Midoriya: Szeretsz sétálni hétvégenként, csak úgy okvetlenül. Nézegetni a szép eget, összeszedni a leesett leveleket azzal az indokkal, hogy 'otthon majd lepréselem' - de köztudott az a tény, miszerint elfeleded, butus!

  Ezen a verőfényes korai órákban indultál el megint - XD alig bírtál megszökni anyádtól, mert rád akart erőszakolni egy full rózsaszín sapkát, amiben hülyén nézel ki, de a végére a kezedben gyűrögetted össze. Az útkeresztedősnél vártad, hogy a közlekedési lámpa a te javadra zöldre váltson. Megfordult a fejedben, hogy egyszerűen átmész, hisz még egy szellemautó sem járt ilyenkor az utakon, de jobban belegondolva, anyád talán rád szerelt egy kamerát valamikor az éjjel, nehogy szabályt szegjél. Éppen félig bedugott fülessel zenét hallgattál, mikor...:

     - VIGYÁZZ!!!!!!!!!

  Csak felnézni tudtál és putty! - a földön terültél el. Valami nehéz súly esett a mellkasodra, oxigénhiányt okozva neked ezzel. Nyekegni bírtál csak.

     - Bocsánat! - A nehezék az alkarjára támaszkodott, így már kaptál levegőt.

     - Hát ilyen érzés levegőt venni...? - motyogtad az orrod alatt, majd ránéztél az illetőre, aki nagy zöld szemekkel figyelte minden megrezzenésedet.

     - Jól vagy? Nem esett bajod? Miattam?!

  Megszeppenve nézted őt: ahogy felállt, ahogy felsegített; ahogy felajánlotta; hogy visszakísér a lakópanelod bejáratáig. Minden egyes másodpercben megköszönted neki a... konkrétan mindent.

  De ahogy visszamentél a lakásba, anyukád halálra faggatott a zöld hajú fiúról és a kapcsolatotokról, majd már az esküvői ruhádat kezdte el tervezgetni. Hát mégis megfigyel - gondoltad magadban.

  Todoroki: Ma is volt késő délutánon [kedvenc sportod] edzésed, de mire kiértél a tornateremből, pofán akartad vágni magad. Ugyanis nem figyelted meg tegnap este az időjárás előrejelzést -mindig megszoktad nézni, hogy ne érjen váratlan- és nos... esett az eső. DÉ-ZSÁ-BÓL!!!!!!!! Próbáltad a gyors lábaidat ellene kovácsolni: az esőben futottál hazafelé. Nem figyeltél semmire se, így nem volt váratlan, hogy elcsúszol a vizes aszfalton. Körülbelül 4-5 métert csúszhattál lejtőn, mire két boka lelassított...

     - Bocsánat! - néztél fel a fiúra, aki éppen hogy megbírta tartani az egyensúlyát.

  Candy cane haja teljesen rálapult feszes tarkójára. Hideg szemekkel nézett le rád és egy ideig rajtad is tartotta, majd visszafordult a pirosan villogó közlekedési lámpa felé, ami jelezte, néhány pillanat és indulhatnak végre a várakozók. Te szomorúan lenéztél a lábaidra és tanulmányoztad rajta a természetes eredetű vörös és barna "sminkeket". Aközben megérezted, hogy a fejedre hullt valami... Egy kék farmerleggings. A fiúra néztél, de ő szoborként meredt előre, majd elindult a zebrán.

     - Ari...-Ariga-gatō! - pattantál fel és ordítottad túl a mennydörgést.

  A fiú mintha egy pillanatra megállt volna, de rendíthetetlenül haladt tovább, amíg el nem veszett a leszálló ködben.

*********************** *

  Hazaértél. Benéztél a nappaliba, de nem akartál sokat elidőzni ottbent átázottan-sarason a szobádon kívül, mert az anyukád tuti kinyírna a mocsok miatt.

  A 2 kishúgod éppen TV-t nézett.

     - Mi megy? - kiabáltad be.

     - A múltkor felvett idei U.A. Sortfesztivál - válaszolta az idősebbik közülük - a másik még rendes beszélni is alig tudott XD.

  Körbenéztél, majd gyorsan rápillantottál a képernyőre.

  "Hihetetlen ez a Todoroki Shotoooo!"harsogta a kommentátor, benned pedig megállt az ütő. Ez a srác volt az... Még így is felismerted, hisz kevés embernek volt ilyen jellegzetes hajkoronája.

  Befutottál a szobába, felcsaptad a laptopod tetejét és beírtad a nevét... De csak Endeavor cikke volt a többsége, kivéve egyetlenegy: "Endeavor/Törekvő fia a U.A.-ben kezdi meg tanulmányait?!"-ez volt a szalagcíme.

     - Todoroki Sho-toooo...- motyogtad, majd hosszas képernyőbambulás után nekiálltál átöltözni... De este így is kikellett mosogatnod a szőnyegeket, amiket tönkretettél....

