| J I M I N |

Kedvetlenül tartottam kezemben a sörrel megtöltött poharat. A többiek jól elvoltak körülöttem, mint minden egyes összejövetelen. Ma kivételesen nem éreztem jól magam, ami persze a többieknek is szemet szúrt és egyből abbahagyták a bohóckodást, miután a kelleténél hangosabb sóhajt hallattam.

- Hé, Jimin, már egy ideje figyellek téged, mi van ma veled? - szólalt meg Dohyung, mire egy pillanatra ránéztem, így észrevehettem aggódó tekintetét, amit a legjobbat utáltam. Nem szeretem, ha aggódnak miattam.

- Áh, semmi, csak ma kicsit fáradtabb vagyok - mentettem ki saját magam a jól megszokott és legtöbbször mások által bevett kifogással. Bár, akkorát nem hazudtam, ugyanis tényleg fáradt voltam és legszívesebben már az ágyat nyomtam volna. - Mindegy is, beszéljünk másról!

A csapat pletykás tagja, Eunmi, mintha csak ezt a pillanatot várta volna, azonnal rácsapott az asztalra. Már felkészítettem magam egy újabb baromságra, amit ő mástól hallott, vagy épp saját maga talált ki, csak azért, hogy legyen min csámcsogni. Így elég gonosznak hangzik, Eunmi tulajdonképpen a legrendesebb tagja a csapatunkban, csak hát mint minden baráti körben, a miénkben ő a pletykafészek.

- Van ez a Jung gyerek - kezdett bele, de mindenki értetlenül nézett rá, kívéve én, ugyanis tudtam, hogy kiről akart beszélni. Eunmi megforgatta szemeit a tudatlan társaságot látva, majd elmondta, hogy az új srácról lenne szó. - Most, hogy mindenki tudja, kiről is van szó, hallottam róla egy pletykát.

- Hagyjuk már, Eun - legyintett Sunny. - Ha pletyka, akkor mind tudjuk, hogy nem igaz vagy éppen valamelyik féleszű feltúrbózta az igazságot.

- Csak hallgassatok végig! - emelte fel kezeit maga elé, majd komoly tekintettel ránk nézett. - Hallottam egy esetről, ami évekkel ezelőtt történt. Rákerestem és képzeljétek, a hírekben is szerepelt!

- Mondd már, ne húzd a szót! - emelte fel hangját a mellettem ülő Cheolmin, a legtütelmetlenebb közülünk.

- Évekkel ezelőtt jelentettek egy esetet, miszerint kigyulladt egy nyaraló. Valaki felgyújtotta.

- Ne akard nekünk azt mondani, hogy Jungkook volt a tettes, mert itt hagylak titeket! - vágtam Eunmi szavába kissé felháborodottan, amit meglepve fogadtak. Ők még nem tudják azt, hogy én tegnap önfeledten táncoltam Jungkookkal az egyik próbatermünkben.

- Az a helyzet, Jiminie, hogy pont Jungkook volt a tettes - válaszolt Eunmi. - Bár arról nem volt szó, hogy mégis miért gyújtotta fel a nyaralót, de sokan azt híresztelik, hogy az egyik exével tartózkodott ott. Az exével, aki állítólag megcsalta a legjobb barátjával. Jungkook egy évig börtönben is volt.

- Most azt akarod mondani, hogy Jungkook megtudta az exe titkát és felgyújtotta őt a nyaralóval együtt? - mérdeztem Eunmit, aki csak bólintott egyet. - Ez baromság - nevettem fel, majd felálltam az asztaltól. - Ha most megbocsátotok, én most mentem. - vettem fel a kabátomat, majd léptem egyet a kijárat felé, de még visszafordultam, hogy Eunmihez szóljak. - Legközelebb egy hihető pletykával kedveskedj nekünk.

Nem hiszem el, hogy ezt végig kellett hallgatnom. Mindent el lehet mondani Jungkookról, de azt, hogy börtönben ült, amiért felgyújtotta az exét...na ez még nekem is abszurd. Bár egy napja ismerem, mégsem tudnám ezt kinézni belőle.

Kezeimet a kabátom zsebébe dugtam, ezzel megakadályozva azt, hogy ne fagyjanak le mire hazaérek. Már rég elmúlt nyolc óra, a város mégis tele volt emberekkel. Épp az ügynökség elé értem, amikor azon kezdtem el gondolkodni, hogy bemenjek-e próbálni, vagy menjek inkább haza aludni, pont ahogy az elejétől kezdve terveztem. Vegül az alvás mellett döntöttem, így tovább mentem.

Vagyis mentem volna, ha nem hallok meg egy ismerős hangot, tőlem nem messze. Ahogy felnéztem a lábaim bámulásából, Jungkookot vettem észre, akit félig eltakart egy személy, ahogy vele szemben állt. Az alakját elnézve egy nő volt, az már más kérdés volt, hogy miért ordítozott Jungkookkal. Az ügynökség bejárata előtt bújtam el, hogy egyikük se vegyen észre. Esküszöm, nem akartam hallgatózni, de a lábaim földbe gyökereztek, amikor meghallottam egy különösen ismerős témát, amiről épp vitáztak.

