26. fejezet: Az álomház
HARRY STYLES
- Indulhatunk? – kérdeztem a lányokat, mikor odaértem hozzájuk. Láttam Angie arcán, hogy zavarban van, és talán meg is lepődött, hogy itt vagyok. Biztos, hogy Darcy nem is szólt arról, hogy van telefonja, és most is úgy hívott ide, hogy az anyja nem tudott róla.
- Hova megyünk – kérdezte Darcy izgatottan.
- Haza. – szólalt meg nyersen Angie – Hova mennénk?
- Azt hittem, hogy ma hármas napunk lesz. – nézett az anyjára csalódottan.
- Igen. Te, én és Chad. De ő nem... - itt elharapta a mondatot, és a szeme sarkából rám pillantott. Én nem szóltam semmit sem, pedig beszólhattam volna, hogy megint a munka miatt hagyta itt őket.
- Mit szólnátok ahhoz, ha elmennénk egyet mozizni? – dobtam fel az ötletet.
- Jóóóó. – ujjongott a kislányom, de az anyja felhúzott szemekkel nézett rám.
- Mozizni? – kérdezett vissza.
- Miért ne? – emeltem fel a kezeimet.
- Talán azért, mert négy hét múlva férjhez megyek, és nem kellene a volt pasimmal mutatkoznom. – magyarázta.
- De mi benne a rossz? – kérdeztem, pedig nagyon is jól tudtam a választ.
- Harry. Mikor Disneyland-be vittél minket, másnap azzal voltak tele az újságok, hogy újra egy pár vagyunk. Így is folyamatosan fényképeznek a paparazzik, akik azt hiszik, hogy nem látjuk őket, a rajongóidról nem is beszélve. – mondta idegesen, és körbenézett – Így is tele lesz velünk az internet, hogy együtt plázáztunk, nem kell még az is, hogy moziba is együtt ment a "család". – az utolsó szónál felemelte a kezeit, és idézőjelen formált. – Nem szeretném ezt újra átélni, és szerintem Chad sem örülne neki.
- Nem hiszem, hogy érdekli, hogy mit csinálsz. – mondtam halkan, és elfordítottam a fejemet.
- Parancsolsz? – kérdezett vissza Angie, és a szemei szikrát szórtak.
- Anyuciiii. – rángatta meg Darcy az anyja ruháját – Ne veszekedjetek, jó? Nem akarom, hogy apuci megint sírjon, mint tegnap este. – mondta, és én Angie-re kaptam a tekintetemet. Csodálkozva nézett rám, szerintem nem akart hinni a fülének. – És azt sem akarom, hogy te sírj. – fejezte be, és most Angie-n volt a sor, hogy zavarba jöjjön – Menjünk el moziba.
- Jó. – egyezett bele nagy nehezen Angie, de szerintem csak azért, mert Darcy majdnem elsírta magát.
- Akkor megnézzük a Csipkerózsikát? – kérdezte nagy lelkesedéssel.
- Hercegnő, azt nem hiszem, hogy adják valamelyik moziban. – mondtam, miközben leguggoltam hozzá.
- De én azt szeretném. – kenődött el újra.
- Akkor menjünk el hozzám, és ott megnézzük. – ajánlottam fel hirtelen.
- Mert neked biztos megvan a Csipkerózsika. – nézett rám Angie gúnyosan.
- Sőt, még a Kis Hableány, a Hamupipőke és a Hófehérke is. – mondtam nagy büszkén. Tényleg megvettem az összes létező hercegnős DVD-t, mikor visszajöttem Londonba, és berendeztem Darcy-nak a gyerekszobát. – Akkor, mehetünk? – néztem rájuk, de Angie nem válaszolt semmit, csak megrántotta a vállát. A lányunk ellenben azonnal karon ragadott mindkettőnket, és elkezdett húzni a kijárat felé.
