CSAPDÁBAN 

_______
Nicolas
‐‐‐‐‐‐‐‐‐  

Miután Sierra elment rossz érzésem támad, így a társalgóba mentem, ahol a többiek hülyéskedtek és pihentek. Elég erősen berontottam így minden szem rám szegeződött.
-Hé haver....minden rendben?-nézett rám aggódva Neo.
-Nincs, Sierra most ment el valahova és rossz előérzetem van....Becky, be tudod mérni a telefonját?-néztem rá.
-Persze!-már pattant is fel és elment a gépéhez.-Srácok ti pedig készüljetek fel, mert lehet harcolnunk kell.
-Ennyire rossz?-nézett aggódva Alex.
-Igen...ennyire erősen még sose éreztem...-morogtam. Nem értem, miért nem éreztem egyből?

Félek...félek, hogy el fogom veszíteni.
-Kész!-kiabálta Backy és üzenetben már el is küldte a koordinátát.
-Menjünk!-tettem az övemre a fegyvereim a baseball ütöm a vállamra raktam. Majd füttyentettem egyet. A kutyákat is viszem biztos ami biztos.
-Nico...ez azért túlzás, lehet, hogy tényleg csak levegőzni ment...-nézett rám aggódva Neo. -Ráadásul Sierráról beszélünk...Nincs az az isten, hogy bármi baja essen.
-Igen Sierráról beszélünk, de ő sem halhatatlan. Lehet mások is rájöttek a chipre...Szóval megyek, akár egyedül is.
-Istenem...de hisztis vagy.-sóhajtott.-Nem azt mondtam, hogy nem megyek veled...-forgatta szemeit.- Na..akkor menjünk.

Mikor megérkeztünk a koordinátához mindenfele kerestük, de nem találtuk Sierrát.
-Nico...-szólalt meg Neo.-Alfa talált valamit...-mondta mire odanéztem, éppen Sierra telefonját hozta a szájában. Elvettem a tárgyat és megsimogattam a fejét.-Jó fiú.

Odasétáltam a téglafalhoz és teljes erőmmel a falat kezdtem ütni. Elrabolták....és ha egyből kapcsolok akkor ez nem történt volna meg. És maga a tény...hogy képesek voltak elrabolni...Hogy?
Sierra senkit se enged a közelébe csak...ha...már...ismeri az illetőt. A felismerés mint egy villámcsapás, úgy csapott belém.
-Azt a szemét...-kezdtem még jobban ütni a falat.
-Nico...-állított meg Alex.-Meg fogjuk találni és nem fog semmi baja esni, inkább azokat féltsd akik elrabolták.-mosolygott. Én is erőltettem magamra egy mosolyt és a homlokomat a falnak döntöttem.

Mindenképp vissza fogom hozni és megölöm azt a férget...már akkor megkellet volna.

Miközben visszaindultunk felhívtam Backyt.
-Most nagy szükségem van rád. Keresd meg őt, kérlek.
-Rajta vagyok. -letettem.
-Visszamegyünk!-adtam ki a parancsot és már vissza is indultam

Első dolgom az volt, hogy Backyhez megyek.
-Találtál valamit?
-Hát az egyik térfigyelő kamera felvette ahogy egy srác oda megy ahol voltatok...de azon kívül semmi. Biztos úgy vitték el Sierrát, hogy a kamerák ne vegyék fel...
-Mutasd a videót.-hajoltam a képernyőhöz, mire Backy elindította a felvételt. És hát ki volt rajta? Az a seggdugasz. Idegességemben az asztalra csaptam.
-imádlak Nico...de még egyszer az asztalra csapsz és véged. Ne aggód meg fogjuk találni, addig inkább menj és szívj el egy cigit.-nézett rám együtt érzően, de parancsolóan. Igaz, talán egy cigi lenyugtat...

