ANGELINA GRAHAM                         

Már lassan egy hónap telt el azóta, hogy Harry és én újra egy párt alkotunk. Azóta már beköltöztünk az álomházunkba, ahol eddig ő egyedül lakott. De ami még fontosabb, hogy már lassan egy hete próbálom neki elmondani azt a bizonyos dolgot, amit eddig magamban tartottam.

- Tudod, édesem... - kezdtem végre bele, mikor szombat este a konyhában készítettem a vacsorát, ő pedig az asztalnál ülve bámulta minden egyes mozdulatomat. Ez is egy új szokásává vált, mióta itt lakunk vele. Órák hosszat el tud bámulni engem, és soha nem unja meg. – Nem is tudom, hogy mi lenne, ha hozzámentem volna Chad-hez.

- Tessék? – tért hirtelen magához, és összehúzott szemekkel nézett rám – Most ez hogy jön ide? – azóta sem szereti, hogy ha felhozza valaki Chad-et, vagy ha valaki arról beszél, hogy mi történt, illetve mi nem.

- Nem tudom, hogy magyaráztam volna meg neki néhány dolgot. – fordultam felé aggodalmas arccal, de persze csak megjátszottam magam. Nagyon jól tudtam, hogy örülni fog annak, amit el akarok mondani.

- Mint például?

- Hát gondolom, emlékszel az edzőtermes incidensünkre, igaz?

- Most komolyan azon jár az eszed, hogy hogyan mondtad volna el neki, hogy megcsaltad? – nézett rám megrökönyödve.

- Nem. Azt lett volna nehéz elmagyarázni neki, ami annak a bizonyos esetnek a következménye lett. – mosolyodtam el végre, de ő csak értetlenül nézett rám.

- Azt hiszem, hogy nem nagyon értelek. – csóválta meg a fejét.

- Szerinted nem gondolkozott volna el azon, hogy mitől kezd el nőni a hasam, ha ő még hozzám sem ért? – mondtam, és a hasamra mutattam. Egy darabig csak bámult rám, de aztán leesett neki, hogy mire célzok.

- Te jó ég! – mondta hitetlenkedve, és felpattant a széről – Terhes vagy?

- Igen. – mondtam mosolyogva – Ugye örülsz neki?

- Hogy örülök-e? – nézett rám, és magához ölelt – Ennél boldogabb nem is lehetnék. Annyira szeretlek.

- Én is téged. – szorítottam magamhoz erősen.

- És mióta? Úgy értem még azelőtt történt, hogy összejöttünk volna?

- Hát valószínűleg igen, az edzőtermes dolog után.

- Imádom azt a helyet. – mondta nevetve, és felkapott a levegőbe, aztán hirtelen letett – Sajnálom, nem szorítottalak meg nagyon, ugye? – mondta ijedten.

- Dehogy! – nevettem el magam – Harry, éppen úgy csinálsz, mintha még nem lettem volna terhes.

- Jó, jó, csak szeretném, ha minden tökéletes lenne a kis hercegnőnek. – mondta, és megsimogatta a hasamat.

- Honnan tudod, hogy kislány lesz?

- Csak úgy tudom, és már a nevét is tudom.

- Honnan tudod, hogy beleegyezek abba a névbe, amit te találál ki? Mi van, ha nem tetszik? – játszottam a felháborodottat.

- Tetszeni fog. – mondta mosolyogva, és lehajolt a hasamhoz – Szia Holly! Én vagyok az apukád. – suttogta, és felnézett rám. Könnyek gyűltek a szemembe, ahogy rá néztem, és elmondhatatlan boldogságot éreztem. Végre, minden újra tökéletes, hiszen a családunk, ami tényleg egy igazi család lett, bővülni fog egy újabb taggal. Egy kisbabával, aki boldogságban, és szeretetben fog felnőni. Ebben biztos vagyok.