[V/N]= Vezetékneved
[T/N]= Te neved
[K/T]= Kedvenc turmixod

Ha nem hallottad még Kaminari Denkit énekelni, akkor valószínűleg eddig a föld alatt éltél, vagy a fenetudja, hogy hol, de egészenbiztosan távol a civilizációtól.
A srác 16 évesen úgy berobbant, egy véletlennek köszönhetően, mint Bakugou Katsuki mérgében, amikor megtudta, hogy több eladást produkált pár hónap alatt, mint ő az előző évben.
A hivatalos sztori az volt, hogy a srác osztálytársai felvették, ahogy énekel és kirakták valami közösségire, ahol konkrétan vírusként kezdett terjedni és ezáltal egy menedzser felkarolta és hatalmas pop-rock sztárt csinált belőle. Aztán boldogan és rohadtgazdagon élt amíg meg nem halt is lehetne a vége, azonban nem ez lesz. Ugyanis egy hülye programnak köszönhetően személyesen is megismerhettem.
Vázlatosan annyi, hogy rendeztek egy versenyt, amiben az első három helyezett készíthetett egy duettet három előre kiválasztott tini sztárral, akik nem mások voltak, mint Bakugou Katsuki, Todoroki Shoto és Kaminari Denki. Azonban a csavar a dologban az volt, hogy nem a versenyhelyezett, hanem az énekes választott magának duett partnert.
Hála az énektanárok önállóságának, aki benevezett a megkérdezésem nélkül erre a hülye versenyre, most itt állhattam egy sráccal és egy másik lánnyal a három híresség előtt.
- Nos, mivel mindannyian hallhattátok a három dobogós hangját, gondolom már vannak elképzeléseitek kivel szeretnétek majd egy közös dalt énekelni. Úgyhogy nem is húznám a szót-...- kezdte a bevezetőt  a verseny főszervezője.
- Én őt akarom!- hajolt előre az asztalon az energikus szöszi, miközben egyenesen rám mutatott.
- Oi!- csapott az asztalra a punkosabb stílusú srác, míg a felemás hajú csendben ült közöttük.
- Tehát Kaminari Denki és [V/N] [T/N]...- motyogta a főszervező, miközben feljegyezte a neveinket.
- Oi öregember!- dühöngött Bakugou.- Nekünk esélyünk sem volt választani!
- Én a másik hölggyel szeretnék énekelni- tette hozzá Todoroki, mire a 40-es évei elején járó férfi ismét körmölni kezdett.
- Akkor Bakugou fog Kirishimával énekelni- tette ki a pontot az i-re és ezáltal a srác idegeit is túlfeszítette.
- Hey!- termett előttem Kaminari, miközben a háttérben a másik szőke őrjöngött.- Kaminari Denki- nyújtotta felém a kezét.
- [V/N] [T/N]- fogadtam el a gesztust. Közelebbről megnézve, nem sokkal volt magasabb, mint én és azt is felfedeztem, hogy a hajában lévő villám egy csattal van odaerősítve.
- Szóóóval... Valami ötlet?- vágta zsebre a kezeit.
- Ezt hogy érted?- pislogtam értetlenül.
- Magamnak írom a dalaimat, szóval ki kéne találnunk valamit- mosolygott lazán, ami nálam kiverte a biztosítékot.
- Nem kapunk semmilyen segítséget?!- akadtam ki.
- De, majd a hangszerelésben. De az alapdallamot nekünk kell megírni.
- De... De... Én még sosem csináltam ilyet...- pánikoltam, mire lazán átkarolta a vállam.
- No para szivi!- mutatott egy like-ot a másik kezével.- Ne feledd, hogy egy profi a társad!
- Kétlem, hogy el tudnék énekelni egy olyan dalt, amilyeneket te szoktál...- ragtam a szám szélét.
- Nagyszerű, akkor akár cserélhetünk is!- szedte le rólam Kaminarit Bakugou.
- Hé!- durcázott a villámos.- [T/N] az én párom!
- Nemár bro...- tette a kezét a vörös hajú fiú a punk vállára.
- Nincs cserebere!- pakolta össze a cuccait a főszervező.- Kirishima fog veled énekelni Bakugou, Kaminarival pedig [V/N]. Vita lezárva- hagyta el a szobát, így hatan maradtunk.
- A picsába már!- rúgott fel egy széket Bakugou majd dühösen kivonult, Kirishima utána.
- Yaoyorozu, ha holnap itt találkoznánk az neked megfelelne?- bökött a telefonján megnyitott térképen egy pontra a felemás hajú.
- Persze. 2-kor neked megfelel?
- Tökéletes- tette el a mobilját, majd mindketten összeszedték a cuccaikat és elköszönve távoztak.
- Mit szólnál, ha az itteni parkban találkoznánk mondjuk holnap 10-kor?- ugrott az ablakhoz.
- Oké- biccentettem.
- Szuper!- vigyorgott, majd felkapta az asztalon maradt telefonját és az én táskámat is a vállára vette.- Gyere!- ragadta meg a csuklóm és kifelé kezdett húzni.
- H-hova megyünk?!- kérdeztem sokkosan a meglepettségtől.
- Iszunk egy turmixot!- vigyorgott, majd a liftbe beszállva megnyomta a földszinthez tartozó gombot.
- Miért engem választottál?- kérdeztem hirtelen. Látszólag elgondolkodott egy picit a kérdesen, majd vállat vonva elmosolyodott.
- Tetszettél. Meg szép hangod van.
