Jungkook szemszöge

Két még nem látott alak lefogott, amíg Yoochun és társai Jimint kínozták. Azt hittem, hogy abban a pillanatban felrobbanok és biztosan megölöm az összes emberét annak a mocsoknak, ha mégegy ujjal hozzáérnek Jiminhez. Undorodva néztem, ahogy ők egyre durvábban bánnak vele, miközben próbáltam kiszabadulni a két fazon szroításából. Szerencsére volt annyi erőm az itt töltött évek után, hogy kirántsam a kezeimet, majd azonnal mellkason rúgjam mind a kettőt. Ezek után gondolkodás nélkül támadtam rá arra három emberre, akiket már túl jól megismertem. Fogalmam sem volt, hogy miért van náluk Jimin, hogy keveredhettek egy helyre, hiszen két teljesen külön szárnyban vagyunk elhelyezve, soha nem futhattak volna össze csak úgy. Minjivel futottam össze a börtön büféjébe menet és ő mondta, hogy nézzek be a másik szárnyba, mert hatalmas balhé van, én pedig akkor még csak nem is sejtettem, hogy a balhé egyik főszereplője Jimin. Yoochun több mint valószínű, hogy megkereste őt és meg akart zsarolni újra, de ez nem fog neki összejönni. Kiszabadítom innen Jimint, nem érdekel mivel kell fizetnem érte.

Miután sikerült letepernem azt az alakot, aki Jimint bántotta, illetve a másikat is, egyből Yoochunt vettem célba. Nem akartam nagy bajt okozni, nem akartam megfojtani sem máshogy megölni. Ebben a pillanatban. Most a legfontosabb az volt, hogy Jimint valahogy magammal vihessem innen. Hatalmas szerencsém volt, hogy jól tudok verekedni és nem fognak felkelni egy darabig a hátrahagyott emberek, ugyanis valahogy le kell ezt rendeznem az előttem állóval és valahogy garantál, hogy nem lesz egyszerű.

- Itt van a hős! - kiáltott fel cinikusan, mire én szemetforgatva léptem közelebb hozzá. Nem féltem tőle, egyáltalán nem is tartottam Yoochuntól, még a balhé után sem. - Csak nem gondolod, hogy itt és most megúszod ezt, Jeon? - kérdezte.

- Engedd el őt. - mondtam rezzenéstelen arccal. - Én pedig itt vagyok. - tártam ki oldalra a karjaim. Ha azt akarja, hogy valamelyikünk vére follyon, akkor az enyém lesz az.

Farkasszemet néztünk Yoochunnal hosszas percekig. Esze ágában sem lett volna megszólalni, én pedig úgy éreztem, kibeszéltem magam egyenlőre. Nem érdekel mit akar velem kezdeni, de Jimint most és azonnal engedje el, ha nem akarja ő a rövidebbet húzni. Mégegy lépéssel közelebb léptem felé, hogy éreztessem, mostmár igazán dönthetne és sikerült is rá hatnom. Viszont még mielőtt megszólalt volna, az ökle rövides időn belül találkozott az arcommal, ahogy ezt vissza is kapta, így egy kisebb verekedést teremtve kettőnk között.

-Vidd a kurvád. - morogta, nekem pedig az összes erőmet össze kellett szednem, hogy ne menjek neki újra. Senki sem beszélhet így róla. - Jövőhét kedden ugyanitt. - közölte - Meglátjuk ki nevet a végén, Jeon. - tette hozzá, utálattól fröcsögő hangon, majd elengedte az eddig szorításában lévő karom és el is lökött magától.

Felkapartam a még mindig muzdulatlanul fekvő Jimint a földről és sietős léptekkel haladtam vissza a cellánkhoz, ahol mostmár biztosan be kell avatnom őt azokba a dolgokba, amikről eddig sem beszéltem szívesen. Ezek után, az ő védelme érdekében muszáj tudnia, hogy mik történtek az évek során, amiért talán napokkal később az életem forog majd kockán

...

Jimin lassan felnyitotta gyönyörű szemeit, mire én azon nyomban odasiettem mellé. Leültem az ágyunkra és simogatni kezdtem hol a haját, hol az arcát. Nagyon sajnáltam és rettentő bűntudatom volt. Csak órákkal később tudott rendesen felkelni és én egyből ugrottam is, hogy hozzak neki egy kis vizet, mert valószínűleg ki is van száradva. Késő van, legalább hajnali egy óra körül járhat az idő, de ez egyáltalán nem számít, ha a számomra legfontosabb emberről van szó, aki ennek tetejében miattam került ekkora galibába.

- Hogy érzed magad? - kérdeztem remélve, hogy már jobban van, de ő nem válaszolt. - Hé Dangshin?

- Megvagyok. - bólintott és érződött, hogy neheztel rám.

Számítottam rá, hogy nem fogja a legjobban fogadni a történteket és ezért is szeretném neki minél hamarabb megmagyarázni, plusz beavatni egy-két titokba, amit hiába próbáltam eddig rejtegetni, mostanra ő is nyakig benne van a pácban.

