Asutarisuku_chan -nak, mert rossz kedve van. Tessék, ahogy ígértem.

Türelmetlenül nézegettem a telefonom óráját, hogy mégis hol van már Denki. Félre kellett volna megérkeznie a buszának és már lassan háromnegyed van.
Idegesen dobogtam a lábammal, reménykedve, hogy nem történt semmi baj út közben.
- [T/N]!- kapott fel hirtelen valaki hátulról aminek köszönhetően felsikítottam és meghúztam a támadóm haját, olyan erősen, amennyire csak tudtam.- Au au au au! Engedd el a hajam, ez fáj!- visított, mire az ismerős hang és kezemben maradt szőke hajszálak hatására ráeszméltem kit is véltem támadómnak.
- Ne haragudj Denki- rágcsáltam a szám szélét.
- Többet nem próbállak meg megijeszteni...- fogta a fejét.- Ez kellően jó lecke volt, hogy ne próbáljak meg mégegyszer ilyet csinálni.
- Bocsánat...
- Ugyan, hagyd csak. Én tartozom bocsánatkéréssel a riogatásért. Meg késett a busz. Szóval ne haragudj.
- Nincs semmi baj. Előfordul- mosolyogtam halványan.
Csak ezután vált kínossá egy kissé a helyzet. Ugyanis ez nem akármilyen találkozgatás volt, hanem randi, a szó szoros értelmében. Nagyjából egy hete állt elém a szöszi, hogy elmennék-e vele egy randira, ezúttal komolyan. Korábban sokat poénkodtunk azzal, hogy randizunk, meg együtt vagyunk, de ezúttal komolyak voltak a szándékai és ez látszott is rajta. Denki nagyon szépen kiöltözött az alkalomra, márha lehet így mondani. Egy fekete farmer volt rajta, egy sárga kockás inggel, nadrágtartóval, egy egyszerűbb vászon cipővel valahol a hétköznapi és elegáns között félúton. De talán kimondani neki nem is merném, de elképesztően jól nézett ki, legalábbis nagyjából öt perc elteltével azt vettem észre, hogy már harmadjára mérem végig a szemem sarkából.
- Csinos vagy...- törte meg hirtelen a csendet. Enyhén el volt pirulva és lopva rám pillantott.
- Köszönöm- motyogtam. Igencsak szokatlan volt ez a helyzet, főleg vele.
Na persze, ne átlagos randira gondoljatok, ó nem. Kaminari Denkiről beszélünk.
Az alapötlet az volt, hogy kisétálunk a város másik felében lévő Burger Kinghez, amiben egy kirándulás során együtt voltunk először és utána visszafelé pedig megállunk még ott, ahol kedvünk van nézelődni.
- [T/N]!- torpant meg hirtelen.
Meglepődve fordultam a szöszi felé, aki remegve kinyújtotta felém a kezét.
- M-mit csináljak vele?! - néztem rá kétségbeesetten.
- Fogd meg!- pánikolt egy pillanatra, majd hirtelen észbekapott.- Már ha akarod...
Kapkodva a tekintetem jobbra-balra végül lassan az ujjaimat összefűztem az övével és újra nekiindultunk, ezúttal már kézenfogva és vér vörös ábrázattal.
Szinte remegtek a térdeim a képzeletembe szökő képektől. "Mi lesz, ha egyszercsak magához húz és megcsókol? Vagy esteleg engedélyt kérne előtte? De ő is legalább annyira ideges, mint én. Lehet fel se merné hozni. De bár megtenné..."
Ilyen és ezekhez hasonló gondolatok röpködtek a fejemben.
- É-és amúgy Mináéknak mondtad?- próbáltam valami témát felhozni.
- Micsodát?- kapta fel a fejét.
- Hát, hogy mi... Itt vagyunk...- haraptam el a mondat végét.
- Nem. Te?
- Én sem- tettem hozzá, mire elvigyorodott.
- Akkor ez most olyan, mintha titokban jöttünk volna el egy randira, a barátaink háta mögött. Mint Rómeó és Júlia! Bár kétlem, hogy Bakugouék tiltanának minket egymástól...
Végre valahára feloldódott az eleinte igencsak kínos hangulat és ismét kötetlenül tudtunk beszélgetni minden hülyeségről, mint azelőtt.
