Az éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludtam. A gondolataim egy percig sem hagytak pihenni, megállás nélkül gondolkodásra késztettek. Viszont nem jutottam előbbre semmivel, azon kívül, hogy próbáltam észérveket felsorakoztatni az ellen, hogy miért nem táplálhatok szerelmet a legjobb barátom iránt.

Egészen addíg úgy éreztem, hogy sikeresen meggyőztem magam, amíg nem futottam össze Luke-kal a folyosón. Azelőtt sosem éreztem olyat, mint abban a pillanatban. A kezem izzadni kezdett és éreztem, hogy a pulzusom az egekbe szökik. A szívem majd' kiugrott a helyéről, az arcomat pedig teljes mértékben elöntötte a pír, ezzel szép pirospozsgássá változtatva a bőröm színét.

Mikor látom, hogy elindul felém, vissza bújok a szekrényembe, hogy takarásban legyek, amíg megigazítom a frizurámat. Furcsa, de először úgy érzem, hogy csinosnak akarok látszani a szemében, nem csak úgy, mint egy egyszerű haver.

- Szia - köszön, amint mellém ér.

- Hé, szia - mosolygok rá. - Mi újság?

- Tudod említettem már, hogy nem igazán megy a kémia - bólintok. - Azon töprengtem, hogy nem-e lenne kedved ma korrepetálni, ugyan is holnap tesztet írunk és egy árva betűt sem tudok az anyagból.

- Persze, miért is ne - vonom meg a vállam vidáman, de aztán eszembe jut, hogy büntetésben vagyok, utána pedig rohannom kell a munkába. - Vagy is most jut eszembe, hogy mégsem fog össze jönni.

- Miért? - néz rám értetlenül.

- Tudod büntetésben vagyok, este pedig programom van - füllentek.

- Programod? - vonja fel a szemöldökét.

- Valami olyasmi - magyarázom, miközben bezárom a szekrényem ajtaját.

- Micsoda? - kérdezi. Hangjában féltékenységet vélek felfedezni, de azonnal elhesegetem a gondolatot, hiszen annak az esélye, hogy Luke valóban így érezne, egy a millióhoz.

- Tudod, csak dolgom van - rántom meg a vállam. Béna hazugságom miatt, ha tehetném alaposan fejbe csapnám magam.

- Aha, szóval csak dolgod - tekint rám gyanakvóan. - Ezt el sem hiszem Blake, végre már, itt volt az ideje! - kiált fel vidáman, mire értetlen arckifejezéssel nézek rá.

- Mégis minek?

- Hát, hogy bepasizz! - feleli, mire hátrahőkölök. Éppen megcáfolnám a kijelentését, amikor ráeszmélek, hogy jobb kifogást  úgy sem tudnék kitalálni, amit elhinne. 

Kínos mosollyal az arcomon fordulok felé. - Hogy jöttél rá?

- Nem volt nehéz. Messziről süt rólad, hogy szerelmes vagy.

Borzasztó köhögésbe kezdek, már-már fulladozok, kijelentését hallva. Legszívesebben elásnám magam szégyenemben. Nem gondoltam volna, hogy ennyire látszik rajtam, hogy milyen érzelmek kavarognak bennem. Legalább annyi jó van a dologban, hogy Luke mit sem sejt abból, hogy az illető, aki iránt gyengéd érzelmeket táplálok, az ő.

- Te aztán remek megfigyelő vagy - bököm oldalba tetetett vidámsággal. - Most viszont mennem kell órára, ha nem haragszol.

- Majd mesélj el mindent a randiról - kacsint rám, majd elsétál.

- Basszus, mibe keveredtem? - suttogom magamnak, miközben a folyosón haladva próbálom átfurakodni magam a nyüzsgő diákseregen.

***

A munka időm végeztével, haza felé veszem az irányt. Otthon ledobom magamról a kabátot, és lerúgom lábaimról a bakancsom, majd a konyhába sétálok. A helyiségben anya fogad, aki vidáman főzőcskézik a tűzhely előtt állva.

