idő alatt. Katsuki unott tekintettel meredt a tv képernyőjére, néha megvakarva cicafüleit, míg a lány feszngve próbált nem az előbbi jelenetre koncentrálni. [T/N] számára szinte megváltásként szolgált a csengő hangja, amikor megtörte a kínos csendet és felpattanva azonnal az ajtóhoz sietett, hogy kinyissa azt.

– Izuku-kun! Találtak valami megoldást? – kérdezte reménnyel teli szemekkel.

– Igen, és köszönöm, hogy eddig vigyáztál Kaccahan-ra – mosolygott szélesen Deku.

– Nem vigyázott rám, hülye Deku – jelent meg [T/N] mögött az előbb említett személy – Megyünk, vagy estig itt hálálkodsz neki?

– Persze, persze – bólogatott szaporán Izuku és még egyszer megköszönve [T/N]-nek, hogy egészen eddig elviselte Bakugout, elindult a suli felé.

A lány egyszer sem nézett Katsuki irányába, aki egyfolytában összeszűkített szemekkel méregette őt, majd megelégelve Deku után indult.

[T/N] nagyot sóhajtva becsukta az ajtót és egy pillanatnyi néma csend után, hátát a fának döntötte és lecsúszott a padlóra. Térdeit felhúzva átkarolta azokat karjaival, és lehajtott fejjel lehunyta szemeit.

Hogy is gondolhatta azt, hogy pont ő tetszene Bakugou-nak..

Az a csók csak egy bosszú volt Katsuki számára, semmi több, és ez teljesen elkeserítette a lányt.

•••

Másnap [T/N] kedvetlenül indult iskolába, nem akart Bakugou szemeibe nézni a történtek után, de mint mindennel, ezzel is meg kellett bírkóznia. A terembe érve látta, hogy még nem sokan voltak ott, viszont a jelenlévők között már ott volt Katsuki is, akinek még mindig a fején virítottak a macskafülek.

Szóval mégsem találtak rá megoldást...

– Miért van az, hogy [T/N] nem lepődött meg, amikor meglátta Bakubro kinézetét? – fordult körbe Kirishima kíváncsian.

– Mivel már tegnap szembesültem vele – motyogta felsóhajtva [T/N], miközben levetette magát a székre.

– Mit csináltatok ti ketten tegnap? – húzogatta szemöldökeit Denki, összenézve Mineta-val.

– Semmi közöd hozzá Lassúagyú – morogta harciasan Bakugou, [T/N] pedig majdnem felnevetett a felálló fülei miatt.

– Nyugodj le, Catsuki – fűzte hozzá a lány, felkészülve a halláskárosodásra.

– HOGY MIT MONDTÁL MÁR MEGINT? – pattant fel a helyéről a szőke és megindult [T/N] felé, aki ugyanígy téve kifutott a teremből – GYERE VISSZA, MEGÖLLEK!

Macska-egér játékot űzve rohanták át a folyosót, félrelökve a kérdőn utánukforduló diákokat. Az iskola kihaltabbik részén járhattak, amikor [T/N] nem bírta tovább, és muszáj volt megtamaszkodva térdein kifújni a levegőt. Ekkor egy lökést érzett meg hátulról és egy fájdalmas nyőgés kíséretében esett a hátára. Felnézve a dühös Bakugout látta meg magán, aki vicsorogva közelített felé.

– Ne, még túl fiatal vagyok a halálhoz – kapta maga elé kezeit védekezve, de nem érzett fájdalmat.

Megszeppenve nyitotta ki szemei, és ledöbbenve vette észre a tőle párt centire lévő Katsuki arcát. Komor szemekkel nézett rá, mire nagyot nyelt és elvörösödve nézett el róla.

– Nézz rám – morogta mély hangon, [T/N] pedig engedelmeskedve újra elveszett vörös szemeiben.

Ajkai lassan közelítettek övéihez, miközben folyamatosan a lányt figyelte. Ekkor Uraraka jelent meg, mögötte a többiekkel, akik egészen eddig őket keresték.

– Végre, hogy- Jézusom, megzavartunk valamit? – tette szája elé kezeit a barna hajú lány.

Bakugou ijesztően rájukmeredt.

– Igen, kurvára megzavartatok valamit! Már a barátnőmmel se lehetek kettesben, ti idióták? – ordította, majd egyet csettintve nyelvével, felsegítette a sokkos állapotban lévő [T/N]-t.

– [T/N], jól vagy? – siettek elé, de ő csak a semmibe bámulva emésztgette Bakugou előbbi mondatát.

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ end █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

↫↫↫↫↫ next ↬↬↬↬↬

Kaminari × Olvasó
@Writing_Phoenix kérésére

↫↫↫↫↫ next ↬↬↬↬↬

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top