ANGELINA GRAHAM                         

Elég sokáig voltam még a szalonban, mire nagy nehezen rávettem magam, és a nővérem és a lányom által választott ruha mellett döntöttem. Már elmúlt kettő óra, mikor végre már a kocsiban ültem. Abbie-ék felé vettem az irányt, ugyanis megígértem neki, hogy délután átmegyek hozzájuk. Remélem, hogy már a baba is otthon lesz velük, és végre teljes, boldog életet élhetnek a mai naptól.

Mikor odaértem a házukhoz, az első csengetésre ajtót is nyitottak. Niall állt velem mszemben, és az arca csak úgy ragyogott.

- Szia! – köszöntem neki mosolyogva.

- Szia! Gyere be! – hadarta, és beljebb húzott – Itthon van! Végre hazahozhattuk. Abbie-vel van a nappaliban.

Bekísért a nappaliba, ahol a nővérem az egyik nagy fotelbe ült, és a karjai között tartotta a fiát.

- Sziasztok! – suttogtam halkan, és közelebb lépkedtem, hogy megnézhessem az unokaöcsémet – Szia, kisember! – a hangomra rám emelte apró, kék szemeit, és mosolyogni kezdett, de aztán rögtön vissza is nézett az anyjára, majd elkezdett kacagni – Csodaszép!

- Tudom! – bólogatott a nővérem, és meghatódva bámulta a fiát.

- Olyan szép, mint az anyukája. – szólalt meg Niall, és egy csókot adott Abbie-nek.

- Darcy? Az apjával van? – nézett rám a nővérem.

- Aha. – bólintottam, de nem néztem rá, csak a babát bámultam.

- Mi a baj? – kérdezte. Tudtam, hogy észreveszi rajtam, hogy történt valami.

- Semmi. – tekertem meg a fejemet.

- Édesem... - pillantott Abbie kedvesen Niall-re, aki egyből vette a lapot.

- Magatokra hagylak! – mosolygott ránk.

- Tehát? – nézett rám újra Abbie.

- Elég rossz délelőttöm volt.

- Mikor? Nem a szalonban voltál eddig?

- De, de igen! Ott volt rossz délelőttöm. Harry eljött Darcy-ért, pont miután te elmentél.

- Ja, igen. Láttam. Akkor jött, mikor Niall. Együtt voltak a stúdióban. Mi történt?

- Látott a ruhában.

- És neked eszedbe jutott, hogy mi lenne, ha most ő venne le, nem Chad.

- Valami olyasmi.

- Ne zavarjon össze, oké? Chad szeret téged, és te is szereted őt. Boldogok lesztek. Mind azok leszünk, esetleg Harry nem. De ő meg megérdemli, hogy ne legyen az. Örüljön annak, hogy a lányát láthatja.

- Ez a másik dolog... - tudtam, hogy itt az idő, hogy elmondjam Abbie-nek – Nem fogja látni őt.

- Mi? Miért? Megint lelép?

- Nem. Nem ő megy el, hanem Darcy, Chad és én. – hajtottam le a fejemet, és úgy néztem rá félőn.

- Tessék? – nézett rám zavartan.

- Chad kapott egy jó lehetőséget Ausztráliában.

- És oda fogtok menni?

- Muszáj! Elvégre a felesége leszek.

- Itt hagysz minket? – nézett rám hitetlenkedve.

- Sajnálom. De Chad-del egy család leszünk, nem hagyhatom el. Nem mondhatom azt, hogy nem megyek el vele.

- Értem. – mondta szomorúan – Tehát akkor nem látjuk egymást olyan sűrűn.

- Nem. De amikor csak tudunk, jövünk.

- Biztos, hogy ezt akarod?

- Mit?

- Hozzá menni, és elköltözni vele.

- Tessék? Persze, hogy ezt akarom, Abbie. Ő a vőlegényem.

- Szereted is őt?

- Hogy jön ez ide?

- Kérdeztem valamit. Szereted őt, vagy mióta Harry visszajött, kétségeid támadtak?

- Hogy jön ide Harry?

- Úgy, hogy nem vagyok sem hülye, sem pedig vak. Amióta itt van, többet vagy vele, mint Chad-del.

- Chad nincs is itthon, el kellett mennie a munka miatt.

- És ha odaköltöztök, akkor mi lesz?

- Mi az, hogy mi lesz? – nem értettem, hogy mire gondol.

- A munkája miatt lesz rátok ideje? Vagy csak egy otthon ülő háziasszony leszel?

- Abbie! Ez nem vicces!

- Hát én nem is vicceltem. – mondta teljesen komolyan.

- Tudod, hogy Chad nem olyan.

- Most talán itt van?

- A munka, meg a lakás miatt van távol.

- Szereted őt?

- Miért nem szeretném?

- Ez megint nem volt válasz. – mondta komoran. Még szerencse, hogy itt van Nate is Abbie karjaiban, mert szerintem elég hangos szócsata lenne most. Nem tudom, hogy mi baja van a nővéremnek. Eddig egyfolytában az volt a mániája, hogy Chad tesz engem boldoggá, és ne törődjek Harry-vel. Szinte jobban haragszik rá, mint én.

- Mi van veled? – kérdeztem idegesen – Eddig Chad volt szerinted a tökéletes számomra. Most meg mintha Harry mellett lennél.

- Nem vagyok én mellette. Isten ments! – nevette el magát – Csak azt akarom, hogy neked és Darcy-nak jó legyen. És ha ez Harry-vel valósul meg, akkor nem tehetek ellene semmit.