- Hello, anya - mondom, miközben gyümölcsös tálból magamhoz veszek egy almát.

- Szia, kincsem.

A konyhapulthoz sétálok, és felpattanok rá. Bele harapok egyet az almába, és alaposan megrágom azt.

- Milyen napod volt?

- Borzalmas - sóhajtok.

- Mesélj, mi történt?

- Anya - fordulok felé, mire várakozó pillantással illet. - Tételezzük fel, hogy van egy lány és egy srác, akik nagyon jó barátok. Kizárólag csak barátok, mégis vannak olyan momentumai a kapcsolatuknak, ami nem éppen a baratságot jellemzi. Időközben az egyik fél elkezd többet érzeni a másik iránt, mint szimpla haverság. A srác észreveszi a lányon, hogy szerelmes, de azt nem tudja, hogy kibe, így hát a lány azt hazudja, hogy van egy harmadik fél, akivel randizgat, a fiú pedig elhiszi. Na már most, szerinted mit kéne tennie a lánynak? Elmondania, hogy valójában mit érez, vagy addig hazudozni, amíg eltemeti magában ezeket az érzelmeket?

- Most úgy teszek, mintha nem tudnám, hogy magadról és Luke-ról beszéltél, rendben? - mosolyog. - Szerintem mindenképpen őszintének kellene lennie a lánynak, hiszen a folytonos hazudozás semmi jóra nem vezet. Ráadásul előbb-utóbb úgy is kiderülnénenk a dolgok, hiszen nem tudna a lány már csak a barátjaként tekinteni a srácra.

- De mi van akkor, ha a lány fél, hogy ezzel elveszíti a fiút, mert ő nem viszonozza ezeket az érzelmeket?

- Kicsim - teszi combjaimra a kezét. - megérdemli Luke, hogy őszinte legyél vele. Sosem tudhatod, ha meg sem próbálod. Ki tudja, talán ő is ugyanúgy érez, mint te, csak nincs bátorsága beavatni téged. Én azt mondom, hogy vedd kezedbe az irányítást és amikor legközelebb lehetőséged adódik rá, tudasd vele a dolgokat.

- Teljességgel lehetetlen, hogy Luke valaha is úgy fog rám tekinteni, mint egy lányra nem pedig, mint egy haverra - magyarázom. - Szebbnél-szebb lányok veszik körül a suliban, miért engem választana? - döntöm a fejem, a mögöttem lévő szekrénynek.

- Nem mindenkit a külső szépség vezérel. De, ha így is lenne, akkor sem lennél hátrányban semmivel a többi lányhoz képest - kacsint rám, majd a serpenyővel a kezében az étkezőbe sétál.

Követem anya példáját, és az előbb említett helyiségbe indulok. Lehuppanok az egyik székre, és lassan falatozni kezdek az elém rakott tányér tartalmából.

- Tudod mit? - szólalok fel hirtelen, mire anya rám kapja a tekintetét. - Holnap, ahogy meglátom elmondom neki, hogy mit érzek iránta és, hogy nekem ő kell.

- Ez a beszéd! - bokszol a levegőbe anya, amire mindkettőnkből felszakad egy jól eső nevetés.

Sziasztok drága olvasóim! :)
Itt is van az új rész, ami elég rövidre sikeredett, ne haragudjatok rám. :( Remélem mindenkinek jól telik a szünete, és sokat pihentek. Köszönöm a szavazatokat, kommenteket, írtó aranyosak vagytok!❤️ Remélem, hogy ez a rész is elnyeri a tetszéseteket. :) Kommentben írjátok meg a véleményeteket, hiszen mindegyik számít nekem ahhoz, hogy javítani tudjak az esetleges hibáimon.
Sok, sok puszi, Bridzsit❤️❤️❤️