Váratlan |ShinKami pirate au- 1. rész|

- Előre!- üvöltötte a szőke kalóz, szablyáját a másik hajó felé szegezve.
- Ez idióta- fogta a fejét a tengerjáró főtisztje.
- Kapitány, most mit csináljunk?- pánikolt Midoriya, az elsőtiszt.
- Szedjétek le a bandát, a szöszi az enyém. Ha valamelyikőtök elkapja, ő élve kell!- húzta elő a revolverét.- Ügyelj a kormányra!- indult el abba az irányba, ahova a kalóz érkezett, miután átlendült a kötélen.
- Megtiszteltetés személyesen találkozni önnel, Shinsou Hitoshi- hajolt meg, miután átrúgta a korláton az egyik birodalmi katonát.- A bája hét tengeren híres.
- Én is hallottam rólad, Kaminari Denki- fintorgott.- Hatalmas vérdíj van ám a fejeden.
- Máris tegeződünk? Ejnye, milyen gyorsan haladsz 'Toshi- vigyorgott, majd felé lendítette a szablyáját, amit a tábornok kardja állított meg.
A kalóz elégedetten füttyentett egyet, majd hátrébb ugrott.
- Hű de jól áll a kezedben az a penge. Iszonyú szexi- kacsintott.
A katona először értetlenül nézett rá, majd megrázva a fejét, ezúttal ő támadott. Azonban Kaminari gyorsan a hüvelyébe csúsztatta a kardját, majd hátrahajolva, átfordult a hajó korlátján és alulról visszalendülve, kirúgta Shinsou lábát.
Ám ezzel mindössze annyi baj volt, hogy így a fiatal kapityány ráesett a kalózra.
- Hupsz- vigyorgott a szőke, majd egy puszit nyomva a férfi arcára, kimászott alóla és kimentette a pár méterrel arrébb lévő társát a bajból.
- Kösz haver- pacsizott le vele Sero, majd ment tovább.
Shinsou gyorsan összeszedte magát, majd az idő közben meglépett Kaminari keresésére indult.
Hova a picsába lett az a tökkelütött- kapkodta jobbra-balra a fejét, azonban sehol nem látta. Ekkor azonban szöget ütött a fejében, hogy lemehetett a hajótestbe.
Az alagsor totál üresen kongott. Fentről hallatszottak a csata hangjai, de csak tompán. Óvatosan lépkedve, ismét elővette a revolverét, hogyha netalántán lesből akarna támadni.
Lassan haladt el az ajtók mellett, mígnem hirtelen az egyik kabinból kinyúlt egy kéz és az ingje gallérjánál fogva, berántotta.
- Mi a...!- alig eszmélt fel, hirtelen a támadója egy csókot kezdeményezett.
A szőke vadul túrt bele a lila tincsekbe, miközben ráharapott a másik fiú alsó ajkára és nekinyomta a kabin falának.
Shinsou teljesen leblokkolt és jónéhány percig fel se fogta mi történik.
- Csak nem elvitte a cica a nyelved?- simított végig a mellkasán, majd lassan elkezdte kigombolni a fiú ingjét.
- M-mi az ördögöt művelsz?!- próbálta meg eltaszítani, azonban ezt a másik nem hagyta.
- Hmm? Csak egy kicsit kiélvezem a helyzetet, hogy végre találkozhattam veled- hajolt ismét az ajkaihoz és ott folytatta, ahol abbahagyta.
- Mégis mi ütött beléd?!- kevert le neki egy pofont, amitől a fiú feje oldalra fordult.- Egyrészt ellenségek vagyunk, egy csata közepén, másrészt meg mindketten férfiak!- fogta meg laza, fehér ingjének a gallérját.- Mégis mit képzeltél?!
- Alku- nézett határozottan a kapitány szemeibe.- Itt maradok, sőt mindenféle harc nélkül feladom magam. Cserébe elengeded sértetlenül a teljes legénységem- húzta ki a szablyáját a tokjából, majd a kabin sarkába hajította.
- Hallottam már, hogy nem az eszedről vagy híres, de te tényleg teljesen idióta vagy...- csóválta fejét.- Rendben.
Gyorsan, a háta mögött összekötötte a fiatal kalóz kezét, majd elindultak fel a fedélzetre. Az ajtótól jobbra volt egy harang, aminek a kötelét Shinsou egy határozott mozdulattal megrántott, így a hajón hirtelen mindenki lefagyott egy pillanatra.
