@Wolfgina2002 kérésére

Bakugou × Olvasó
[Horror]

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ ••• █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

Sokszor történt már meg [T/N]-nel, hogy nem hallgatott azokra a személyekre, akik csak a rá leselkedő veszélyektől próbálták óvni őt. Most sem történt másképp, és épp ez okozta a vesztét.

Az autó gyors sebességgel haladt az úton, benne a lánnyal, Bakugou-val, Deku-val, Ochaco-val és Todoroki-val. A hangulat feszült volt, csak [T/N] dúdolgatott csendesen a kormányt markolva. A nap már lemenőben volt, az öt tini pedig ezt az időpontot találta a legalkalmasabbnak az éjszakai kiruccanásuknak. Egyedül Bakugou volt az, aki nem díjazta ezt az ötletet.

- Mi a fasznak kell az éjszaka közepén zargatni a szellemeket? Délután nem ér rá? - förmedt rá a mellette ülő barátnőjére.

- Ugyan, Kacchan, csak nem félsz? - húzódtak gúnyos mosolyra a lány ajkai.

- A seggem fél, te idióta! Ilyenkor minden normális ember otthon pihen, te meg a pokolra jutottakkal dumcsizol, akik abban a szaros kórházba voltak bezárva - emelte meg hangját mérges tekintettel.

- Nyugodj le - szólalt meg hátul Todoroki a szokásos póker arcával.

- Te kussolj, félfejű! - morgott rá félig hátrafordulva Bakugou - Vakon követitek ezt a csajt, aki valamilyen oknál fogva a barátnőm!

[T/N] felnevetett, miközben a fiú felé nyúlva, ujjaival Katsuki hajába túrt, aki lenyugodva visszafordult.

- Tudom, hogy szeretsz - mosolygott, le sem véve szemeit az útról.

- Ez mind szép és jó, de mikor érünk már oda? - kérdezte felsóhajtva Ochaco, ahogyan előredőlt a két ülés között.

- Hamarosan - felelte titokzatosan [T/N], míg barátai unottan rámeredtek - Öt perc, na!

- Remélem, hogy nem lesz semmi baj - motyogta orra alatt Deku, miközben kifelé bámult az ablakon.

Ekkor egy fehér alakot pillantott meg az út szélén, sárgán izzó szemei a lelkéig hatoltak, amitől a fiú lélegzete elakadt. Remegve a többiekre nézett, abban a reményben, hogy talán ők is látták a furcsa teremtményt.

- Mi a baj, Deku-kun? - pislogott rá aggódva a mellette ülő Uraraka.

- Oh, semmi - rázta meg fejét, elhesegetve kusza gondolatait, és a továbbiakban nem próbált meg kinézni az ablakon.

Pár perc múlva, az autó egy elhagyatott résznél fordult le, amitől mindenkit kirázott a hideg. A föléjük magasodó sötét fák és a bagolyhuhogás csak még komorabbá tette a környezetet, épp annyira, hogy átgondolják a saját életüket.

- Ez ijesztő - húzta össze magát Uraraka és közelebb bújt Izuku-oz, aki ugyanígy rettegve ölelte magához.

Todoroki érzelemmentes arccal meredt ki az ablakon, de legbelül ő sem repesett az örömtől a hely láttán.
[T/N] merész tekintettel hajolt előrébb, hogy jobban lásson a növényzet között, míg Bakugou unottan csattogtatta az előbb bevett rágóját.

- Megérkeztünk - szólt fel vidáman [T/N], amint leparkolt a hatalmas, elhagyatott kórház előtt.

Ahogyan sorban megálltak az épület előtt, valamilyen furcsa érzés kerítette hatalmába őket. Hatalmasat nyeltek az eléjük tárult kép láttán, és egytől-egyig képtelenek voltak mozgásra bírni testüket. Végül a boldogan mosolygó [T/N] felkattintotta a kezében lévő elemlámpa kapcsolóját.

- Ez beteg lesz.

•••

A bejárati ajtót könnyű szerrel ki tudták nyitni, amelyet miután kitártak, az egyik csavar megadta magát és nagy robajjal esett a földre. A tinédzserek felugrottak ijedtükben és köhögve próbálták eltakarni szájukat a nagy mennyiségű por miatt, amely a levegőben terjengett. [T/N] kíváncsian beljebb merészkedett, míg a többiek lassan követték őt.