- Megmagyarázom. - sóhajtottam fel, de ő azon nyomban leintett.

- Mindent hallottam. Yoochun mindent elmondott, Jungkook. - hajtotta le a fejét, nálam pedig itt jött el a pont, amikor a szívem kihagyott pár ütemet, az ereimben megfagyott a vér, illetve egész testemmel megfeszültem.

- Annak a fele úgysem igaz! - tiltakoztam, hiszen ismerem már a Yoochun féle mesét. - Nem hiszem el, hogy képes volt ezért felkeresni téged. - morogtam, mire ő lesütötte szemeit.

- Én kerestem fel őt. - suttogta.

Hirtelen azt sem tudtam, hogy nevessek vagy sírjak. Reméltem, hogy csak viccel és túl hosszú hatásszünetet tart, hogy tényleg nagyon beszarjak, de nem így volt. Jimin komolyan felkereste és már tudom is hogy történthetett. Mégis honnan tudhatta volna Minji, hogy Jimin hol van, hogy valóban balhé van-e, ha nem ő küldte volna oda. Jimin aljas módon, a hátam mögött szervezkedett azzal a lánnyal, ami csak mégjobban fáj, mint amennyire neki fájt volna az igazság. Mérhetetlenül csalódott és szomorú voltam. Átverve éreztem magam, holott én minden erőmmel őt próbáltam védeni. Megkérdeztem volna, hogy miért tette, de inkább csak bevallottam neki mindent. Talán jobb is, ha nem tudom a valós indokot.

- Tizenhét voltam. Anyáék rettentő szegények voltak és alig tudtak eltartani. Délutánonként, késő estig egy pékségben dolgoztam, hogy a tanulás mellett tudjak nekik segíteni. - hadartam el a sztori elejét - Egyik nap egy rövidebb úton akartam hazamenni, ahol véletlenül megláttam valamit, amit nem kellett volna. - idéztem fel a szörnyű emléket - Megöltek egy embert, majd mikor el akartam tűnni, engem is kiszúrt valaki. Ő volt Yoochun. - magyaráztam. - Elkaptak és megzsaroltak. Meg akarták ölni a szüleimet, amiért szemtanúja voltam a gyilkosságnak. Rámkenték a vére egy részét, a kezembe nyomták a kést, hogy az ujjlenyomataik helyett az enyém legyen ott.  El kellett volna vinnem a balhét, de annyira begurultam, hogy a szüleimre sem gondoltam és ledobtam a kést, majd ellöktem az egyik csatlósát, aki annyira szerencsétlenül esett, hogy a kés az oldalába szúródott, át a szívén. - meséltem tovább, de ekkor már a könnyeim is útnak indultak. - Megöltem valakit, úgy, hogy nem akartam, ezért ők majdnem megtámadták a családom, aztán én lettem volna a célpont, csakhogy akkora jelentet rendeztünk ezzel, hogy kijöttek a rendőrök és azonnal ide kellett hurcoltatni minket. - hajtottam le a fejem, ahogy az emlékek sorjára jelentek meg a szemem előtt. - Anyáék ennek köszönhetően élnek és virulnak, de megfogadtam, hogy egy nap megbosszulom Yoochunnak és a maffiájának, amit tett.  Azóta háromszor találkoztam vele, hiszen még mindig nem rendeztem le az ügy hátralévő részét, de ezzel csak okot adott rá, hogy minél előbb cselekedjek. - szorítottam ökölbe a kezeim, mikor végre elmeséltem az egész történetet.

Jimin rémült tekintete viszont egy életre belém égett.

- Képes lennél ölni? - nyelt egy nagyobbat, mire ém realizáltam, hogy mit is mondtam az imént.

Őket azt hiszem képes lennék megölni.

- Jimin, ők rossz emberek! - érveltem rögtön, viszont ő felállt az eddigi helyzetéből és az ajtóhoz szaladt, bármilyen féle válasz nélkül.

- Így már ugyanolyan vagy, mint ők! - rivallt rám, majd egy szempillantás alatt tűnt el.

Olyan szinten lefagytam és földbe gyökerezett a lábam, hogy mozdulni sem tudtam. Hirtelen iszonyúan rosszul lettem és csak azon járt az eszem, hogy Jimint ezzel most valószínűleg elvesztettem. Elértem, hogy féljen tőlem, hogy már soha többé ne tekintsen rám úhy, mint eddig. Nem akartam neki elmondani, pont ezért, mert valahogy sejtettem, hogy az ilyen felhőtlen szerelem csak a mesékben létezik. Fájt a szívem, rettentően sajgott az imént történtektől, a könnyeim szaporán hullottak a fehér takaróra. Átverve éreztem magam éd kihasználva.  Átverve, mert elhitette velem, hogy szeret és megbízik bennem. Kihasználva, pedig magyaráznom sem kell. Azt hiszem most jöttem rá csak igazán, hogy mennyire is szeretem Jimint.

A fiút, aki talán már sosem jön vissza. A fiú, akire még a hatalmas harag ellenére is életem szerelmeként tekintek.

2020.06.22.