[V/N]= Vezetékneved
[T/N]= Te neved
[H/Sz]= Hajad színe

Én... Én esküszöm nem tévedtem el az erdőben! Teljes mértékben tisztában voltam, hogy hol vagyok! Legalábbis... Reménykedtem...
Ostoba voltam, amikor a halloweeni bulin, amire furcsa mód engem is meghívtak, a felelsz vagy merszbe azt a feladatot kaptam, hogy jöjjek be az erdőbe és sétáljak körülbelül 5 percig, majd jöjjek ki. Azt mondták úgysem merem megcsinálni. Erre persze én csakazértis kötélnek álltam. És... Nos... Bevallom, eltévedtem...
Ráadásul Halloween estéjén, egyedül, egy sötét erdőben, ahol még soha nem jártam.
Magányosan bandukoltam egy újabb gödröt átlépve. A telefonomon a térerő teljesen ki volt lőve és az akumlátor is igencsak merülőben volt, a vaku még épphogy világított. Ráadásul hideg is volt. Már majdnem egy órája gyalogoltam. A fogaim össze-össze koccantak, ahogy próbáltam egy kicsit felmelegíteni magam.
Éles, vinnyogó lények húztak el felettem, nagy valószínűséggel denevérek. Pompás. Még ezek is. A francba... Nem kellett volna elmenni arra a bulira... Tulajdonképpen... Mindig is tudtam, hogy nem szeretnek az osztálytársaim és most is csak azért hívtak el, hogy szivathassanak. Naív voltam, hogy reménykedtem.
- Miau- hallatszott az egyik fáról, mire oda kaptam a tekintetem. A cica szemei sárgán csillogtak, miközben egyenesen engem méregetett. Lassan lemászott az ágról és hozzám lépkedve a lábamnak dörgölőzött.
- Te is eltévedtél?- guggoltam le hozzá, hogy megsimogassam, amit dorombolással díjazott.
Hirtelen hegyezni kezdte a füleit, majd futásnak indult. Pár lépéssel később azonban megállt és rám nézett.
Bizonytalanul elindultam utána, ezt követően pedig ismét nekiindult. Néha-néha hátra nézett, hogy megvagyok-e még, de szinte végig célirányosan ment egy irányba, egyenesen egy eldugott kis villáig.
Na igen. Fogalmam sem volt, hogy ebben az erdőben lakik egyáltalán valaki. Az épület és környéke szépen karban volt tartva, az ajtón pedig volt egy kisebb macskabejárat a fekete kandúrnak, amibe bebújva el is tűnt.
Elbizonytalanodtam. A telefonom mostanra lemerült és igencsak későre járhatott már, ráadásul el voltam tévedve egy erdőben.
Mély levegőt véve rányomtam a csengőre, azonban nem érkezett válasz. Mégegyszer megnyogtam a gombot. Ismét semmi. Harmadjára nem próbálkoztam, hanem benyitottam.
Csend volt. Bal kéz felől lehetett halk tűz ropogást hallani, ebből következtettem, hogy valakinek lennie kell itt.
- Van itthon valaki?- kiabáltam be. Semmi válasz.
Lassan levettem a cipőm és elindultam befelé, hogy keressek valakit, akitől segítséget kérhetek és ne tűnjek betörőnek.
A nappaliban próbálkoztam először, ahonnan a kandallóban lévő fa ropogását hallottam. A falak itt vörös tapétával voltak borítva, míg a bútorok feketék voltak és igazam volt, volt egy nagy kandalló volt az egyik sarokban. Azonban egy lelket sem találtam itt.
Bizonytalanul beljebb merészkedtem. Amit rövidesen meg is bántam.
- Mit csinálsz itt Angyalom~?- csúszott két kéz a derekamra, míg a karok gazdája a fülembe dorombolt.
Na igen, ijedtemben akkorát sikítottam, hogy szegény kis híján megsüketült.
- Jól van na, nem bántalak, csak hagyd már abba!- kiabálta, miután a harmadik elhajított díszpárnát kerülte ki.
- K-ki vagy te?- kérdeztem rémülten.
- Na végre- sóhajtott.- De itt én kérdezek Angyalkám. Hogy hívnak?
- [V/N][T/N]- feleltem.