   _______
Sierra
      ‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐   

Kezdtem ébredezni. mikor kinyitottam a szemem egy cellában találtam magam. Őszintén...egy kicsit elmosolyodtam. Eszembe jutottak a FeketeRózsás emlékek, igaz ott halt meg Levi is, de még is csak valamennyire az otthonom volt. Ahogy eszembe jutott Levi, úgy éreztem itt az ideje, hogy véget vessek a nosztalgiázásnak és eltűnjek innen a francba.

Az övemről leakasztottam egy hullámcsatot amit, nem is tudom miért raktam oda..de most örülök, hogy megtettem. Közben a telefonomért nyúltam, de nem találtam. Elvették?
Végül beletörődtem, hogy nincs meg a telefonom, így a lakatot kezdtem megbuherálni a hullámcsattal. Nicoék már biztos keresnek...így legalább kiérek az épületből mire megjönnek és elhúzunk. Haragszom magamra, hogy hagytam, hogy így átverjen az a seggfej. A lakat kattant egyet és a földre hullott. Én pedig kisétáltam a ketrecemből.Ekkor láttam meg kettő őrt a folyóson.
-Hé! Azonnal told vissza a segged a cellába!-kiabálta az egyik, miközben felém futottak.
-Mert, ha nem?-néztem rájuk unottan. Fegyver volt náluk, akkor miért nem használják?
-Ne húzz velünk ujjat, kislány!-mosolygott az egyik.
-Minek hívtál, patkány?-néztem rá gyilkos tekintettel. Mire a mosolyát átvette egy agresszív vicsor. A fegyverét emelte, le akart ütni vele, de megragadtam a fegyvert, megajándékoztam egy gyomrossal és mikor lehajolt a lábammal átkulcsoltam a nyakát és letepertem, majd a társát lelőttem, neki meg a nyakát törtem. Abba az irányba indultam, ahonnan az örök jöttek, persze az egyik fegyvert elvettem. Mivel nem lőttek rám, úgy hiszem élve kellek Adaméknek. tehát ha oda megyek ahonnan ezek jöttek, lehet, hogy összefutok még pár emberrel és ez elég jó mókának ígérkezik, amúgy már régen harcoltam úgy igazán. A feltevésem igaznak bizonyult, ugyanis egyre több őrrel találkoztam, persze könnyű szerrel végeztem az összessel. Elegem van abból, hogy lenéznek. Csak mert egyszer sikerült átverniük, ilyen örökkel őriztek...jaj Adam...csalódtam benned.

Már vagy a hatvanadik emberrel végezhettem, mikor egy ismeretlen hangot hallottam mögöttem.
-Sierra.-egy idősebb férfi hang volt. Hátranéztem és egy vékonykás, alacsony férfit pillantottam meg, mellette volt Adam. Egyből leesett, hogy a öregember itt a góré.-Kövess!
-Boccs, öreg.-léptem le az embertömegről.-De nem vagyok az a követős típus...főleg, ha elrabolnak és bezárnak.-néztem jelentőségteljesen mindkettejükre.
-Mondtam, hogy ő a legjobb...-mosolygott elégedetten Adam. ha szemmel tudnék ölni, akkor Adam halott lenne...-Egy perc alatt, hatvan, fegyveres őrt ölt meg puszta kézzel...-füttyentett.
-És plusz egy görény is lesz.-néztem rá de ő csak nevetett. Aztán pedig megtámadtam az öreget, de Adam előttem termet és kivédte a rúgásomat, amit az öregnek intéztem.-Értem...szóval te amolyan csicska féle vagy. 
-Sierra Pandora, egy kislány, akit az egész világ  akar. Tudod, hogy az alvilágban igen nagy a híred? Sokan akarnának felbérelni, vagy a testőrükké tenni, csak téged megtalálni, szinte lehetetten. Még szerencse, hogy elég régóta figyellek már, így mindig tudtam, hogy hol vagy. Azóta figyellek, hogy apád beléd ültette a csipet.
-Oh, szóval maga amolyan perverz, pedofil nagypapa...így már mindent értek. De ha olyan régen figyel, hogy hogy csak most dugta elő a képét?-Adamnek, nem igazán tetszett a beszólásom, pedig szerintem elég jó volt...
-Nyugalom Adam.-csitította az öreg.-Most lettél csak elég erős, ahhoz, hogy találkozunk. Egy munkát ajánlok.
-Már van munkám. Egy maffiába tartozok.-válaszoltam egyből.
-Lehet...de én olyan fizetséget adok, amit a maffiád nem tudd megadni.
-Nem érdekel a pénze...
-Nem is pénzről van szó. Beszéljük meg inkább az irodámba.-indult el. Nem tudom jó ötlet-e amit teszek...de követtem. Adam megvárta míg indulok és mögém került. Eléggé éreztem, hogy a seggemet bámulja, így megálltam és orrba könyököltem, meg is indul az orra vére rendesen.
-Nem szeretem, ha stírölik a seggem, fölég ha az egy görény!-néztem rá. Megindult volna felém, de az öreg közbe lépet.
-Menj a gyengélkedőre.-küldte el az ölebét, aki kedvetlenül, de szót fogadott a gazdija parancsának.