- Kalózok! A kapitányotok feladta magát, cserébe a szabadságotokért! Hagyjátok el mindannyian a hajót, különben...- húzta elő a kardját, majd közvetlen maga elé ránva a fiút, a nyakához szegezte.- Különben a fejét veszem Kaminari Denkinek!
- Tényleg megölnél?- nézett rá kiskutya szemekkel a fogoly.
- Gondolkozás nélkül- forgatta meg a szemét.
- Pedig azt hittem legalább egy kicsit játszunk majd...- simította meg a fogvatartójának a lába közét, mire annak teljesen kitágultak a szemei és szorosabban szegezte a pengéjét a torkának.
- Ne szórakozz velem!
- He he.
- Főnök!- rohant feléjük Hanta, mire a szöszi elkiáltotta magát.
- Sero egy lépést se tovább!
- De hát-
- Ez parancs! Vidd vissza a matrózokat Bakugouhoz.
- Igenis- tisztelgett a fekete hajú, azonban látszott rajta, hogy nem szívesen teszi.
Hamarosan az utolsó kalóz is elhagyta a birodalmi hajót. Jó, nem az utolsó, mert Kaminari Denki ott maradt.
- Most hova megyünk?- kíváncsiskodott, miközben Shinsou a hajó alagsorában húzta maga után, a felkarjánál fogva.
Azonban nem kapott választ, hanem kis idő elteltével, egy kicsivel nagyobb kabinba érkeztek, mint a korábbi. Miután mindketten bent voltak, a fiatal tiszt bezárta az ajtót.
- Mégis mit képzelsz te magadról?- nyomta a falnak a szöszit, aki elégedetten vigyorgott.
- Tudod te mennyit kutattam utánad, hogy megtaláljalak? Nem fogok csak úgy elszalasztani egy ilyen lehetőséget...- nyalta meg a fogvatartója ajkait, mire ő sem bírta tovább és eszeveszetten csókolni kezdte.
Lassan eloldozta a szőke kezeit, majd az ingjét kezdte el lefejteni róla.
- Csak nem felizgattalak korábban?- kérdezte kuncogva, miközben a lila hajú a nyakát harapdálta.
- Pofa be- morogta.
- Ne légy ilyen gonosz- nyüszített.
Shinsou felemelve a fejét, Kaminari arany színű szemeibe nézett. És egy egészen hosszú pillanatra szinte el is felejtette milyen helyzetben is vannak.
- Ne haragudj- adott egy puszit az arcára.
- Váó, csak nem a nagy Shinsou Hitoshi kért tőlem bocsánatot az imént?- húzta fel pimaszul a szemöldökét.
- Tudd hol a helyed. Még mindig a foglyom vagy- nyomta a feje fölé a szöszi kezeit, majd lefogta azokat.
- Nem mondom, hogy nem élvezem- kacsintott.
- Te teljesen őrült vagy- csóválta a fejét.
- Inkább csak magadba bolondítottál. Rengeteget hallottam ám rólad. Például, hogy sosem alszol, hogy fél kézzel lenyomtál egyszer egy óriáspolipot...
- Te jó ég, ne higyj már ezeknek az ostoba pletykáknak!- fogta a fejét.
- De mit ne mondjak, kellemesen csalódtam. Azt hittem túloznak a mesék rólad, de sokkal helyesebb vagy, mint állítják.
- Te meg sokkal butább.
- Nem vagyok buta, csak élvezem az életet.
- A te élet élvezésed törvénybe ütközik.
- De nem az enyémekbe- karolta át a fiú nyakát, mire az felhúzta a szemöldökét.
- Neked vannak törvényeid?- kérdezte szarkasztikusan.
- Vannak bizony. Például, hogy ártatlanokat nem bántunk-...
- Most támadtátok meg a hajót!- szakította félbe.
- Igen, de meghagytam az embereknek, hogy nem akarok hullákat látni. Na szóval továbbá azt szeretjük, akit akarunk, nem érdekel mit mond a társadalom- folytatta a felsorolását.
- Ez igencsak légből kapott, főleg, hogy kalóz vagy.
- Egy kalóznak is lehet szerelme, nem?
- Inkább szeretője.
- Kikérem magamnak, olyanom nincs. Barátaim és ellenségeim vannak, meg egy ember, akit kiszemeltem magamnak- nyalta meg az ajkait.
- A jelenlegi helyzetből ítélve én vagyok ez a személy, igaz?
- Milyen szemfüles... Imádom az okos fiúkat...- simította meg a mellkasát.