- Az én nevem Kaminari Denki- lépett hozzám, majd a kezemet lágyan megfogva egy puszit hintett rá.- Hogy kerülsz ide?- dobta le magát az egyik fotelbe.
- Eltévedtem...- álltam előtte feszengve.
- Ne félj, nem eszlek meg- mosolygott, miközben [H/Sz] hajam egyik tincsét a fülem mögé tűrte.- Hogy kerültél egyáltalán az erdőbe?
Lassacskán elmeséltem neki, hogy mi is történt pontosan, míg ő türelmesen végighallgatott. Idő közben átköltöztünk az egyik bőr borítású kanapéra, valamint kaptam egy plédet és egy bögre csipkebogyó teát.
- Ez igazán nem volt szép tőlük- bigyesztette le az alsó ajkát.- Egy ilyen kis cukorfalatot nem kedvelni és kiküldeni az erdőbe...- csavagatott egy kisebb tincset a hajamból.
- Lehet, hogy bunkó kérdés lesz, de... Hogy hogy be vagy öltözve, mikor egyedül vagy itt...?- kérdeztem egy kissé bátortalanul, de már nagyon érdekelt.
Elsőre igazán meglepődött, majd ezt követően hangosan felnevetett.
- Ezek igazik, Angyalkám- húzta végig a hegyes farkát a combomon, miközben az arcán egy huncut vigyor terült el.
- Mi?- pislogtam.
- Én igazi ördög vagyok.
Lassan elkezdtem elhátrálni tőle, aminek az lett az eredménye, hogy hanyattestem az ülő garnitúráról, amit nagy hahotázás követett.
- Nyugalom- kacagott felém hajolva, miközben a kezét nyújtotta. Ha akartalak volna, már akkor bántottalak volna, mikor beléptél a házba. Mondjuk felcsábíthattalak volna a hálószobámba- vigyorgott, miközben lassan felhúzott.
- B-biztos?- húztam szorosabbra magamon a takarót.
- Ha akarnám, egy csettintéssel levarázsolnám rólad az össze ruhád, de...- nyalta meg a szája szélét, mire látványosan nyeltem egy nagyot, előre félve a mondat folytatásától.- ...de abban hol a móka... Meg különben is, kár lenne ezekért az ennivaló cicafülekért!- simogatta meg a fejemen lévő plüss hajpántot. Teljesen meg is feledkeztem róluk.
- Köszönöm...- motyogtam, miközben ismét magamhoz vettem a bögrém.- ...Hogy nem bántottál...
- Semmiség- mosolygott.- De mit kapok cserébe?
- T-tessék?- pislogtam értetlenül.
- Nincs ám ingyen a kedvességem- váltott át egy picit duzzogó arckifejezésbe, majd vállatvonva ajkait az enyémekre nyomta, ezzel ellopva az első csókom.- Betudom ezt fizetségnek.
Sokkosan pislogtam rá. Ez... Ez a srác lekapott.
- Jé... Ez volt az első csókod- pislogott meglepetten, mire magamhoz tértem.
- H-honnan tudod?!
- Feketék az ajkaid. Ha ellopom valakinek az első csókját, pár órára befeketülnek az ajkai. Nos, biztosíthatlak, hogy ilyen édes csókot mástól soha nem kapsz!- húzta ki magát büszkén.- Az ördögök csókja a lefinomabb a világon.
Bizonytalanul az ajkaimhoz nyúltam, de természetesen nem láthattam, hogy valóban feketék lettek.
- Ideje lenne már aludni- nyújtózkodott, majd felállva elvette tőlem az üres bögrém.
- Esetleg... Maradhatnék éjszakára...?- kérdeztem bizonytalanul.
- Azt hittem ez egyértelmű- mosolygott rám.- Van még egy hely az ágyamban.
- J-jó lesz nekem a kanapé is- próbáltam menteni a menthetőt.
- Nem kérdés volt, hogy hol akarsz aludni, Angyalkám- nyújtotta ki a villás nyelvét, miközben elhagyta a helységet.
Zavartan üldögéltem tovább betakarózva, mígnem vissza nem jött és egy elégedetlen sóhaj kíséretében a csuklómnál fogva fel nem húzott a díványról.
