[H/Sz]=hajad színe
[T/N]= Te neved
⛔Enyhe káromkodás⛔

Az ajtó hatalmas csapódása zengte be a lakást, miközben ingerülten levágtam a ronggyá ázott esernyőmet a bejárat mellé.
- Ajaj... Úgy hallom nem volt jó napod...- kukucskált ki a szöszi nappaliból. A mázlista szabadnapos volt, így egész nap itthon pihizett.
- Te!- böktem rá, miután megszabadultam az átázott kabátomtól és pulóveremtől, a cipőmről már nem is beszélve. Denki kicsit megrezzent a tekintetemtől, de egy tapodtat sem mert mozdulni.
Miután mindent csak levágtam az ajtó köré, trappolva a szőkeség mellé értem, és a csuklóját megragadva elkezdtem magam után húzni.
- Könyörgöm, kíméld meg az életem- pillantott az ég felé, alsó ajkát beharapva.
Megállva a kanapánál, egyszerűen fogtam és lelöktem a srácot, majd egy puha plédet előszedve mellé feküdtem, őt is betakarva.
- Hála az égnek, úgy tűnik ma megmaradok- sóhajtott és átölelve egy puszit nyomott a homlokomra, miközben a hátára fordult, engem pedig magára húzott.- Mesélj mi történt, ami ennyire kiborított?
- A főnököm egy f@sz, a meló szar, szakad az eső, hideg van, álmos vagyok, éhes vagyok és a franc kivan az egész nappal...- morogtam egy levegővel, miközben fejem a Pikachu mellkasába fúrtam.
Ő csendben hallgatta a panaszkodásomat, miközben a hátamat simogatta. Jólesett, hogy végre valami jó is történt aznap.
- Mondtam. Végezd el azt a hőssegédi tanfolyamot és dolgozz annál a hősügynökségnél, aminél én is!- nyomott egy újabb puszit a homlokomra.- A főnök normális, nem fizetnek rosszul és a csapat is rendes.
- De nem tudom, hogy az én képességemmel felvennének-e...- motyogtam.
- Naná! Ha keményen edzel és tanulsz, kiválló hős lehetnél! Persze nálam nem jobb, de azért elég jó- vigyorgott, ami nekem is egy kis mosolyt csalt az arcomra.
- Azt pont az mondja, aki az akadémiát végigbukdácsolta- csíptem meg az arcát, mire csak még szélesebben vigyorgott.
- De leérettségiztem!
- Ez tagadhatatlan- kuncogtam.
- Végre újra mosolyogsz- simított ki az arcomból egy vizes, [H/Sz] színű tincset.- És meg fogsz fázni, ha nem szárítod meg a hajad.
- Legalább akkor nem kell holnap visszamennem abba a börtönbe- hajtottam a fejem ismét a mellkasára és a szívdobogását hallgatva lehunytam a szemem.
- Így se kéne, mert holnap szombat lesz- kuncogott.- És mivel én is itthon leszek, nem lenne jó, ha beteg lennél...- csavargatta a hajam, majd óvatosan felült velem együtt és a kanapéra letéve elment a hajszárítóért.
Visszaérve egyszerűen a szájába vette a végét és a képességét használva beüzemelte a szerkezetet. Mellém ülve elkezdte megszárítani a már teljesen összetapadt hajam, én pedig csendben tűrtem, hogy a szőke hercegem megmentsen a megfázástól.
- Így ni!- tette le a hajszárítót a dohányzóasztalra, majd az ölébe húzva átölelt.- Mostmár nem fogsz megbetegedni- nyomott egy puszit a már száraz hajamra.
- Köszönöm- fordultam hátra és egy apró puszit adtam az ajkaira.
- Mit szólnál, ha rendelnénk pizzát vacsorára és összebújva néznénk valami vicces filmet?- simította az egyik tincset a fülem mögé.
- Jól hangzik- mosolyodtam el hallványan.
- És mondjuk vacsi és filmezés között fürödhetnénk is egyet... Együtt- suttogta a fülembe ravaszul.
