A legrosszabb érzés nekem is, amikor kényelmesen szunyókálsz, de valami mindig megzavarja ezt. Ez nem más, mint az ébresztőóra. Higyjétek el, hogy én se kedvelem ezt, de most nem tudok ehhez mit kezdeni. Esetleg legközelebb kihajítom az ablakon, vagy az ajtón keresztül.

-Fent vagyok már!-morogtam az órámnak, ami még csörgött.

Lecsaptam a vekkert, majd kikeltem az ágyamból már hajnali 4:30-kor. A szekrényem előtt megállva keresgéltem a ruháim között a megfelelőt. Végül egy kék hosszúkás pólóra és egy farmernadrágra esett a választás.

Kisétáltam a szobámból egészen a fürdőszobámig, majd megengedtem a jó meleg vizet a csapból. Amint a megfelelő hőmérsékletű és mennyiségű vízzel megtelt a kád, azonnal levettem magamról minden olyan cuccot, amiben aludtam. Beleültem és egy kicsit relaxáltam, de ez sem tarthatott sokáig, mert pár perc múlva már el kéne indulnom itthonról, hogy beérjek a munkahelyemre.

~~~

Amint beértem a munkahelyemre gyorsan hátra szaladtam, hogy az utcai ruhámat átvehessem a munkaruházatomra, majd beálltam egy pár pillanatra a pult mögé, ahol beütöttem a gépbe a az adott termékeket, amiket a vendégek itt, esetleg hazaviszik magukkal. Sokan a kimchit, vagy a kimbapot válasszák nálunk, pedig annyi minden van itt.

Nyílik az ajtó és megint nyílik meg záródik. Valaki szórakozik a bejárattal, de miért? Szólnom meg kéne, de el vagyok foglalva azzal, hogy felvegyem az új vendégek rendeléseit.

~~~

Szünet. Végre lepihenhetek. A hátsó kamrába bújva iszom meg az ebédemet. Ezt naponta szoktam csinálni, hogy lenyugodhassak és az ampulla is hasson, nehogy elhányjam magam bármelyik percben.

A szünetem végén kisétáltam a pult mögé, majd észrevettem, hogy egy srác ül az egyik asztalnál. Felé lépegetek, hogy felvegyem a rendelését. Amikor már odaértem a srác felém fordult és....