- Megcsaltál engem, Jina! - hallottam Jungkook erélyes hangját. - Ne várd el, hogy szépen viselkedjek!

- Én pedig elmondtam neked, hogy hirtelen cselekedet volt, nekem nem jelentett semmit! - a csaj hangjából ítélve közel volt a síráshoz.

- De nekem igen is jelentett! Látni a barátnőmet az egyik haverommal, nem éppen a legjobb élmény volt számomra, hidd csak el! - szám tátva maradt, amikor meghallottam, mit is mondott Jungkook.

Az egyik exével tartózkodott ott. Az exével, aki állítólag megcsalta a legjobb barátjával. - visszhangzott Eunmi mondata a fejemben.

- Nem hiszem el, hogy eljött az a nap, hogy ezt mondjam, de mást nem tehetek - válaszolt Jungkook roppan higgadtan, mire egy pillanatra rájuk pillantottam a takarásomból.

- Most engem is felgyújtasz, vagy mi van? - kérdezte a csaj gúnnyal teli hanggal, mire egy jó öt másodpercig csend lett. Sokáig ismétlődött a fejemben az, amit a csaj mondott és, amit Eunmi mesélt. Valamiért nem akartam elhinni, képtelen voltam rá.

Nem figyeltem arra, hogy Jungkook mit is mondott, csak annyit láttam, hogy a csaj elment mellettem anélkül, hogy észrevenne. Ezt tartottam a legjobb pillanatnak, hogy én is eltűnjek, de szerencsétlenségemre muszáj volt megálljak, amikor Jungkook a nevemen szólított.

- Jungkook! Szia! - fordultam meg, majd nevetni kezdtem a nagy semmin. - M-mit keresel itt?

- Hallottad, igaz? - lépett felém, mire én egy nagyot nyeltem.

Embereld már meg magad, Jimin! Semmi sem igaz amit róla hallottál!

- Ne haragudj, nem akartam hallgatózni, de-

- De elég nehéz lett volna nem hallani, tudom - mosolyodott el halványan, majd körülnézett. - Te merre tartasz?

- Haza - válaszoltam neki szinte azonnal. - Majd akkor valamikor még találkozunk - intettem neki esetlenül, majd ki akartam kerülni, de megragadta a felkarom.

- Had vigyelek el, ott a kocsim - mutatott a háta mögé.

- Igazán nem szükséges, nem lakom messze - igazából rohadt messze lakom, gyalog fél órába telne hazajutnom.

- Ne kéresd magad - mosolygott. - Na, had vigyelek haza, amúgy is hideg van idekint.

A francba azzal a meggyőző szöveggel és az édes mosolyával. Képtelen vagyok ellenálni!

Végül nagy nehezen beültem mellém a kocsiba és míg beütötte az lakcímet, addig körülnéztem az autojában. Tiszta volt, az ő illata töltötte be a járművet.

Sehol egy balta, vagy vér.
Mikre is gondolok? Jungkook nem gyilkos! Az csak egy pletyka volt, Jimin!

- Jól vagy? - kérdezte Jungkook, mire én vontatottan bólintottam. - Kapcsolok egy kis zenét, látom, kellemetlenül érzed magad.

- Ez nem igaz! - vágtam rá egyből, mire ő csak felnevetett és elindította a zenét, ami legalább betöltötte azt a kínos csendet, ami közöttünk keletkezett.

- Nem kérdezed meg, hogy mégis mi történt? - nézett rám egy pillanatra, mire én egy aprót nyeltem, ujjaimat tördelve.

- Ez a te dolgod, nem szeretnék beleszólni, már az sem volt szép dolog, hogy hallottam. - válaszoltam, mire ő még mindig mosolyogva bólintott egyet.

Életem leghosszabb tíz percét ültem végig Jungkook társaságában. Amint leparkolt, szinte kiugrottam a kocsiból és az otthonom felé vettem az irányt.

- Jimin! - szólított meg, mire muszáj volt megállnom és megfordulnom.

Jungkook már elöttem termett, telefonomat felém nyújtva.

- Ezt a kocsiban hagytad

- Oh, köszön-

Hirtelen a torkomra akadtak a szavak, amint az utcai lámba megvilágította Jungkook arcát és a fény miatt a nyakát is látni lehetett. Szemeim kitágultak, miután realizáltam, hogy Jungkook nyakán tényleg égési nyomokat látok és nem a képzeletem játszik velem.

- Jimin, jól vagy? - lépett közelebb, mire én hátrálni kezdtem.

- Most mennem kell, majd még beszélünk - hadartam el neki, majd nem törődve értetlen tekintetével, szinte feltéptem a kaput és berohantam a házba.

Szaporán véve a levegőt csúsztam le a földre, az ajtónak dőlve. Mégis igaz, amit Eunmi mondott?