- Te eddig nem utáltad őt?

- Most se vagyok nagy rajongója, de tudom, hogy nem hazudik.

- Miben nem hazudik? Ő maga egy nagy hazugság.

- Szeret téged, és ezt a hülye is látja.

- Kit érdekel?

- Kit? Téged! Még mindig ugyan úgy szereted, csak nem mered elmondani senkinek, sőt, még magadnak is félsz beismerni.

- Te most rá akarsz beszélni?

- Dehogy akarlak.

- Honnan veszed egyáltalán, hogy szeret? Meg amúgy is, hogy bízhatnék meg benne?

- Nem volt más nővel, mióta elment. Három éve vár rád. – magyarázta Abbie.

- Ezt már megbeszéltük. Azért mondta, mert megtudta, hogy én nem voltam mással.

- Ez is durva azért. El sem hiszem, hogy Chad-del még le sem feküdtetek még. – mondta a nővérem, de nem látszott meglepettnek.

- Ez meg sem lep téged?

- Persze, hogy nem. Ismerlek, és tudom, hogy Harry-t szereted, és mindig is őt fogod. Ha most elköltöztök, akkor talán nem látod majd olyan sűrűn, de ugyan olyan rossz lesz. Darcy-ban is őt fogod látni, és meg fogsz bolondulni. Nem leszel boldog.

- Darcy-ban most is őt látom. – hajtottam le a fejemet szomorúan.

- Szereted őt! – mondta ki, én pedig csak elmosolyodtam, éppen akkor, mikor csengettek.

- Nyitom! – futott ki Niall a konyhából, ahova mi száműztük, amíg megbeszéltük a szerelmi életemet.

- Helló! Hát ti? – kérdezte az érkezőket.

- Darcy nem hagyott békén, amíg át nem jöttünk. Valahonnan tudta, hogy hazahozzátok ma Nate-et. – hallottam meg az ismerős hangot, amitől egyből dübörögni kezdett a szívem, és Abbie-re kaptam a tekintetemet. Ő csak mosolygott. Nem tudom, hogy mégis hogyan változhatott meg ennyire az álláspontja Harry-ről. Pár napja még ki akarta nyírni, most meg szinte rábeszél, hogy adjak neki még egy esélyt.

- Sziasztok! – nézett ránk Harry, mikor beléptek az ajtón.

- Anyuciii! – kiáltott Darcy, mikor észrevett, és a nyakamba ugrott.

- Halkabban, édesem! – szóltam rá, és egyből csendesebb hangnemre váltott, majd kíváncsian nézegetni kezdett Abbie felé.

- Ő itt az unokatestvéred, a neve Nate! – mondta neki a nővérem, mire Darcy lenyomott egy puszit a baba arcára, aki nevetni kezdett.

- Nagyon szép. – szólalt meg Harry is.

- Köszönöm. – mondta Abbie – És köszönöm azt is, hogy segítettél. Ha te nem vagy, akkor talán már egyikünk sem él. – mondta szomorúan. Tehát itt van a kutya elásva. Abbie hálás azért Harry-nek, mert ő vitte be a kórházba, és segített neki.

- Ne hülyéskedj, az én hibám volt, hogy felhúztad magad. Miattam...

- Dehogy miattad, Harry! Mindenki tudja, hogy milyen vagyok, nem? A legapróbb dolgon is felhúzom magam, és mindenből problémát csinálok. – nevetett Abbie zavartan, Harry pedig csak mosolygott, de közben néha rám pillantott.

- Leteszem a babát aludni, rendben? – ajánlotta fel Niall, és átvette a kicsit a nővéremtől.

- Fantasztikus apa lesz belőle. – mosolygott Abbie, mikor Niall már kiment a nappaliból – Lassan azt sem engedi meg, hogy bepelenkázzam Nate-et, és van egy olyan érzésem, hogy éjjel is ő fog hozzá felkelni. Alig akarja elengedni.

- Ismerős! – bukott ki belőlem, és Harry egyből rám kapta a tekintetét. Emlékszem még, mikor Darcy-t hazavihettük a kórházból. Harry teljesen bezsongott, éjjel fél óránkként kelt fel, hogy megnézze, minden rendben van-e vele. Ő etette, ő fürdette, ő pelenkázta, és ő altatta el az énekével. Tökéletes életünk volt.

- Itt is vagyok! Egyből elaludt! – jelent meg Niall, és lehuppant Harry mellé a kanapéra. Most olyan érzésem volt, mint évekkel ezelőtt, mikor még egy házban laktunk.

- Bocsi! – szólalt meg Harry, és felvette a csörgő telefonját – Julia? Örülök, hogy visszahívtál. – mondta, majd rám pillantott – Persze. Ma nem, mert a lányommal leszek, de a holnap tökéletes lesz. Rendben. Szia! – köszönt el, és lerakta a telefont.

Ez most mi volt? Julia, mint Julia Fields? A nő, aki nem kell neki? Erre mégis randit beszél meg vele holnapra? Méghogy nem kell neki más nő. Kit akar hülyíteni? Hogyan bírná ki a nagy nőcsábász, hogy ne dugjon meg minden jöttment nyafogó topmodellt?

A nővéremre néztem, aki sajnálkozó pillantást küldött felém. Tudtam, hogy ugyan arra gondol, mint én. Harry feladta a harcot, és randizni kezdett.