Tegnap este nem sokáig beszélgettünk Jungkookkal, mivel annyira elfáradtam, hogy ebédeltünk, lefürödtem és elmentem aludni. Közben valamiféle kommunikációt lerendeztünk, de annyira zombi voltam, hogy nem sokra ment velem szegény.

Reggel lementem edzeni cellatársam tudta nélkül, hiszen nem állt szándékomban felkelteni őt kora reggel csak azért, hogy végignézze a szenvedésem, ezért inkább egyedül töltöttem el azt a két órát a második pályán. Jungkook tegnap elmondta, hogy a tízesig nem igazán változnak az akadályok, de nem érdekelt, mert ettől függetlenül a legjobbat akarom magamból kihozni. És ki is fogom.

Fáradtan estem neki a falnak, mikor végeztem a mai edzéssel. Az étkezőből "lopott" palackomban egy csepp víz sem maradt. Pólómból ki lehetne csavarni az izzadtságot, annyira megizzadtam ezidő alatt. Megerőltettem magam és elindultam vissza a cellánkba. Az egyetlen jó dolog ebben a börtönben, hogy egyébként a cellákhoz járnak fürdőszobák. Nem luxus, ugyanolyan gázos, mint ahol alszunk, de legalább van. Ha felérek, azonnal lefürdök és csak utána megyek le enni. Gyorsan szedtem lábaimat fel a lépcsőn, hogy minél hamarabb biztonságban tudjam magam. Eléggé ijesztő alakok járkálnak itt-ott és kifejezetten nem szeretnék beléjük botlani.

Halkan nyitottam ki az ajtót, hogy nehogy felkeltsem Jungkookot, de mikor beléptem a kis helyiségbe, legnagyobb meglepetésemre nem volt ott.
Nem értettem, hogy hova tűnhetett, ugyanis amikor eljöttem, még az igazak álmát aludta, képtelenség, hogy felkelt volna!

-Jimin!-hallottam meg a hangját a hátam mögül, mire azonnal megfordultam. Elég idegesnek nézett ki, remélem nem rám rágott be ilyen szinten.

-Jungkook! Hol voltál? Nagyon megijedtem!-fontam össze mellkasom előtt karjaimat.

-Én hol voltam? Te hol voltál?! Nem tudod, hogy mennyire megrémültem, amikor nem találtalak! Mindenhol kerestelek, az előbb voltam a pályáknál is ,de sehol nem leltem rád!!-emelte fel hangját, mire összerezzentem. Ennyire rosszul érintette volna, hogy meglógtam reggel?

-N-ne harag-haragudj-dadogtam- Én csak gyakorolni mentem, hogy-magyarázkodtam, de leintett.

-Soha többé ne tűnj el! Világos?-kérdezte, de inkább tűnt parancsnak.

Bólintottam.

-Sajnálom-hajtottam le a fejem, ő pedig egészen közel sétált hozzám, majd államnál fogva felemelte a fejem, ezzel kényszerítve, hogy ránézzek végre.

A szemei mérhetetlen nyugtalanságot tükröztek, de mégis enyhébbek voltak vonásai, mint amikor megláttam. Szólásra nyitotta ajkait, de képtelen voltam figyelni rá, amit észre is vette, ezért csettintett egyet szemeim előtt.

-Aggódtam érted, Jimin-jelentette ki és leült az ágyára.

Én csak magam elé meredve álltam a szoba közepén, miközben azon kattogtam, hogy most komolyan aggódott volna értem? A legrosszabb az egészben, hogy már megint előjött bennem az a fura érzés, ezért gyorsan felkaptam a cuccaimat, elmentem fürdeni, összeszedtem magam és bekopogtam Mingiékhez.

Az említett mosolyogva nyitott nekem ajtót és tessékelt beljebb. Bomi az ágyán ülve kötözte éppen a bokáját, ami elég csúnyán nézett ki, úgyhogy gondoltam rákérdezek mi történt vele. Miután természeteseb mindkettőjüknek köszöntem, leültem Bomi mellé, aki halványan mosolyogva forult felém.

-Csak kicsit megzúztam-vont vállat és csomóra kötötte a bandázs szerű anyagot.

-Jungkook nagyon aggódott. Hol voltál?-kapcsokódott be a beszélgetésbe Mingi is.

-Lementem edzeni korán reggel-vallottam be az igazat-Nem akartam ezzel nyúzni és gondoltam visszaérek, mielőtt felkel. Nem akartam ráijeszteni-ingattam meg a fejem bűnbánóan.

-Semmi baj. Kook hamar fel tudja kaoni a vizet-veregette meg vállam én oedig csak aprót bólintottam.

-Elrabolhatnám Bomit egy percre?-kérdeztem félve, hiszen elég félreérthető is lehet, hogy szegény lánnyal akarok kettesben beszélgetni. Remélem nem gáz...