- Ha ezt túléljük, otthon biztos, hogy kikapsz - morogta bosszúsan Bakugou barátnőjének, aki szemeit forgatva indult meg a recepciós pult felé.

Ochaco és Izuku a falokon logó okleveleket és kitüntetéseket vizsgálgatták, míg Todoroki az összeszakadt dohányzóasztalon heverő újságokat lapozgatta. Hirtelen valamin megakadtak a szemei. A reggeli papírlap első oldalán egy ismerős alak volt feltűntetve. Valamit tartott a kezében, feje le volt horgasztva. Hunyorogva próbálta felismerni a személyt, majd amint meglátta az ismerős, felemás színű hajkoronát, torkában gombóc keletkezett. Elnyílt ajkakkal pislogott párat, és megint a fekete-fehér újságra nézett. A kép eltűnt, helyette egy adományozással kapcsolatos cikk vette át a helyét. Lélegzetvisszafojtva nézett körbe az előtérben, ahol a barátain kívül senki sem tartózkodott. Megrázva fejét, visszahelyezte az újságot az asztalra és próbálta felfogni az előbb látott képet.

Eközben [T/N] a pult mögötti fiókokban kezdett el kotorászni, végül egy számára érdekes papírköteget emelt ki a dohos szekrényből.

„A U.A. kórházban történt furcsa észlelések"

- Srácok, találtam valamit - szólt oda a többieknek és feltapászkodva a pultra dobta a papírokat.

Izuku hangosan felolvasta a nagy betűkkel feltüntetett mondatot, mire elképedve egymásra néztek Uraraka-val.

- Olvasd tovább - bíztatta őt [T/N], de a fiú képtelen volt beszédre nyitni száját.

- Majd én, szaros Deku - morogta Bakugou kikapva a kezéből és felsóhajtva elkezdte felolvasni.

- „Már többen állították, hogy furcsa árnyakat láttak a falakon és paranormális történéseket éltek át a kórházban tartózkodásuk alatt. Egyre furcsább viselkedést produkáltak egyes betegek, amely időnkénti kitörésekben, illetve pánikrohamban nyilvánult meg. Az orvosok csak találgatni tudtak, hogy a különös "betegség" kialakulásának oka vajon mi is lehetett valójában. Végül a város papja meglátogatta a kórházat, és miután egy órát eltöltött az egyik beteggel, szó nélkül kisietett az épületből. A rá következő napokban, az itt dolgozók és az ápolt betegek sorban hunytak el, ismeretlen körülmények között."

Senki sem mert megszólalni, a teremben érezhető volt a feszültség és a félelem, amely átjárta minden egyes porcikájukat. A beállt csendet [T/N] törte meg.

- Hát..akkor menjünk beljebb - csapta össze tenyereit elszántan a lány.

A barátai egy "ez most komoly" arckifejezéssel illették, majd sóhajtva megindultak utána. Bakugou-nak nem tetszett a helyzet, amibe belecsöppentek, még ha nem is mutatta ki, de aggódott barátnője épsége miatt.
A folyosó teljesen sötét volt, csak az elemlámpa bocsájtott ki némi fényt magából. Ochaco érdeklődve nézte a falakra kiakasztott képeket és egyéb újságcikkeket. Az egyiken megakadt a tekintete. Szemöldökeit ráncolva lépett közelebb és olvasta le a kiírást.

„Újabb haláleset a U.A. kórházban! Uraraka Ochaco halál."

A barna hajú lány ajkai közül egy kissebb sikoly szökött ki, miközben remegve hátrált a cikktől.

- Ochaco - sietett hozzá Izuku és arcára csúsztatta kezeit.

Mélyen a szemeibe nézett, amiből csakis félelmet tudott kiolvasni. Uraraka némán, még mindig sokkos állapotbab a falra mutatott, ahol a keretben lévő újságdarab volt kiakasztva. Deku nagyot nyelve rápillantott.

- "A U.A. kórház kitüntetést kapott" - fordult vissza a lányhoz, és aggódva fürkészte arcát.

- De..de - dadogta maga elé, miközben hagyta, hogy barátja a többiek után vezesse, közben nyugtató szavakat suttogva a fülébe.

