A zene a klubban hangos. Az egész testem dübörög tőle. Nem vagyok egy bulizós alkat, de jobban vágytam a táncolók közé,mint az Infinity tulajdonosának irodája felé tartó folyosójára. Két igencsak megtermett férfi fogta közre mind két karomat,nehogy elsasszézzak a helyszínről. Na igen Col és Mike ismert már annyira,hogy tudják két pillanat alatt eltűnök a szemük elől,ha nem figyelnek kellőképpen. Ryker a klub tulajdonosa sejtésem szerint nincs jó hangulatban,ugyanis a fiúk szorosan tartanak maguk közt. Egy kis részem,majd meghalt a kíváncsiságtól,hogy vajon mi történhetett. Kapartam az agyamat indokok után,mit tehettem,hogy elé kell járulnom. Utáltam,ha ugráltatnak. Lett volna jobb dolgom is. A folyosó,amin meneteltünk hideg fehér fényben tündökölt,szinte lecsorgott a szürke falakról. A falakon nem lógott egy kép vagy egy tükör sem,üres volt és ahogy a folyosó végén található ajtóhoz érkeztél a zaj teljesen megszűnt. Csak a nyugtalanító csend maradt,teljesen biztos voltam abban,hogy ez tudatos volt. Aki eljutott a góré irodájáig a végére a szart is ki ijjesztette magából. Ha pedig nem,akkor a bent lévő zsarnok megtette helyette. Az ajtó,ami előtt megálltunk teljesen tömör volt. Ha megkérdeznétek,hogy miből készült a válaszom fogalmam sincs róla. De lemertem volna fogadni,hogy nem ismert elemből készült. Mike, a szőke verő legény az ajtóhoz csapta öklét háromszor. Akkorát visszhangzott az ütés,hogy azt hittem  a dobhártyám kiszakad. Az ajtó pillanatok múlva lassan kinyílt,de nem állt ott senki. Felhorkantottam. Mit is hittem,hogy Ryker ajtót nyit, ugyan már túl alantas lenne. 

-Sok szerencsét,nincs jó napja.-suttogta a fülembe Col,aztán csak belökött az ajtón. Nyekkenve érkeztem be a férfihoz. Háttal állt nekem az asztala mellett. Zakót viselt,kezei hátra voltak kulcsolva.Hivatalos,kemény. Ez a két szó jutott eszembe róla,ahogy megláttam,pedig az arca még elém sem vetült. Nem is kellett látnom,ahhoz hogy tudjam arca érzelem mentes. 

-Ülj le.-mondta higgadtan. Nem tettem. Csak csendben álltam továbbra is a helyemen. Megcsóválta a fejét. Aztán hirtelen fordult meg és rúgta elém az egyik székét. Őrült dühös volt.Az arca nem volt érzelem mentes. 

-Tedd le a segged Ziggy még mielőtt én teszem le.

-Jesszus ki szart  bele ma a whiskeydbe?-ültem le miközben hátra dobtam a vörös hajamat. Próbáltam ezzel az apró cselekvéssel a tudtára adni,hogy nem félek tőle. Pedig így volt. Nem volt olyan ép eszű lény,aki nem tartott volna ettől az átkozott férfitól. Felnevetett. De ezt nem jó kedv szülte.Hanem a türelmetlenség. Megvakarta az orrát,aztán már hirtelen a székem karfáján támaszkodott két centire tőlem. A szemei zöldek voltak,akárcsak az enyémek,de a sajátom nem világított így. Utáltam érte. Közénk emelte mutató ujját.

-Te voltál baszd meg. Állj le a személyzetem gyilkolásával Ziggy. Olyan játékba kezdesz,amit senkinek nem engedek.

-Ó kérlek Ryker már hetekkel ezelőtt megmondtam,hogy a vámpír dj-det véletlenül öltem meg. Nem tudtam,hogy hozzád tartozik. -csúsztattam hátrább a székemet egy picit,hogy növeljem a távolságunkat. Nem tetszett hogy milliméterek választják el a torkomtól. -Különben is ezt már megbeszéltük én nem az egyik hülye embered vagyok,hogy kétszer kelljen elmondanod.

-Hagytam. A dj-t. Eltusoltuk,elfelejtettem. Nagy lelkű voltam veled. Erre te meg azt gondolod,hogy akkor már mindent szabad mi!? -húzott vissza a székkel együtt,a hangja akár a villám úgy csapott le az irodára. 

-Most hasad meg odabent valami Ryker?  Nincs időm a hülyeségeidre,mi a fasz történt?

Abban a pillanatban szakadt el valami. Nem nálam, nála. Felráncigált a székből és a falhoz csapott. Felnyögtem. -Ne baszakodj.-jött felém ingerülten. Hirtelen felindulásból emeltem magam elé a kezem. Ryker megfagyott egy pillanatra,de le is rázta magáról az erőm. Újra próbálkoztam. Megállt egy tört pillanatig, aztán felmorrant. S újra falhoz csapott a pólóm nyakánál fogva. Utálta mikor használtam rajta az erőm, én meg azt utáltam,hogy  tulajdonképpen nem használ rajta az erőm.

-Miért ölöd a pincérnőimet!?

-Miért ölném a pincérnőidet? Tudtommal emberek.

-Sorra tűnnek el  a bárból. Válaszolj!

-Abból a bárból,ahol a vendégek kilencven százaléka nem ember? Ja biztos a vadász öli a népet.-vicsorogtam rá s egy keveset előre mozdultam,de ugyanolyan hévvel tolt vissza a falnak. 

-Boszorkányok is járnak ide. Tudni akarom,hogy még mindig nincs közöd hozzájuk. 

A szememből vadság tükröződött eddig,de ahogy kiejtette száján mondanivalóját,leforráztak. Övön aluli ütés volt ez,s szemeiből kiolvastam,hogy erre ő is rájött.

-Soha nem lesz közöm hozzájuk.-süvítettem halkan felé. S oldalra nézte,nem lettem volna képes most azokba a szemekbe tekinteni,mert láttam volna benne a múltam,úgy láttam volna,ahogy ő látott akkor,de az már egy régi mese volt,amit már nem mesélnek el soha többé. Mérlegelt,majd elengedett. Barna hajába túrt.S otthagyott. Le ült az író asztalához. Mozdulata közben zakója gombját kicsatolta. 

-Felveszlek.

-Meg a nagy büdös..

-Pincérnő leszel itt. 

Megakartam szólalni. Már indultam is felé. De mutató ujját felemelte.

-Nem,nem,nem. Nem mondasz semmit. Nem kezdesz el vergődni Ziggy. Belegyezel. Pont. Örülj,hogy nem tépem ki a torkod a helyéről. Holnap kezdesz és kideríted,hogy ki  a kurva isten játszik a báromban Hasfelmetsző Jacket. És most eredj innen. Lehetőleg ne ölj meg senkit.

-Jelenleg csak egy valakit akarok megölni.-mosolyogtam rá mézes mázosan,aztán otthagytam őt meg az idióta bárját is.