8.fejezet

( A hatás érdekében ajánlom hogy hallgassátok közben a B.A.P.-től a One Shot-ot 😁💗)

> Kihyun's POV <

Reggel hatalmas dörömbölésre keltem és az elmaradhatatlan ordibálásra.

Kikeltem az ágyból majd miután megtöröltem szemeim felfedeztem,hogy a rendőrség az..baszki...felvettem gyorsan a kezmbe akadó ruhadarabokat és felkeltettem az alvó Shownut.

- Életem... Megtaláltak. Mennem kell. - pusziltam meg homlokát mire felugrott.

- Mi a franc?! Hát tényleg rájöttek te szerencsélen?! - dörzsölte fusztráltan szemeit.

Beengedtem a rendőröket,mikor már azzal fenyegetőztek,hogy betörik az ajtót.

- Yoo Kihyun! Rakja tarkóra a kezeit és semmi hirtelen mozdulat! - kiabált az egyik rendőr mintha nem lenne dobhártyája. - Jogában áll hallgatni. Bármi amit mond felhasználható ön ellen a bíróságon. - mondta jó pár hangszinttel lentebb.

- Tudom,tudom..-morogtam. - Még válthatnék pár szót a párommal? - néztem rá kérlelve.

- Ha gyorsan ideér akkor persze. - megforgattam a szemeim majd odamentem az eddig csendes,de teljes mértékben ideges Shownuhoz.

- Nyugalom nem leszek sokáig. Nem fognak lecsukni vagy ilyesmi. Megoldom. - egy gondterhelt mosolyt ejtett majd egy szerelmes csókra húzott.

Amikor elváltunk egymástól visszasétáltam a rendőrökhöz akik undorodott fejet vágtak,mire én viszonoztam "kedvességüket" egy amolyan "Rádnézek és hánynom kell" fintorral.

Beültettek a kocsiba és elvittek az őrsre.

Kikérdezés után felajánlották,hogy ha segítek nekik (ugyanis fogytán vannak az embereik) akkor megúszhatom ennyivel. Tudtam,hogy ez lesz szóval belementem. Csak nem lehet olyan veszélyes.

- Használhatnék egy telefont? - kérdeztem vigyorogva egy felügyelőt. Most olyan menőnek érzem magam,tisztára mintha doramában lennék.

- Igen. De ne sokáig. - biccentett fejével a készülék felé.

Bepötyögtem HyunWoom számát.

- Maciiiim! - nyáladzottam bele a telefonba amint felvette.

- Szia. Jól vagy? Hogy hogy telefonálhatsz? Mit kaptál? - tette fel aggódva a kérdéseit egymás után.

- Jól vagyok. Mondtam,hogy megoldok mindent. Semmit sem. Csak be kell épülnöm egy akcióba. - meséltem lelkesen.

- Értem de...ezt nem kellene. Veszélyes...nem akarom..hogy...- aggodalmaskodott és hangján hallottam hogy a sírás kerülgeti.

- Nem veszélyes. - mosolyodtam el.

- Igazán?

- Igazán. Most mennem kell de utána jelentkezek majd,mint híres ninja rendőr. - nevettem kicsit.

Leraktam a telefont és jött is a főnök.

- Készen állsz? - tette fel azt a bizonyos kérdést ami igazából kijelentés,mert nem lehet rá nemet mondani.

- Igen. - bólintottam.

- Rendben. A ruhák amiket fel kell venned az öltözőben vannak. Tempózz! - adta ki a parancsot.

Szinte rohantam öltözni majd 2 percen belül kész is voltam.

Kivittek a helyszínre ahol elvileg kell lennie egy dillernek pár háztömbbel arréb. Úgy kell tennem mint aki anyagot akar venni és kikérdezni,majd a végén természetesen megkötni az üzletet. Mind ezt anélkül,hogy észrevenné be vagyok drótozva.

Elsétáltam a megbeszélt helyre és ott is volt.

Köszönésképp biccentett én pedig viszonoztam.

- Mennyi van nálad? - tettem fel az első kérdést.

- Annyi biztos amennyire szükséged van. - adta a bizonyosan "kielégítő" választ.

Nagyot nyeltem és folytattam.

- Egyenlőre csak keveset szeretnék,hogy el tudjam könnyedén vinni. Olyan 5gramm mennyi lesz?

- Hmm...neked 4000. - tapogatni kezdtem a kapott ruhám zsebében.

Teljesen üres volt.

Átvertek...basszus..itt döglök meg.

- Ezek a köcsögök...-morogtam- Pillanat...-vigyorogtam kínosan és tovább kerestem pedig tudtam hogy semmi nincs ebben.

- Nem is akarsz venni ugye?! - vette elő fegyverét amit rámszegezett. - Kinek dolgozol?! Válaszolj rohadék! - üvöltött rám. Én pedig csak álltam ott mint egy darab szerencsétlenség.- Dögölj meg. - mosolyodott el és meghúzta volna a ravaszt de ebben a pillanatban előtermett Shownu a semmiből.

- HyunWoo? - néztem rá remegő lábakkal és könnyes szemekkel.

- Ez meg ki? Neki dolgozol? - Szegezte mostmár rá a fegyvert a diller.

- Nem! Shownu. Te se hazudj! Hallod?! Meg ne merd! Tudom mit akarsz de nem! - kiabáltam vele de úgy tett mintha ott sem lennék.

- Pontosan. Őt hagyd békén. Gyere lőjj le. - mondta rezzéstelen arccal.

- HYUNWOO! - ordítottam rá.

- Most visszafizetem a 20 évvel ezelöttit. - mosolyodott el.

A srác meghúzta a ravaszt.

A pisztoly pedig elsült.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top