- Fent van a fürdőszoba. Várj itt- állt meg egy ajtó előtt, majd fél perc erejéig el is tűnt a helységben. Egy nagy pólóval és egy kisebb boxerral tért vissza, majd a kezembe nyomta őket.- Tessék. Jó lesz pizsamának.
- Köszönöm...- motyogtam, miközben átvettem tőle a ruhaneműket.
- A folyosó végén van a fürdő, jobbra- biccentett a szűk átjáró felé, majd bólintva egyet elindultam, hogy rendbeszedjem magam.
A meleg víznek hála végre teljesen átmelegedtem. Majd' fél órája ülhettem a kádban, mikor végre rávettem magam, hogy visszamenjek.
Elégedett füttyszóval díjjazott az ördög, mikor visszatértem.
- Jól áll neked a piros- somolygott, miközben elhaladva mellettem végighúzta hegyes farkát az arcom vonalán.
Nyeltem egy nagyot, majd miután becsapódott a fürdő ajtaja, lassan elindultam egy kicsit szétnézni a hálószobában.
A fal sötét vörös, már-már vér színű volt, míg az ágynemű sárga, az ágy egyik felében egy Pikachu plüssel.
Kissé bátortalanul leültem és kezembe vettem a kis pokémont. Aranyos darab volt. Még két angyalszárny és egy glória is volt a fején. Fel is kuncogtam, hogy milyen ironikus.
- Hé!- kapta ki hirtelen a kezemből.- N-nem láttál semmit...!- morogta a szégyentől vörös arccal. Csupán egy alsónadrág és egy laza, ujjatlan felső volt rajta.
- Azzal szoktál aludni?- próbáltam visszafolytani a nevetésem, azonban az arca teljes mértékben elárulta, így kitört belőlem a röhögés.
- N-ne nevess!- duzzogott, mire én egyre csak nevettem.
Hirtelen eldobta a játékot az ágy másik végébe, majd az azt követő pillanatban hanyattdöntött a fekhelyen.
- Ez nem vicces...- morogta, azonban nem nézett a szemembe.- Én is magányos szoktam lenni...
- Bocsánat...- sütöttem le egy kicsit a szemem.
Duzzogva legurult rólam és nekem háttal magához ölelte a plüss állatot.
- Ne haragudj... Kaminari...- tettem a kezem bizonytalanul a vállára.
- Denki- javított ki.
- D-denki...- ismételtem meg a nevét, mire egy kissé elfordítva a fejét, hátrapillantott. Lassan elengedte a Pikachut és a tenyereire támaszkodva felém hajolt.
Sejtettem mire készül, azonban valahogy nem volt erőm ellenkezni, így hagytam, hogy szemtelenül puha ajkait ismételten az enyémekhez érintse.
Fokozatosan nyomott hátra, így rövidesen már csak annyi tűnt fel, hogy már teljesen hanyatt fekszem, míg ő felettem támaszkodva falta az ajkaim.
- Hmm- hajolt el egy kicsit és elégedetten megnyalta a szája szélét.- Aludjunk.
Egy kicsit meglepődtem, hogy csak így hirtelen megunta a játékát, azonban úgy tűnt komolyan gondolja, ugyanis lemászott rólam és bemászott a takarója alá, majd az egyik szélét felhajtva engem is behúzott a paplan alá. Habozás nélkül magához húzott és fejemet a mellkasára fektette.
- Nem félsz tőlem...?- kérdezte halkan egy kis idő elteltével.
- Nem tűnsz olyannak, mint aki bántani akar...- motyogtam.
- De ördög vagyok...
- Ha akartál volna, valószínűleg már akkor megöltél volna, amikor beléptem az ajtón...- feleltem.
- Túl aranyos voltál- kuncogott, miközben egy puszit nyomott a hajamra.- És túlságosan tetszettél...
Éreztem, hogy vér szökik az arcomba, így még jobban hozzábújtam.
- Örülök, hogy egy ilyen aranyos lány tévedt be hozzám- dorombolta a fülembe.- Szerintem megtartalak~
Meglepetten felkaptam a fejem és a szemeibe néztem, mire elnevette magát.- Csak viccelek. Segítek majd hazatalálni holnap...- simogatta a hajam.
- De... Ugye találkozunk még...?- kérdeztem bizonytalanul.
- Hm... Ha szeretnéd Angyalkám...- vigyorgott, majd közel hajolva hozzám ismét megcsókolt.