제 18 장
2 évvel később:
Taehyunggal összeköltöztünk már egy hónapja. Mielőtt ezt a nagy lépést megtettük megkért, hogy minden cuccaimmal együtt menjek a lakására. A volt házamat eladtuk és a pénzt a szüleinknek adományoztuk. Azóta boldogan élünk. Közben össze is házasodtunk a múlt héten és tegnap este életem második közös estéjét éltem át.
Ma reggelre pedig kiderült, hogy állapotos vagyok. Amint közöltem férjemmel a nagy hírt magához ölelt és egy forró csókkal díjazott. Elengedett.
-El sem hiszem, hogy szülők leszünk szívem!-hitetlenkedett.
-Hidd el!-suttogtam.-Félvámpír lesz.
-Hm?-értetlenül meredt rám.
-Azért mert te ember vagy, én pedig vámpír.-emlékeztettem rá.
-Nem számít, csak az a lényeg, hogy egészséges legyen!-puszilta meg a homlokomat.
-Így van..
~~~
Azóta eltelt jó pár nap. Ahogy teltek a napok, úgy növekedett a hasam, amíg be nem indult a szülés. Ott volt. Fogta a kezem és támogatott, addig amíg be nem vittek a szülőszobára.
Megszületett a kislányunk Sohye, akit átvett az egyik nővér, majd alaposan megmosta és visszahozta, hogy a karjaimba tartsam. Tae utána bejött hozzánk és ő is karjaiba vette Sohyet, aki már békésen elaludt.
-Gyorsan megfog nőni!-szólalt meg Taehyung.-De aranyosan alszik!-rá mosolygott.
-Hadd aludjon!-szóltam rá.
-Uram!-szólította meg az egyik nővérke.
Tae fejét felé fordította.
-Hagyja pihenni a kisasszonyt!
-Egy pillanat és kifáradok..
~~~
Kiengedtek a kórházból. Éppen hazafelé tartunk az alvó kislányunkkal. Hazáig őt néztem és mosolyogva hallgattam szuszogását.
-Amint hazaértünk lefekszel aludni!-lelkemre kötötte.
-Nem.. Meg kell csinálnom neki a cumisüvegébe a tápszert!-tiltakoztam.
-Bízd rám Nayeon! Te, csak pihend ki magad!
-Mi lesz, ha nem?-erre felkelt Sohye és sírni kezdett.
Gyorsan ölembe vettem, majd megvígasztaltam, ami sikeres volt.
-Apu meg Anyu nem veszekszik kincsem.-pusziltam meg a kicsi fejét.-Aludj drágám!-suttogtam, majd visszatettem a babakocsijába.
Sikeresen hazaértünk és addig nyúzott Taehyung, amíg bele nem egyeztem a munkamegosztására. Nekem annyi a dolgom, hogy kialudjam magam, addig ő megeteti a kicsit és álomba ringassa.
Ez így ment addig, míg be nem töltötte az 5. életévét. Aztán a 6.;7. és a 16. Életévét töltötte be. Barátokra talált, akikkel elmegy szórakozni. Szerencsénkre úgy neveltük, hogy ne legyen probléma vele. Van már szerelme is, amit csak velem közöl, mert az apjával nem beszél ilyen ügyekről. Ez a srác még nem tud Sohye érzéseiről, de ha minden jól megy, akkor össze fognak jönni, de még ráér erre.
-Milyen napod volt kincsem?-érdeklődött az apja.
-Minden jól ment addig, amíg el nem érkezett az ebéd szünet.-huppant le a kanapéra.
-Miért? Mi történt?-meglepődött.
-A hányinger kerülgetett az iskolai ebéd szagától.
Erre kuncogni kezdtem. Ismertem ezt az érzést.
-Hogy bírtad ki anya?-kíváncsiskodott kislányunk.
-Nehezen, de kibírtam. Neked is menni fog!-bíztattam.
-Tényleg! Hogy jöttetek össze?-már ezerszer feltette ezt a kérdést, amit folyton megválaszolunk.
Sokszor és élménydúsan meséltük a sztorinkat. Egészen addig beszéltünk róla, amíg bele nem kezdtünk Sohye megszületése történetébe.
Estig beszélgettünk, majd mindannyian elmentünk aludni.
Jó estét!
Ezt a könyvet is befejeztem. Köszönöm a vote-okat és a kommenteket. Imádlak benneteket!❤ Viszont lesz egy új sztorim, aminek a címe: Sana története.
Tartalma:
Mindenki érezte már azt, hogy figyelik őt nap mint nap? Esetleg hallottátok, ahogyan a nevetek suttogja valaki? Lee Sana sem másabb ezeknél. Sokszor érzi magát veszélyeztetve. Új otthona nem valami meg nyugodtsággal teli lakás. Rettegésben és félelemben él. Sokszor gondolt bele a szökésbe, de mindig bakot lő terve. Kim Taehyung az a fajta ember, aki megrémiszti a lányt nem szándékosan, de alaposan ráijeszt, nehogy megszökjön tőle Sana. Nem engedi ki a lányt házából, sőt még a szobájából sem, amit a lány már megszokott, de még mindig nem érti miért ilyen rideg a srác vele.
Ha tetszett ez a rövid tartalom, akkor mindenképpen ajánlom az olvasását. Még egyszer köszönöm nektek, hogy végig kitartottatok velem és elolvastátok mindkét •Blood• könyvemet. 💖💖💖💖💖
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top