Még mielőtt folytatnám a •Blood• 2. Könyvének a következő (jelen pillanatban a 17.) részét, szeretnék veletek közölni valamit.
1. Hamarosan ezt a könyvet is befejezem, mert őszintén szólva már alig van ehhez ihletem.
2. Amint befejeztem ezt a könyvemet is belekezdenék egy új könyvbe, aminek még a tartalmát nem írnám le, viszont címet nem tudok neki adni. Igazából ez még nem gond!
Nem húzom tovább az agyatokat, így bele is kezdek.

Másnap reggel mellette ébredtem fel. Az estére nem nagyon emlékszem, amit nagyon bánok, viszont elfogok késni a munkából. Gyorsan felpattantam mellőle úgy, hogy ne ébresszem fel, felöltöztem, majd lesétáltam a nappaliba, ahol felvettem a cipőmet és elindultam a munkahelyemre.

Odaérve beálltam a pult mögé és vártam a vendégeket, miközben Seulgi éppen telefonált valakivel. Egyszer-kétszer beleordított a készülékbe, majd idegesen levágta a telefonját az asztalra.

-Nyugalom!-szóltam rá.-A végén elijeszted a vendégeket.

-Vendégeket? Hol élsz te Nayeon? Látsz itt vendégeket, mert én egyet sem látok!-nézett morcosan körbe.

-Mert megijesztetted őket!-bigyesztettem le a számat.

-Aigoo... Kibékültél már a szőke hercegeddel?-kérdezte.

-Ki.-válaszoltam.

-Ennek örülök, viszont bővebben szeretném hallani a fejleményeket!

Elmeséltem neki az egész szitut, kivéve a tegnap estét, amire marhára nem emlékszem.

Taehyung:

Mire felébredtem Nayeon már nem feküdt mellettem. Kiugrottam a pihe-puha ágyikómból, majd keresgélni kezdtem a lakásban, de semmi nyoma. Tegnap valami rosszat tettem, vagy rosszul csókoltam? Nem, az nem lehet, mert akkor az elején közölte volna velem, ha valamit rosszul tettem.

Talán megijedt? Mégis mitől? Tőlem? Nem bántom. Magától? Nem hiszem. Véletlenségből nem dolgozni ment? Tényleg. Most, hogy eszembe jutott. Gyorsan felöltöztem és a munkahelyére siettem.

~~~

Amint megérkeztem a büféhez benyitottam és a pult mögött találtam rá.

-Tae? M-mit keresel itt?-lefagyott.

-Azt hiszem beszélnünk kell.-mondtam.

-Akkor üljünk le.-mutatott egy irányba, ahol leülhetünk.

Amint letettük a hátsó felünket a székre kezdtem is bele a mondandómba.

-Mi van veled?-érdeklődtem.

-Minden rendben, miért kérdezed?-értetlenkedtem.

-Mert reggel arra ébredtem fel, hogy nem vagy mellettem.

-Tudod.. Sietnem kellett ide, mégis csak a munkahelyem.-érveltem.

-Ezt értem.

-Tae!-fogta meg a kezemet, ami az asztalon pihent.-Nem nagyon emlékszem a tegnap estére, de azt kívánom bárcsak emlékeznék arra a napra!

Ez szívbe maró volt számomra. Nem emlékszik a közös esténkre.

-Hogy?-furcsán néztem rá.-Hogy-hogy nem emlékszel rá?

-Tudod.. Mi vámpírok az első élményeinkre nem nagyon emlékezünk.-emlékeztettem.

Nayeon:

-Hol van a főnököd?-érdeklődött Taehyung.

-Bent az irodájába.-meglepődtem.

-Beszélhetnék vele?-kérdezte.

-Persze.-válaszoltam neki.-Mire készülsz?

Közelebb hajolt hozzám.

-Megtudod szerelmem.-fülembe súgta.

Kiegyenesedett, majd felpattant és elindult a főnök úr irodája felé.

~~~

15 perc múlva vissza is tért, de széles mosollyal az arcán. Értetlenül meredtem rá. Kíváncsi vagyok miért vigyorog annyira.

-Szabadság!-ölelt magához.

-Tessék?

-Újabb szabadságot kaptál szívem.-örült, de én nem igazán, hisz ma jöttem vissza dolgozni.