- Neked teljesen elment az eszed- csóválta a fejét, majd hátrébb lépett és leült az ágyára.- Miért pont én kellenék, pont neked? Biztos van valami hátsó szándékod...
A szöszi könnyed léptekkel elé sétált, majd leült vele szembe a földre. Azonban egy hirtelen mozdulattal kirántotta a kapitány vádlijánál tartott kést.
- Ölj meg, ha bármi hátsó szándékom is lenne- szegezte a saját nyakához a tőrt.- Habozás nélkül, hidegvérrel.
- A szívbajt hoztad rám... És tedd le azt a vackot- vette át a pengét, majd az éjjeliszekrénye fiókjába dobta.
- Mi okozta nálad ezt a nagy bizalmatlanságot?- hajtotta a fejét az ifjú tiszt ölébe.
- Honnan tudod?
- Látszik rajtad. Ahogy a beosztottjaidra, ahogy rám nézel... Sugárzik belőled, hogy senkiben nem bízol.
Nagyot sóhajtott, miközben beletúrt a hajába.
- Még akkor kezdődött, amikor apám elhagyott engem és anyámat a hadsereg miatt. Azért jöttem ide, hogy megtaláljam. Aztán a miután beavattak, kiderült, hogy évek óta halott. De mivel eredményes, jó katona voltam, senki nem mondta el, mert tudták, hogy visszalépnék. Így itt ragadtam...- hajtotta le a fejét.
- Mi lenne, ha megszöknél velem?- nézett fel rá a szőke.
- Nem tehetem. Köt a törvény.
- És ha teszünk a birodalom hülye törvényeire? Miért ne élhetnéd úgy az életed, ahogyan te akarod?- mosolygott.
- Mert felesküdtem a királynak. Halálom napjáig köt az esküm.
- Ahogy engem is a kalóz eskü. Szóval mit szólnál, ha mindketten "meghalnánk"?- mutatott idézőjeleket a levegőbe.
- Ezt hogy érted?- nézett rá értetlenül, mire a szöszke felállva, lazán a fiú ölébe ült.
- Szóval. Annak idején én is tettem egy esküt Bakugounak, aminél fogva hűséggel tartozom neki a halálomig. Neked is van egy ilyened. Viszont, ha halottak vagyunk, akkor szabadok is.
- És miért kéne nekem pont veled eljátszanom a halálom, majd meglépnem?- karolta át a derekát, egy kíváncsi vigyorral.
- Mert tetszek neked- könyökölt a vállára.- Tetszik, hogy ilyen laza és vad vagyok.
- Őrült vagy, semmi több- csóválta a fejét.
- De nem tagadod, hogy bejövök- mosolygott elégedetten.
- Mondjuk inkább azt, hogy ilyen emberrel, mint te még sosem találkoztam, úgyhogy érdekelsz.
- Ja, ez kb ugyanaz, amit én mondtam- bólogatott.
- És mégis, hogyan akarod ezt csinálni, a tenger közepén?- váltott témát.
- Nemsokára el fogunk hajózni egy apró sziget mellett, ahol a kalózoknak vannak vésztartalékai, egy eldugott barlangban, a víz alatt. Természetesen egy kisebb hajó is. Amikor közel érünk, valamelyikőnk beránthatná a másikat a vízbe. És kiúszunk.
- A hajó nem megy túl közel a sekély vízhez, mert megfeneklik- csóválta a fejét.
- Nem tudsz úszni?- húzta fel a szemöldökét vigyorogva.
- Nem, nem valami jól- ismerte be.
- Akkor más megoldást kell találni, hogy eljussunk a szigetre.
- Hah... Ez reménytelen...- dőlt hátra és lehunyta a szemeit. Valóban szabad akart lenni. És habár édekelte, sőt mi több, lenyűgözte a fiú félt, hogy átveri. Elvégre mégis csak kalóz.
- Biztos ki tudunk találni valamit- feküdt a mellkasára, mire a lila hajú teljesen lefagyott.
- M-mit csinálsz?- pislogott.
- Hozzádbújok- hunyta le a szöszi a szemeit.- Fárasztó napom volt.
- El tudom képzelni- nevetett fel szarkasztikusan.
A hajó töretlen sebességgel haladt afelé a bizonyos sziget felé és kezdtek kifogyni az időből, hogy miképpen rendezzék meg a saját halálukat, majd tűnjenek el mind a kalózok, mind a birodalom térképeiről.
- Kikötünk- állt meg a fedélzeten Shinsou.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top