A kijelentése igencsak meglepett, olyannyira, hogy mikor kinyílt az ajtó, bent is maradtam volna, ha Kaminari nem húz magával.- Szóval, mit kérsz?- nézegette az itallapot már a közeli kávézóban üldögélve. Egy baseball sapka volt rajta megfordítva, ami takarta a villámot a hajában, valamint egy napszemüveg.
- Talán... Egy... [K/T]-t?- kérdeztem leginkább magamtól.
- Hmm... Jól hangzik! Akkor várj meg itt!- pattant fel és bement megrendelni az innivalókat.
Csendben vártam, hogy Kaminari visszaérjen.
- Hé kislány, egyedül vagy?- lépett az asztalhoz egy idősebb srác, akiből már este hatkor áradt az alkoholszag, habár pénteken ez valahol nem meglepő.
- N-nem, várok valakire- feleltem egy kicsit ijedten.
- És mi lenne, ha inkább velem töltenéd az estét, mint azzal a lúzerrel?- ragadta meg a csuklómat és fel akart rántani, azonban hirtelen valami krémes folyt végig a nyakán.
- Hoppá, bocs haver- lökte arréb Kaminari, a kezében már csak egy pohár turmixxal.- Ha nem bánod, lenyúlom a kisasszonyt- vigyorgott, majd felsegítve, sietős léptekkel elhúzott onnan.
- K-kaminari!- torpantam meg vagy öt percnyi menetelés után.
- Hívj Denkinek- mosolygott és átnyújtotta az addig a kezében tartott innivalót.- Parancsolj. Vegyük úgy, hogy az enyém landolt annak a tuskónak a nyakába- kacsintott.
- Ne haragudj...- motyogtam, ezúttal már a műanyagpoharat szorongatva.
- Ugyan. Legalább lett egy menő képem- nevetett, majd megmutatta a fotót, amin épp önti a srác nyakába az epres löttyöt.
Ezt már nem bírtam, hangosan felnevettem.
- Mi lenne, ha elfeleznénk?- vettem le a pohár tetejét, hogy ő is tudjon belőle inni és felé nyújtottam.
- Köszi!- mosolygott és belekortyolt az italomba.
Lassan sétáltunk a vonatállomás felé, mivel nem tágított amellől, hogy elkísérjen legalább odáig.
- Várj van egy jobb öteletem!- torpant meg az állomástól nem messze.
- Hm?- néztem rá kérdően, mire előkapva a telefonját elkezdett valamit pötyögni.
- Okés. Küldenek értünk egy taxit. A kiadó kikötése, hogy engedély nélkül nem használhatunk tömegközlekedést, mert nem akarnak tömeget oszlatni, ha esetleg valamelyikőnk lebukik. De udvariatlan lenne, hogyha hagynám, hogy te viszont vonatozz. Szóval előtte hazaviszünk téged- vigyorgott.- Gyere, az állomáshoz fog jönni!
A sárga autó már valóban ott állt, mire megérkeztünk.
- Cím?- kérdezte álomittas hangon a sofőr, félig hátrafordulva.
Gyorsan lediktáltam, mir bepötyögte a GPS-be és elindította a járművet.
- Köszönöm- pillantottam a visszapillantóba, mikor megérkeztünk, mire a sofőr biccentett egyet.
- Várj!- állított meg, amikor nyitottam volna ki az ajtót.- Te nem az a kislány vagy, aki résztvett azon az énekversenyen?
- D-de szerintem...- vakartam meg kínosan a tarkómat.
- Akkor a fiatalúr...- fordult meg teljesen, mire Kaminari levette a napszemüveget és a sapkáját.
- Én vagyok!- vigyorgott.
- K-kaminari Denki!- csillantak fel a szemei.
- Ő pedig a duett partnerem, [T/N]!- karolta át ismét a vállam.
- A lányom hatalmas rajongója! Az egész szobája ki van tapétázva a posztereivel! Kérhetnék esetleg neki egy autógramot?- kérdezte már kissé szerényebben.
- Hogyne!- mosolygott, majd az oldaltáskájából elővett egy kis fotóval ellátott kártyát és ráírta a nevét, majd átnyújtotta a sofőrnek.
- A hölgytől is kérnék egyet, ha nem baj- nyújtotta felém a papírost, mire kissé megilletődve átvettem a kártyát és a tollat és a másik aláírás alá kanyarítottam az enyémet.
- Nagyon szépen köszönöm!- hajolt meg egy kissé, mikor átvette a dedikált lapot.
- Semmiség. Esetleg megvárna, amíg elkísérem [T/N]-t az ajtóig?- kérdezte Kaminari.
- Hogyne, menjen csak- biccentett.- És sok sikert a közös számhoz- intézte nekem az utolsó mondatát.
- Köszönjük- mosolyodtam el halványan.- Viszlát!
A kocsiból kiszállva a szöszi egeszen az ajtóig kísért.
- Örülök, hogy te lettél  a duettpartnerem!- állt meg velem szemben vigyorogva.
- Én is. És köszönöm a délutánt. Meg, hogy megvédtél attól a sráctól.
- Ez csak természetes! Milyen férfi lennék, ha nem védeném meg a hölgyet?- kacsintott, majd egy nagyjából fél perces kis csend után hirtelen hozzám hajolva egy puszit nyomott az arcomra.- Holnap találizunk!- integetett, miközben háttak a taxi felé lépkedett.- Szép álmokat!
- J-jó éjt...- integettem neki lefagyva, majd végignéztem, ahogy a taxiból integetve kifordulnak az utcából.
Te jóságos ég...