  Bakugou: Szép, gyönyörű napnak indult minden... Ameddig apukád meg nem kért, hogy vegyél mélyhűtött soba-t a kis vegyesboltban. Gyorsan le akartad rendezni. És meg is lett! Mosolyogva néztél rá a telefonodra, hisz ma adnak ki a [kedvenc játékgyártó céged neve]-ék egy új easy fokozatú horror játékot, amit a legelső pillanatban le akartál tölteni és kipróbálni, ahogy megjelent. Nem is figyeltél a külvilágra, így sikeresen nekimentél egy embernek, aki az átlagosnál i ezerszeresebben leordította a fejed. Végül a (z egyetlen) barátja fogta le és kért bocsánatot tőled, majd amilyen gyorsan csak lehetett, elhúztál. Ki a fene volt ez?! A RÁK ESSEN BELÉ!!!!-gondoltad és egy sikátoron átvágva értél az utcátokba vissza.

  Kirishima: A parkban sírtál... Gyűlölted az osztályod. Pontosan mi is történt? 2 órával ezelőtt éppen egy fagylaltkehelyen nyammogtál, gyümölcs ízű gombócokkal teli nyomkodva, mikor valaki rád borított egy adag vörös falfestéket. Köhögni kezdtél és mire végre kitörölted a szemed körül a színt, rájöttél, hogy a fiúk már megint utánad jöttek és megverni készülnek... Újfent. De hozzájuk még a lányok is hozzácsapódtak.

  Elkezdődött a rama-zuri. Püföltek, cibálták a hajad, még a földön heverve is beléd rúgtak.

     - Hagyjátok békén! - ordított valaki rájuk, mire ők megijedve szóltak egymásra, hogy tiplizzenek.

  Nyekkenve ültél fel.

     - Jól vagy? - huppant le melléd a megmentőd.

     - Szerinted? - erőltettél magadra egy bohókás mosolyt, megmutatva a kivert jobb szemfogad hűlt helyét.

  Eközben megnézhetted magadnak az illetőt. Vörös, felálló haj, ugyanolyan árnyalatban pompázó szem és izmos alkat... Várj, mi van? - gondoltad.

     - Gyere! - pördült meg és guggolva várt valamire.

     - Hm...?

     - Felveszlek és elviszlek a hazádig! - nézett rád ő is érthetetlenül.

  Miközben mentetek és te navigáltál, eleresztett egy rejtélyes mondatot:

     - Örülök azért, hogy bajban voltál. Végre megmozdultam.

  Ép szemed résnyire szűkült, belemarkoltál a hajába és egy hirtelen mozduláttal fogva megrántottad azt.

     - Jól van, naa... - nevetett fel, jobban felhúzva a hátára. - Úgy látszik, alaptalon volt a feltevésem, miszerint nem vagy erős - nyüszített, fájó pontjára felnézve, amit persze te okoztál neki!

  Kaminari: Éppen a barátnőidnek mesélted, hogyan kell a szörp által készült foltokat kitüntetni a ruhából. Nem is vetted észre, hogy a lányok arrébb másztak, csak azt, mikor valaki lecsusszant melléd, szorosan hozzád simulva. Dühösen leporoltad a vállad, majd ugyanolyan vidám hangnemben fojtattad az ecsetelést a lányoknál.

     - FIGYELMEN KÍVŰL HAGYSZ?!!!!!!!

  Most végre ránéztél, egy afféle gyilkos tekintettel, de ő csak büszkén kihúzva magát örült, hogy végre rá figyelsz. De hamar padlóra esett - szó-szerint...

  Körbenéztél, nincs-e itt még egy a fajtájából, meg is láttál a lámpaoszlop mögött egy lila golyókból álló hajú törpét, de úgy reszketett, hogy megsajnáltad azzal, hogy inkább élve hagyod szeretteinek - már ha van egyáltalán...

  Visszavezetted a tekintetedet a szőkére és csípőre tett kezekkel hajoltál előrébb, hogy megbizonyodj, tényleg hatástalanítottad egy időre.

     - Gyertek, lányok! - intettél barátnőidnek, majd elmentetek.

   Nem is gondoltad, hogy ez a srác nem ismeri azt a szót, hogy feladni, ha nőkről van szó...

   Sero: Ma engedtek ki a kórházból. Egy szerencsétlenségnek köszönhetően eltörted a lábad, kórházban raboskodtál vagy 2 hónapon át, most meg súlyos gipsszel és mankóval közlekedtél.

  A zebra zöldre váltott, te pedig elindultál. Ám valaki hátulról meglökött, így a földön találtad magad. A mankód messze elcsúszott, nem bírtál felállni. Az emberek csak kikerültek. Könyörögve néztél a jelzőlámpára, hogy ne váltson zöldre, mégis ezt tette. Egy figyelmetlen autós motorja berregve beindult és a kerekek mozgásba lendültek. Behunyt szemekkel vártál a halálodra, míg nem egy kéz megfogta a derekadat és felhúzott. Nemsokára egy veled egykorú fiú hátán landoltál, aki mutatta a sofőröknek, hogy várjanak. Segítőkészen átvitt a túloldalra, majd lehajolt, hogy visszaadja neked a mankód. Te hálásan mosolyogtál rá, miközben valami fura tépőzárra emlékeztető hangot hallottál meg. A srác eltűnt...