- Meglátjuk- pöcköltem meg az orrát, mire egy huncut mosolyra húzta a száját.
Nagyjából egy óra múlva meg is érkezett a vacsoránk, amit a kanapén ülve fogyasztottunk el, majd Denki nagy örömére belementem, hogy együtt fürödjünk.
Én mondjuk egy kissé zavarban voltam, de ő nagyon is élvezte mind a helyzetet, mind a látványt. Komolyan, néha olyan mint egy nagyranőtt gyerek, nem hinné el róla az ember, hogy ő a 12. hős a rangsorban.
- Gyakrabban kéne ilyet csinálnunk- lépett ki elégedetten a párás fürdőszobából. Csupán egy boxert és egy bő ujjatlant hordott pizsamaként.
- Felejtsd el, perverz Pikachu- csaptam rá a mellkasára, mikor elhaladtam mellette.- És vegyél fel még valamit, mert meg fogsz fázni.
- Gonosz vagy- duzzogott.- Mostmár csakazértsem!- azzal egyszerűen levette a felsőjét és odadobta nekem.
- Hey! Veszed vissza azonnal!- indultam felé. Vágom én, hogy már négy éve együtt vagyunk, de azért néha még mindig teljesen elszédít ahogy kinéz. Ezért is nem szeretem, ha póló nélkül flangál, mert akkor akaratlanul is őt kezdem el bámulni egy idő után. És ő ezt pontosan tudja.
- De én nem akarom- vigyorgott és nem hagyta, hogy ráerőszakoljam a felsőjét.
- Jól van, nyertél!- dobtam a szennyestartóba az ujjatlant, majd' tíz percnyi szórakozás után.
- Akkor mehetünk végre filmet nézni!- sietett be a nappaliba, én pedig a fejemet csóválva követtem.
- Mit szólsz ehhez?- bökött rá egy vígjátékra a Netflix főoldalán.
- Így ránézésre nem néz ki rossznak- biccentettem.
Elindította a filmet, majd elhelyezkedve a kinyitott kanapén, mindkettőnket jó alaposan betakart és magához ölelve fejemet a mellkasára fektette.
- Kényelmes?
- Igen- bújtam hozzá még egy picit jobban, mire finoman átölelte a derekam.
Eszméletlen mennyiségű rossz poén volt benne. Meg perverz. De egészen élvezhető és vicces volt még így is.
- Ez nem volt rossz- nyújtózkodtam a stáblista alatt.
- Mhm- bólintott Pikachu, majd mulatságosnak gondolta, hogy rámdől és ezzel rám tehénkedik, míg én palacsintává lapulok alatta.
- Denki, szállj már le rólam- nyögtem, miközben próbáltam letaszítani.- Nehéz vagy...
- Szeress- nyüszített.
- Nem foglak tudni, ha összenyomsz és megmurdelek.
Erre persze rögtön leszállt rólam, ám nem nagyon akart elengedni.
- Miben segíthetek?- húztam fel a szemöldököm, mikor már egy jópár perce felettem támaszkodott, vigyorogva.
- Játszhatnánk egy picit...- dorombolta a fülembe.
Sóhajtva belecsíptem az arcába, mire összehúzta a szemeit.
- Holnap- sóhajtottam.
- De én most akarok- duzzogott.
- Én viszont fáradt vagyok a mai nap után. Holnap úgyis szombat. És neked is szabadnapod van.
Kissé csalódottan sóhajtott, majd lemászott rólam. Felülve egy picit visszahúztam magamhoz és egy békítő csókot adtam neki.
Miután elengedtem, megeresztett egy huncut vigyort, majd hirtelen felkapott a karjába a takaróval együtt.
Hirtelen belekapaszkodtam a nyakába, mire felnevetett, majd bevitt a hálószobába.
- Jó éjszakát [T/N]- takargatott be, én pedig még közelebb bújva hozzá a mellkasára hajtottam a fejem.
- Álmodj szépeket Denki.