Napok óta nem igazán mertem közeledni Jungkook felé, ahogy azt megígért Bominak, mert egyszerűen az ájulás kerülget már a gondolatától is, és nem jó értelemben. Egy órája jöttünk le a tizenegyedik pályára, utána lesz egy páros akik megpróbálják a legutolsót. Ilyenkor mindenkinek kötelezően ki kell jönni és meg kell nézni, mivel ez amolyan "szórakoztató" dolog itt.

Átkapaszkodtam a ha egyik ágáról a másikra, hogy aztán leugorhassak a fűbe. Nagyon magasan voltam, ezért egy pillanatra haboztam is, de leugrottam. Az utolsó előtti feladathoz értem, ami a vízben lebegő, lerögzített fadarabokon átugrálás című történet. Mély levegőt vettem és elindultam rajta. Gyorsan szedtem lábaimat, egy percre sem álltam meg gondolkodni. Már majdnem kiértem, amikor megcsúszott a lábam és beleestem volna a vízbe, ha valaki nem ránt vissza.

Jungkook.

Szokása végig követni a pályákon, így mindig szemmel tartja a mozdulataimat és mivel már eléggé profi, vissza tudott húzni, nehogy beleessek a hideg vízbe.
Összekuporodva, csendben feküdtem a fűben, arcom valószínűleg pirosabb volt, mint egy paradicsom, de ezt ráfoghattam volna az edzésre.

Mégsem tettem, ugyanis nem néztem fel rá.

-Szerintem hagyd ki az utolsó akadályt, úgyis simán meg tudnád csinálni-szólalt meg váratlanul.

-Köszönöm, Jungkook-vettem rá magam a válaszadásra. Halványan mosolyogva biccentett és felhúzott a koszból, mondván, hogy ilyen sokszor mosni sem lehet. Felnevettem rajta.

Nem engedtem el Jungkook kezét. Azt hiszem végre megjött a bátorságom, hogy cselekedjek. Nem magamtól fogtam meg kezét, én csak szimplán nem engedtem el. Beharapott alsó ajakkal figyeltem, hogy hogyan reagál, de legnagyobb meglepetésemre csak levezette tekintetét összekulcsolt ujjainkra, aztán vissza szemeimbe. Semmit nem tudtam kiolvasni tekintetéből, annyira rejtélyes és titokzatos volt. Egy dolgot viszont észrevettem.

A szívem mintha hevesebben kezdett volna verni.

Zavartan kaptam el apró kezemet és indultam meg a cellánk felé, hiszen pontosan egy pillanattal ezelőtt vettem észre az első jelet. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, de cellatársam még így is könnyedén utolért és rá is kérdezett az előbbire.

-Valami baj van?-érdeklődött, miközben a pólóját aggatta le magáról. Miért pont előttem kell ilyeneket csinálnia?

-Semmi, csak kicsit izgulok a mai dolog miatt-mondtam ki az első hazugságot,  ami eszembe jutott.

-Nem muszáj nézned, csak nem maradhatsz itt-vont vállat és besétált a luxusfürdőszobánkba. Meghallottam a víz hangos csobogását és tudtam , hogy nem lenne tanácsos közelebb mennem, vagy esetleg tovább folytatnom a beszélgetést, ezért inkább megvárom, hogy kijöjjön. Mondjuk nekem sem ártana lefürdeni.

Miután mindketten tiszták voltunk és átöltöztünk, úgy gondoltam, hogy ideje lenne feldobni valami témát, amíg Minginés Bomi meg nem érkeznek a cellánkoz. Megbeszéltük, hogy együtt megyünk, így sem fogunk unatkozni.

-Hogy értetted, hogy nem muszáj néznem?-kérdeztem rá a régebben elhangzott mondatára.

-Úgy értem, hogy mi sem vagyunk rá annyira kíváncsiak, ezért csak az elején leszünk ott-magyarázta- utána lelépünk-tette hozzá és pont ekkor hallottuk meg, hogy kopognak. Odasétáltam, hogy kinyissam az ajtót és köszöntsem a barátainkat.

Bomi út közben kérdezgetett Jungkookról, de csak annyit tudtam neki mondani, amennyi ma történt éd ezt sem szívesen fecsegtem ki, mert nem igazán dicsekedni való dolog szerintem. Mingi és Jungkook elöl menteknés ott nevetgéltek minden második dolgon, amit Mingi mondott. Személy szerint, hogyha nem tudnám, hogy Bomi és Mingi egy pár, simán azt hinném, hogy a két hegyomlás között alakul valami. Nagyon buzisam tudnak viselkedni, annak ellenére, hogy az egyetpen lehetséges radiátor én vagyok négyünk közül...