Nagyon is szerettem Denki társaságát, ugyanis az idő nagy részében vidám és üde volt, kész volt bármilyen hülyeségbe belemenni, de ha a helyzet úgy kívánta, igenis érett fiatalemberként tudott viselkedni és kezelni a helyzetet. Egyszer találkoztunk egy idős bácsival a városban, aki hirtelen rosszullett és míg én teljesen lefagytam a sokktól, Denki higgadtan kezelte a helyzetet és mentőt hívott, ezáltal megmentve a szívinfarktust kapott férfit.
A szöszke mesélt út közben mindenféléről. Sorozatokról, játekokról, Sero alsógatyájáról, amibe tejszínhabot tett, Mina macskájáról, aki múltkor megkarmolta és olyan volt a sebhely, mint egy villám, valamint az is szóba jött, hogy mikor jön ki a kedvenc animéjének a következő évada és mennyire várja már.
Észre se vettem és már nem messze jártunk a gyorsétteremtől. Pedig majdnem 6 kilóméterre volt a városközponttól.
Miután megérkeztünk és leadtuk a rendelést, tovább beszélgettünk Kirishima és Bakugou bromance-éről, mígnem el nem készültek az ennivalóink.
Azonban egy baj volt. Denki nem engedte, hogy kifizessem a részem. És ebből iszonyú vita alakult ki az étterem közepén.
- La la la, nem hallak!- fogta össze a csuklóim, majd egyszerűen a terminálhoz érintette a bankkártyáját, hogy kifizesse az ennivalót.
- Denki!- mordultam rá amilyen mérgesen csak tudtam, mikor hirtelen hátrafordította a fejét és egy puszit nyomott az arcomra.
Nálam pedig ott csapták le az áramot, teljesen lefagytam és még akkor se eszméltem fel, amikor ez eladó lány egy hatalmas sóhajjal megköszönte a vásárlást és magában, hogy végre elmegyünk.
- Gyere már- ragadta meg a kezem a szöszke és ekkor tértem vissza a földre.
- Hagynod kellett volna, hogy kifizessem a részem...- morogtam, miközben átvettem Denkitől a csomagot.
- Fizethetsz máshogy is...- motyogta, mire felé kaptam a fejem.
- Mégis hogy?- kérdeztem, majd már egyik keze a derekamon volt, az ajkai meg az enyémeken.
Szinte csak egy pillanat volt, majd miután elhúzódott, ismét megfogva a kezemet, és vérvörös arccal továbbindult.
Teljesen el is felejtettem gondolkodni, csak az ismétlődött folyamatosan a a fejembe, hogy Denki szájon puszilt, Denki szájon puszilt, Denki szájon puszilt...
- Ne haragudj...- szorította meg egy kicsit a kezem.
- Hm? Mi? Miért haragudnék?- kaptam rá a tekintetem.
- Mondjuk mert engedély nélkül megcsókoltalak...
- Ez már csóknak minősül?! Én azt hittem csak puszi...
- Mert milyen másmilyen lenne egy csók?- torpant meg és felém fordult.
- Nem tudom... Talán egy kicsit hosszabb...- gondolkodtam.
- Akkor...- kezdett bele, miközben közelebb lépett és óvatosan, remegő kezekkel átölelte a derekam.- Esetleg megpróbálhatom mégegyszer...?
Lassan bólintva egyet én is egy kicsit közelebb hajoltam, majd engedtem, hogy Denki befejezze a mozdulatot és megkapja az első csókomat.
Ja igen. Meg a másodikat, harmadikat, negyediket és kb itt veszítettem el a számolást, mikor már sokadjára kezdtük előlről.
- Ki fog hűlni a kaja...- motyogtam.
- Ünneprontó...- bigyesztette le az alsó ajkát, mire nem tudtam megállni, hogy ne adjak neki mégegyet zárás képpen.
- Majd később kapsz még csak először együnk, mert farkas éhes vagyok.
Ezúttal már sokkal nagyobb kedvvel fogott neki a burgerének, miközben a másik kezével óvatosan átölelte a derekam.
- Zavar?- pillantott rám, mire megráztam a fejem.
- Nem- nyomtam egy puszit az arcára és én is nekifogtam az ennivalómnak.