A munkaidőmnek vége. Ez is letelt. Éppen hazafele tartok, amikor a metrónál meglátom megint Taehyungot. Odalépek lassan hozzá, majd megállok és köszöntöm.

-Szia!-szóltam hozzá.

Felém fordult, majd egy egyszerű mosollyal üdvözölt.

-Kérdezhetek valami?-tettem fel neki azt a bizonyos kérdést.

-Én is kérdezni szerettem volna veled, de szerintem inkább beszélgessünk!-javasolta.

Bólintottam. Megbeszéltük, hogy amint leszállunk a metróról indulunk egyet sétálni, közben beszélgetünk egy kicsikét.

~~~

A park felé sétálunk. Itt minden gyönyörű és pár év után most veszem ezt is észre.

-Mivel foglalkozol?-érdeklődtem.

-Az egyetemen tanulok, amit nemsokára befejezek!-mosolygott.-Te pedig, ha jól láttam, akkor pincérnőként dolgozol!

Bólogattam. Tényleg pincérnőként dolgozom, de valahogyan nekem is meg kell élnem.

-Tudom, hogy ez nem igazán rám tartozik, de van barátod?-kérdezte.

-Nincs..-válaszoltam.-Na, és neked van barátnőd?

-Ugyanaz..-sóhajtozott.-Gimi után nem igazán foglalkoztam azzal, hogy találjak magamnak egyet, mert egész nyáron a tanulással foglalkoztam.

Helyeseltem. Nekem se jutott eszembe, hogy márpedig keressek magamnak olyan srácot, aki elfogad engem olyannak, amilyen vagyok.

-Éljenek a szinglik!-viccelődtem.

-Igen..-kuncogott rajtam.-Tudod! Nem tudnám azt megtenni, hogy csak úgy összejöjjek valamelyik lánnyal, mert nekem még mindig tetszik egy lány, akit a gimiben ismertem meg és még mindig a szívemben őrzőm őt.-közölte.-Lennél a barátnőm hivatalosan is?-kérdezte.

Lefagytam, amint megkérdezte. Azt hittem, hogy már sose fogja ezt megtenni, főleg nem ebben a pillanatban. Gimiben is erre vártam, de nem jött el, mert ott volt Jennie és engem pedig kiirattak abból az iskolából.

-Nayeon! Még mindig ugyanúgy szeretlek, mint akkoriban. Nem mondtam le rólad és nem is fogok!-összekulcsolta a kezeinket.

Szemébe néztem, majd annyit vettem észre, hogy ajkaink egymáshoz tapadtak.

Lassú tempóban csókolóztunk, mintha egy lassított videót játszanánk el. Még mindig ugyanúgy hallom a vérének áramlását, de ez foglalkoztat engem a legkevésbé.

Eltávolodtunk, majd homlokon puszilt és magához ölelt.

-Jut eszembe! Hogy bírod ki az étel illatát?-kérdezte.

-Ampulla.-válaszoltam.

-Tessék?-értetlenkedett.

-Ampullával kezdem a napot és az egész napra hat. Így!-elmagyaráztam neki.