[T/N], Katsuki és Todoroki némán nézték a jelenetet, de hármójuk közül csakis Shouto érezte át a lány helyzetét. Hiszen látta magát egy újságban, ahogyan éppen azt lapozgatta, amitől nem csak kételyei támadták a hely igazi kilétével kapcsolatban, de már rájött, hogy a halálesetek, amik itt történtek, nem véletlenek voltak.

- A kurva életbe, siessünk már - fújtatott Bakugou, mire [T/N] felhorkantott.

- Mi az, talán nyuszi vagy? - vigyorodott el elégedetten, ahogyan a dühtől vörösödő Katsuki fejét figyelte.

- Bazd meg - jelentette ki végül és puffogva elindult az egyik irányba.

- Hogy nekem miért egy Tsundere-vel kell együtt lennem? - sóhajtott fel panaszosan [T/N] és a fiú után sietett, nyomában a csendben ballagó barátaikkal.

Bakugou zsebredugott kezekkel sétált végig a félhomályban úszó folyosón, ahol egy fokkal világosabb volt az előbbihez képest. Kívancsiságból belesett minden szobába, amelyek csendesek és kihaltak voltak. Amikor a következőhöz ért, unott tekintettel belépett rajta és szétnézett benne.

- Maradj velünk - suttogta valaki a semmiből, amitől a fiú nagyot ugrott.

- A kurva életbe, [T/N]! Ez nem vicces, hallod?! - fordult az ajtó irányába, ahol senki sem állt. Mégegyszer körbenézett a helyiségben, de egyes egyedül találta magát - Tch..

Úgy döntött, hogy inkább visszamegy a többiekhez, ezért - amilyen sietősen csak tudott - távozott a szobából, és vissza sem nézve becsapta maga mögött az ajtót.

Eközben [T\N] az elemlámpával a kezében sétált végig a folyosón. Szemeivel az ismerős alakot kereste, miközben Todoroki, Ochaco és Izuku csendben követte.

- Haza akarok menni - motyogta szemeit dörzsöve a barna hajú lány.

- Hamarosan indulunk - mosolygott rá Izuku, majd megbizonyosodva a kilejentésében, [T/N]-re nézett - Ugye?

A lány hátra sem fordulva bólintott, mintha a figyelmét egészen másnak szentelte volna. Mintha a testét nem is ő mozgatta volna. Shouto a levegőbe tartotta karját, ezzel megakadályozva Izukut és Ochacot a mozgásban.

- [T/N], figyelsz? - lépett hozzá közelebb, mire a lány megtorpant.

Egy ideig senki sem szólt semmit, csak a szél áramlásának hangját lehetett hallani, ahogyan szobából szóbaba járt át.

- Persze, Todoroki-kun - felelte végül [T/N], de nem a saját hangján.

Sokkal mélyebb volt.

- A kurva életbe ebbe a kurva pókhálóba - jelent meg a folyosó sarkánál Bakugou, majd amint észrevette a barátait, idegesen csettintett nyelvével - Végre, hogy megvagytok.

Tekintetét barátnőjére vezette, aki semleges arccal bámult előre. Izuku, Ochaco és Shouto bizonytalanul hátrált egy lépést.

- Oi, [T/N]! Ne szórakozz, menjünk végre haza - indult meg felé Katsuki, ám ekkor egy gyereksírás hangzott fel az egyik szobából - Mi szar?!

- Úristen - suttogta maga elé Uraraka és próbálta nem elveszíteni a fejét.

Todoroki feszülten Bakugou-ra nézett, majd [T/N]-re, aki nem mozdult. Katsuki bólintott és egyszerre indultak meg a lány felé, nem foglalkozva a sírással, melyet kiakasztó volt hallani az éjjeli órákban, egy teljesen üres épületben.

[T/N] hirtelen felkapta tekintetét, üres szemeivel barátját szuggerálta, aki kétségbeesett tekintettel sietett felé.
Összeszedve minden erejét, szólásra nyitotta ajkait, majd csak ennyit suttogott a sötétségbe.

- Mind meg fogunk halni.

•••

„A U.A. szelleme újra lecsapott? Öt testet találtak a kórház előterében, név szerint [V/N] [T/N]-t, Bakugou Katsukit, Todoroki Shoutot, Midoriya Izukut és Uraraka Ochacot. Az öngyilkosságnak tűnő esetet még vizsgálja a helyi rendőrség."

Hogy mi az igazság? Tudni akarod? Akkor maradj velünk...

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ end █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