Amint elhagyta a területet az ifjú pár, én is visszamentem folytatni a munkát. 

~~~

Munkaidőm után sétálgattam, amíg be nem esteledett. Hazafelé vettem az irányt, amikor elkezdett esni az eső. Persze esernyő nem volt nálam, minek? A lakásomig rohantam, hogy ne ázzak el annyira, de ez sikertelen volt. A hajam csupa víz, míg a ruhám java része száraz volt.

Kinyitottam a lakásom ajtaját, majd betipegten rajta és a fürdőszobába rohantam, hogy átöltözhessek, de sms-t kaptam.

Átöltöztem, amikor megnéztem az üzenetemet. Taehyung neve villogott a kijelzőjén. Feloldottam, majd megnyitottam az üzeneteket és elolvastam.

Kim Taehyung: Holnapra van programod?

Holnap ugyanúgy dolgozom Tae. Nem lesz erőm veled találkozni! Hidd el én is szeretnélek újra látni, de nem lehet. Sajnálom! Nem írtam neki vissza, hanem letettem és az ágyamra ugorva merültem álomba.

Taehyung:

Hamarosan itt lesz a diploma osztóm és még mindig nem írtam beszédet. Régebben mindig előálltam arra a napra, amire kellett, de most nem. Teljesen elment az eszem. Végig Nayeonon jár az eszem. Hiányzik az egész lénye.

Előhalásztam a telefonomat, majd csak úgy randomban küldtem neki egy sms-t, hátha nem lesz holnap semmi teendője, amit nagyon kétlek. Arra gondoltam, hogy holnap kettesben eltölthetnénk egy napot. Reménykedhetek benne, ugyanis lehetetlenség.

Már félórája várok a válaszára, de semmi. Lehet még dolgozik, esetleg hazaért és most tusol, vagy elaludt.