ANGELINA GRAHAM
El sem akartam hinni, hogy újra Harry kocsijában ültem, és megint hármasban voltunk, akár egy család. De azt még nehezebben tudtam felfogni, hogy éppen az ő háza felé tartottunk, és együtt fogjuk megnézni a lányunk kedvenc filmjét. Már elég régóta autóztunk, és már bőven a kertvárosi részen jártunk, mikor végre megálltunk.
- Itt laksz? – néztem rá meglepetten.
- Igen. Miért? – kérdezett vissza.
- Ez alig pár percre van tőlünk.
- Aha. – bólintott mosolyogva – Mondtam, hogy nem akarok messze lenni tőletek. – közelebb hajolt hozzám, miközben kikapcsolta a biztonsági övét.
- Remek. – mondtam gyorsan, és szinte kiugrottam az ülésből, és kiszedtem Darcy-t is a trónjából. Láttam, hogy Harry mosolyogva megy be a házba, ahova mind a ketten követtük.
Nem szabadott volna bemennem, de valami mégis húzott magával. Látni akartam, hogy hogyan él, mennyit változott a stílusa, és hogyan rendezte be a házat. Annyira ismertem, hogy tudtam azt róla, nem lakberendező rendezte be a házat, hanem ő maga tervezett meg minden részletet. Amint beléptem, elállt a szavam, ugyanis hirtelen azt hittem, hogy már jártam itt. Minden olyan volt, mint az az álomház, amit még évekkel ezelőtt terveztünk meg ketten. Úgy nézett ki az egész belső tér, mint amit én szerettem volna, ahol együtt akartam élni Harry-vel és a lányunkkal.
- Tetszik? – szólalt meg mellettem Harry, és én akkor tértem magamhoz. Talán egészen eddig tátott szájjal bámultam körbe, ugyanis most csuktam össze az ajkaimat.
- Nem rossz. – válaszoltam lazán, de tudtam, hogy tisztában van vele, hogy rájöttem, hogy berendezte úgy a házat, ahogy együtt akartuk.
- Gyertek, hozok valami rágcsálnivalót, addig helyezzétek magatokat kényelembe. – mondta, és elindult a konyha felé. Honnan tudtam, hogy oda megy? Nem azért, mert ételért ment, hanem azért, mert annak idején rengeteget veszekedtünk azon, hogy hol lehetne a konyha az álomházunkban. Úgy látom, hogy az én javaslatom győzött.
Amíg Harry hozott popcort, és chipset, addig Darcy elszaladt a szobájába, hogy megkeresse a Csipkerózsika DVD-t.
Alig öt perc múlva már mind a hárman a kanapén ültünk, Darcy kettőnk közt, és a mesét néztük. Én valójában csak a szemeimet járattam a falakon, a polcokon, és a ház minden egyes részletén. Centiről centire úgy nézett ki minden, ahogy én akartam. A színek, a bútorok, a polcok, a képek, egy szóval minden.
Darcy a mese vége felé, ahol a herceg felébreszti Csipkerózsikát, megfogta mindkettőnk kezét. Féltem, hogy ebből még baj lesz, és nem is tévedtem nagyot. Mikor a herceg megtörte az átkot, Darcy összefogta a kezünket, és nem engedte el. Elég kellemetlenül éreztem magam, de aztán a mese végén még magamon is meglepődtem, mikor ránéztem a kezemre, ami Harry kezében volt. Darcy már nem fogta össze az ujjainkat, hanem egymás kezét fogtuk önszántunkból. Eszem ágában sem volt elengedni, legalábbis egészen addig, amíg észre nem vettem, hogy azt figyeli mosolyogva, ahogy én a kezünket nézem. Addig tartott a varázs, és egyből elhúztam a kezemet, majd zavartan mosolyogni kezdtem.
- Öhm...Kimegyek a mosdóba. – pattantam fel a kanapéról.
- Gondolom, tudod, hogy merre van. – mosolygott rám, és pedig csak bólintottam, de azért megeresztettem felé egy bátortalan mosolyt én is.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top