Pár perc múlva már az irodában ültünk. csak, ő és én, két szék, egy asztal és egy rakás kamera. Fogadni mernék, hogy ha megölném, akkor több száz testőr rontana be, Adammal az élen, és egy ilyen zárt helyen nem nagy lenne a menekülési esélyem. Kénytelen vagyok életben hagyni.
-Féltem, hogy mivel ilyen könnyen ment az elkapásod, nem te vagy az én emberem, de ahogy látom, okos vagy. Mondd mire jutottál?-nézett rám kíváncsian. Szóval az öreg se hülye.
-Nem ölhetem meg.
-Helyes.-mosolyodott el.
-Szóval a munka...
-Nem fogadom el.-jelentettem ki.
-Oh ugyan, Sierra. Ez egy olyan ajánlat amit nem utasíthatsz vissza!
-Igen?-mosolyogtam.-Miért?
-Mert anyádról van szó.-tekintetem komor lett.
-Az anyám halott, ahogyan az apám is. És nem viselem jól az ilyen vicceket.
-Oh te szegény, elveszett gyermek.-állt fel a székéből.-Látod a sors akarta, hogy mi találkozzunk. Ugyanis az anyád él.-felpattantam a székből és az asztalra csaptam.
-Mondtam, hogy nem tűröm jól az efféle vicceket.
-Nem szokásom viccelni, de mondd Sierra Pandora...Láttad te az anyád holttestét?-tette két kezét a vállamra. "Nem, hisz elvittek azok az emberek"-ezt akarod mondani igaz? De ne aggód, én kicsi Sierrám!-hajolt a fülemhez.- Én vigyáztam helyetted is az édes anyukádra.-suttogta.-De ha nekem nem hiszel...nézünk egy kis tévét!-kapcsolta be a hatalmas plazmatévét. A képernyő egy nőt mutatott aki egy kórházi ágyban alszik békésen, mégis gépekhez van kötve.-Édes anyád elkapott egy súlyos betegséget, de nekünk és a fejlett technológiának köszönhetően túlélte, de jelenleg mesterséges kómában tartjuk.-éreztem, hogy le kell ülnöm, ha nem akarok elájulni.-És itt jön az én ajánlatom, megölsz nekem pár embert és mi felébresszük anyucit és ti elsétálhattok és boldogan élhettek. Ez igen csekély kérés nem?
-Látni akarom.-csak azt tudtam kinyögni.
-Persze, én is akarnám.-megnyomott egy gombot az asztalán, mire Adam lépett be.-Mutasd meg neki. De ne csinálj semmi butaságot, mert az én kezemben van az anyád sorsa. Utána pedig várom a válaszod.-intett, hogy elmehetünk. csendben követtem Adamet, ami neki is furcsa volt, hiszen percenként hátranézett, hogy követem-e egyáltalán. Nem tudom elhinni...tényleg él? Tényleg az én anyám fekszik ott? Tényleg, lehet boldog életünk? Süthet nekem reggelente? Beszélgethetünk csajos dolgokról? Megvitathatjuk a fiú ügyeimet? Megfog ölelni, mikor magam alatt vagyok? Tényleg lesz egy anyám?