Nem sokkal később azután,  hogy megérkeztünk, elkezdődött a megmérettetés. Kíváncsian vártam, hogy vajon sikerül-e kijutniuk élve, de Mingi az első pillanatban fogadást kötött Jungkookkal,  hogy ki hal meg előbb. Nagyon ügyesen vették az akadályokat, bár, hogy őszinte legyek, lesokkolva figyeltem, ahogy vadállatokkal küzdenek meg. Erről nem volt szó! Annyi szörnyűség van ezen a pályán. A gyakorlók sehol sincseneh ehhez képest, ez csalás!

Egy pillanatra Bomira vezettem tekintetem, aki szomorúan vizslatta az egészet. Hirtelen mindenkinek ijedtté változott a tekintete és mire visszanéztem, láttam is miért. A pár egyik fele áldozatul esett az egyik tigrisnek. Undorító, hogy ilyen szinten kínozzák az embereket. A látványtól rendesen felfordult a gyomrom, ezért kiszaladtam a tömegből. Le akartam nyugodni, mert ha tovább néztem volna, tuti odahányok.

-Megvagy?-kérdezte Mingi. Ezek szerint látta a kisebb rosszullétem.

-Persze, de én ezt nem akarom tovább nézni-ráztam meg a fejem, ahogy végre kiegyenesedtem.

-Mi sem, JK nyerte a fogadást-forgatta meg szemeit és a folyosó vége felé biccentett fejével. Hátranéztem, ahol a társaságunk további két tagja követett minket.

Bomi által már ismertem a titokzatos helyet, ahova felmentünk, ezért nem kellett mégegyszer bemutatniuk. Helyet foglaltam a földön, ahogy a többiek is és azonnal fel is dobtak egy témát.

-Jimin, mesélj már egy kicsit magadról-kérte Mingi-Alig ismerünk-kacsintott rám, én pedig nem igazán tudtam, hogy mit mondhatnék.

-Hát-kezdtem bele- Voltaképpen nem vagyok valami érdeked-nevettem fel kínosan- Huszonkét éves vagyok, most kezdtem volna dolgozni az egyik barátom éttermében. Régebbem sokat edzettem és táncoltam, de ennek már vége-feleltem.

-Csajokkal mizu?-jött az újabb kérdés.

Nagyot nyeltem.

-Semmi, nem volt senkim eddig. Talán nyolcadikban egy lány, aki nem mellesleg átvert-vallottam be az igazat.

-Ez most meglepett-szólalt meg Jungkook is  amire felkaptam a fejem. Ezt mégis hogyan kellene értelmeznem?

-Ha már csajok-kontrázott Bomi-Jeon, mi van veled?-intézte kérdését cellatársamnak. Hirtelen nagyon rosszul lettem újra, gyomrom görcsbe rándult, amint belegondoltam, hogy lehet áll a háttérben egy gyönyörű lány, aki csak arra vár, hogy Jungkook hazatérjen.

Az említett csak vállat rántott.

-Mi lenne? Utoljára tizedikben volt barátnőm, de neked már meséltem-pillantott Mingire.

Szívem kihagyott egy ütemet. Ezek szerint a lányok érdeklik... Ezek szerint nem kizárt, hogy még mindig érdekli egy lány!

-A lényeg, hogy fél év után otthagytam-nézett egyenesen az én szemeimbe.

Éreztem, ahogyan arcom kezdi felvenni a megszokott, piros árnyalatát, mégsem tudtam elkapni tekintetem róla. Olyan volt, mintha lebénultam volna. Hiába akartam mást csinálni, a testem teljes erejéből ellenkezett. Jungkook gyönyörű mélybarna szemei azonnal magukkal ragadtak.

Várjunk...Azt mondtam gyönyörű?

-Ti vagytok az egyetlenek, akik boldog párkapcsolatban élnek, ráadásul egymással, nem lehet mindenkinek ekkora szerencséje-mondtam, mire mindenki, köztük én is, felnevetett.

Nem lenne rossz megtudni pár dolgot Jungkook múltjáról. Nem igazán beszélünk egymásak róla, inkább a napokban történő dolgokról van szó, de ennek ideje változnia.

Meg akarlak ismerni, Jeon Jungkook.

2020.04.09.

Esetleges hibákért elnézést!
Köszönöm, hogy elolvastad^^