-Baj van?-kérdezte az említett.

-Menjetek, de vigyázzatok magatokra! Bomi, tudod hova kell mennetek-tette hozzá Mingi, mi pedig a lány bólintását követően elindultunk az elméletileg titkos helyre, ahova ők akkor szoktak menni, amikor nyugalmat akarnak.
Ha minden igaz, még fél éve fedezték vel a cellatársammal együtt, a legfelső emeleti kis helyet, ahol rajtuk kívül nem nagyon jár ember, ugyanis semmi látnivaló nincs arrafelé. Akkoriban kisajátították maguknak és ez azóta így van, ami azért elég szép teljeseítmény egy börtönben.

-Mesélj-ült le az ottani kis padra.

-Nem tudom hogyan kezdjem-sóhajtottam fel- Fura érzéseim vannak mostanság-kezdtem bele, ő pedig szó nélkül hallgatta, amit mondani készülök-Jungkook néha nagyon máshogy viselkedik velem, ami miatt egyre jobban félek attól, hogy valamikor csalódást okozok neki. Annyira törődő és kezd megnyílni-magyaráztam-Máskor pedig hideg és komoly. Nem értem mi történik. Aprócska cselekedetekkel  amiket nap, mint nap tesz, különös érzéseket hoz ki belőlem. Néha még a szívem is gyorsabban kezd verni egy-egy aranyosabb tettétől-meséltem lehajtott fejjel.

-Várj Jimin- állított le hirtelen- Nem gondolkodtál még el azon, hogy esetleg a fiúk is érdekelnek?-tette fel a kérdést, ami kissé rosszul érintett, hiába éreztem, hogy lehet benne igazság.

-Bomi-haraptam be alsó ajkam-Nem tudom, nem hiszem, sosem néztem meg egy srácot sem. Jungkook az első aki felkeltette az érdeklődésem valamilyen szinten.

-Semmi gáz, ne szomorkodj!-simított végig karomon a lány-Ez még nem biztos, pont ezért kell kitapasztalnod-mondta.

-Mégis hogyan? Én-én azt hittem nem vagyok . Én csak-próbáltam egy értelmes mondatot összerakni, de nem jártam sikerrel.

-Jimin ez semmit nem jelent. Az is lehet, hogy csak össze vagy zavarodva a kialakult helyzet miatt-kapta fel hirtelen a fejét-Ezért mondom a tervet-kacsintott rám és el is kezdte felvázolni-Szóval, próbálj meg nem, ismétlem nem feltűnően közeledni-jelentett ki, nekem pedig leesett az állam. Mégis mi az, hogy közeledjek? Ha én esetleg nem is, de Jungkook millió százalék, hogy az ellenkező nemhez vonzódik.

-Inkább felejtsük el-ingattam meg a fejem és már pont fel akartam állni, amikor Bomi visszarántott.

-Hadd mondjam végig-engedte el a csuklóm és újra belekezdett a monológjába-Mivel halvány lila gőzöm sincs Jungkook olyan-hagsúlyozta ki az olyan szót-dolgairól, ezért kell észrevétlenül csinálnod, hogy csak te tudj az érzéseidről-bökött mellkasomra.

Nem akartam hirtelen döntést hozni, mivel elég kockázatos az egész. Soha nem voltam még hasonló helyzetben, ezért minden apró dologtól tartok és nem kizárt, hogy hamar lebuktatnám magam. Idegesen túrtam hajamba, hiszen ha most beleegyezek, esélyes, hogy örökre kibaszok magammal, ha pedig elengedem a lehetőséget és inkább magamba roskadok emiatt, akkor tuti kibaszok magammal.

Milyen szép az élet.

-Benne vagyok-válaszoltam a kelleténél talán jóval előbb, de nem érdekelt. Muszáj megtudnom, hogy miért érzek ilyen furcsa dolgokat. Ez nem normális. Az meg végképp nem, hogy egyik napról a másikra történt.

Bomi egy bíztató mosolyt küldve bólintott és azt hiszem ezen a ponton már biztos lehettem benn;

Oltári nagy hülyeségre készülök.

2020.04.06.

Sziasztok! Remélem tetszett a rész, esetleges hibákért elnézést, később javítom! Ismét kaptam egy kihívást 27Destiny27-től, illetve BlackRosedGirl001-től köszönöm szépen💕

1. Igen!

2. Nő

3. Kezdek végre az lenni^^

4. Lauv, Jikook - Who

5. Most éppen barna

6. Skorpió

7. Volt barátom

8. Piros

9. Sushi *-*

10. 100%

11. Túl sok van... ㅋㅋㅋ (leginkább Hobi)

12. Répa

13. Zöld

14. 39/40

15. Múltkor is leírtam, de énekes, illetve dalszerző

16. Nem szeretnék kihívni senkit, mivel a legtöbb embert már kihívták.