Megálltunk egy orvosi szoba előtt.
-5 perc.-mondta határozottan. Mire bólintottam és remegve a kilincs felé nyúltam. Beléptem a fehér szobába. A gépek egyenletesen pittyegtek, remegve tettem meg az első lépéseket az ágy felé. A nő arcát kémleltem, túlságosan is hasonlított az én anyámhoz. Semmit se változott. Ugyan úgy néz ki, mint amikor elváltunk.

Végigsimítottam a haján,majd az arcán. Igazinak tűnik. Megláttam a korlapot az ágy szélén. megnéztem, de csak a személyes adatok voltak rajta. Annabella Pandora...tényleg ő az. Leültem az ágy melletti székre és megfogtam a kezem, éreztem, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Sírok, örömömben sírok.
-Szia anya...-szipogtam.-Sierra vagyok.-nem hall, akkor miért beszélek hozzá?-Túléltem, igazi túlélő vagyok pont, mint te.-elmosolyodtam.-Sajnálom, hogy eddig tartott, míg újra találkozzuk, de mentségemre szóljon, nem tudtam, hogy életben vagy...de ne aggódj, ki foglak vinni és bepótoljuk ezt a pár évet, csak tarts ki még!-megszorítottam a kezét, könnyeimet pedig letöröltem. Nem lenne rám büszke, mert amilyenné váltam...egyszóval borzasztó. Kopogást hallottam, majd Adam lépet be.
-Letelt.-nézett rám. Még utoljára anyára néztem, homlokon csókoltam és felálltam. 

Várj rám, anya!

Majd kiléptem az ajtón.
-Fura...nem gondoltam, hogy vannak benned mély érzelmek.
-Igen? Pedig vannak, ahogy rád nézzek elönt egy nagyon mély érzelem...mégpedig a düh. Szóval vigyázz, nehogy legközelebb átkeljen szabni az arcod, mert valaki a felismerhetetlen verte...

-Igen? Amikor meg akartalak csókolni, nem igazán ezek az érzelmek kavarodtak benned.
-Csak szánalomból, engedtem volna, hogy megcsókolj...-indultam el az iroda irányába.
-Nézzenek oda, hogy tudja az utat...-jött utánam.
-Jó a megfigyelő képességem. Szóval fogd be, mert idegesítesz.
-Hát hozzá kell szoknod, mert együtt fogunk dolgozni.
-Fogd be!

Miután a pincsikutya elmondta a főnöknek, hogy megjöttem, újra az irodában voltam.
-Elfogadom az ajánlatát-jelentettem ki.
-Nem is vártam mást. Tessék, itt a szobád kulcsa, a szobádban lesz a fegyvered és a ruhád. Aztán majd megkapod a listát, az emberek nevével akiket meg kell ölnöd és a társadat. Ez minden.
-Egyedül dolgozom.
-Ez a társ, amolyan megfigyelő, hogy nem csinálsz semmi butaságot.
-Értem...-nem igazán örülök neki.
-És hogy hívjam önt? Nálam a főnöközés nem megy...-ezen elmosolyodott.
-Hívj Senkinek.-ch...még a nevét se árulja el.
-Rendben, Mr.Senki, de ha bármi történik az anyámmal...megölöm önt.
-Nem is mertem másra gondolni.-mosolygott. Én pedig sarkon fordultam.-Adam még meg fog keresni pár dologgal.
-Remek...-forgattam a szemeim és kiléptem az ajtón.

Nico...srácok, sajnálom, de el kell, hogy váljak tőletek...újra.