SZÍNJÁTÉK

________ 

Sierra
‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐

Vacsora után még beszélgettünk, aztán pedig visszamentünk a maffiához. Már mindenki aludt, én pedig úgy döntöttem Nicolassal alszom. Most már hivatalosan is együtt vagyunk.

Felébredtem és felültem az ágyon, ekkor vettem és a szolgáló lány ruhát az ágy végében. Úgy látszik ettől nem tudok megszabadulni...
Megragadtam a ruhát és hátranéztem a békésen szundikáló fiúra...baszki én tényleg szeretem...remélem Levi megbocsátja....

Elindultam a fürdőbe, átöltöztem, rendbe raktam magam, majd a konyhába mentem és elkezdtem megcsinálni a reggelit...

Pár perc múlva Nicot kezdtem ébreszteni.
-Nico! Nico!-bökdöstem.-Ég a konyha!- de nem ébredt fel, így jól arcon vágtam mire felriadt.-Ég a konyha!-ismételtem, de ő csak meredt rám és végig mérte az irdatlanul rövid ruhámat.-Hahó! A szemem itt van!-mutogattam neki. Ég. A. Kurva. Konyha!-ismételtem halkan és a tűz felé mutattam. Mikor végre felfogta, hogy mi van elővette a poroltót és eloltotta a tűzet. Később röhögve felém fordult.
-Csak nem tojásrántottát akartál csinálni?-emelte fel a serpenyőt amiben egy fekete massza volt. Hasát meg fogta a röhögéstől.
-Az egy szolga feladata nem?
-De de azok általában tudnak sütni...-nevetett.
-Nagyon vicces...-forgattam a szemem.
-Úgy látszik téged tényleg csak az ölésre képeztek, ugyanis ezzel, csak ölni lehet.-nevetett és felemelte az odaégett kaját. majd hirtelen betörték az ajtót.
-Minden rendben?! Füst szagot éreztünk...-nézett ránk aggódva Alex, de egyből elszállt ez az érzés amikor ránk nézett. Nico csak röhögött én pedig unottan néztem rá.
-Igen, minden rendben.-hagyta abba a röhögést.-Csak Sierra sütni próbált...-fogta vissza a röhögést. A többiek rám néztek, majd mindenki elröhögte magát.
-Oh, hogy nem tudod befogni a lepcses szád!!!-kezdtem el ütögetni a melákot.
-Végre egy dolog miben borzalmas.-szólalt meg Neo.
-Ha olyan nagy a szátok csináljatok ti, tojásrántottát!-sértődtem meg.
-Ha te mondod...-szólalt meg Nico és pár perc alatt egy egész svédasztalt rittyentett.-Látod, tök könnyű?!-megsemmisítő pillantásokat lövelltem felé, majd mindenki leült az asztal köré és enni készült.
-Attól még, hogy jól néz ki, nem jelenti azt, hogy az íze is jó...-morogtam.
-Akkor kóstold meg.-jött elő a rossz fiús félmosolya.
Megkóstoltam...és hát rohadt finom volt....
-Na milyen?-mosolygott szélesebben.
-Szar....-morogtam, mire mindenki felnevetett. Elég egyértelmű volt, hogy ízlett....

A reggeli vége fele, Nico megszólalt.
-Srácok! Ezután találkozzunk a tárgyalóban, valamit meg kell beszélnünk.-nézet körbe, mire mindenki bólintott. Nem telt el túl sok idő és már mindenki a tárgyalóban volt. helyet foglaltunk, Nico pedig belekezdett.
-Meg fog változni a maffia.-jelentette ki.- Innentől kezdve, nem azok leszünk akik eddig, a kispályás FarkasFalka Maffia új vizekre evezik. Abbahagyjuk a szolgáltatás nyújtást, innentől nem fogjuk elvégezni a civilek kérelmeit. A körzetünkben igen sok a hírhedtebb maffia, gondoltam átvehetnénk a helyüket, persze veszélyesebb lesz és a zsaruk jobban ránk fognak tapadni, de ha csináljuk, akkor csináljuk már rendesen! Van ellen vetés?-meglepődtem. Úgy látszik tényleg egy igazi maffia vezér akar lenni. Körbenéztem, senkit se zavart, talán mintha inkább erre várak volna.
-Nico? Akkor ez több bevétel is jelent?-mosolygott ravaszan Alex.
-Persze...és azt egyenlően fogjuk elosztani.-mosolygott ő is cinkosan.-Akkor ha nincs ellen vetés, egy hét múlva megtámadjuk a Rózsa Maffiát.-mondta Nico határozottan, addig pedig fejlesszétek magatokat.
-Igenis!-válaszoltuk egyszerre, majd elindult mindenki a dolgára.  Chester mintha említette volna ezt a maffiát...talán még ismerte is a vezetőjét, de többet nem tudok...de azt tudom, hogy erős egy maffia...
-Sierra! én leszek az edző partnered erre a hétre!-mosolygott Nicolas.
-Jó, de vigyázz, mert gyorsan tanulok, lehet, hogy esélyed sem lesz ellenem.-mosolyogtam magabiztosan.
-Majd meglátjuk...

Aztán visszamentünk a szobába.
-Olyan szokatlan ez...-morogtam.
-Mi?-ölelt meg hátulról és fejét a fejemen pihentette.
-Ez. Szokatlan ez a békesség és ez a szerelem izé...-erre egy kicsit felkuncogott.
-És ez?-pörgetett magával szembe és hirtelen ajkaimra tapadt. Gyönyörű szemeivel engem nézett, én pedig becsuktam a szemem, innentől mintha nem is én irányítottam volna magam. A nyelveink táncot jártak, egy szenvedélyes fajtát. Mikor szétváltunk csak egymás szemébe bámultunk.
-Nem vagy valami gyakorlott a csókolózás terén...-jegyeszte meg egy félmosoly kíséretében. Ekkor beugrott, hogy Levi is ilyesmit mondott...tekintettem levándorolt a csuklómon lévő kendőre.
-Jól vagy?-nézett rám aggódva.
-Persze!-mosolyogtam rá, de egy kicsit a hátam mögé tettem a kendős kezem.-De ugye nem miattam csináltad ezt az egész új maffiás dolgot?-néztem rá.
-Nem, már régebben is akartam, de csak most lettem hozzá elég erős.
-Kíváncsi vagyok, hogy mennyire lettél erős...-néztem rá mosolyogva.
-Most az agyam húzod?-mosolygott vissza és átkarolta a derekam.
-Nem, én tényleg kíváncsi vagyok.-fontam karjaim a nyaka köré.
-Átöltözök, és letesztelhetsz, de nem leszek kíméletes.
-Nem is kérném, hogy az légy.-mosolyogtam.

Mindketten átöltöztünk és az edző teremben találkoztunk. Mindenki párokban kezdett edzeni.
-Kész vagy?-állt be Nico.
-Gyere!-mondtam, mire felém futott, a levegőbe ugrott és ütni akart, de kikerültem, egyből hátba akartam támadni ne kivédte, rúgtam, azt is látta. Ekkor viszont a semmiből felbukkant az ökle és telibe talált.
-Jól vagy?-kérdezte, de a védelmét nem engedte le.
-Soha jobban!_köptem ki egy kis vért, mire felé rohantam, lábai között becsúsztam, majd kigáncsoltam őt. Gyorsan ráültem. Be akartam húzni neki egyet, de kikerülte és lerúgott magáról. Gyorsan támadtunk mindketten, ő támadott én kivédtem, én támadtam, ő kivédte. Majdnem egy szinten álltunk, de éreztem, hogy ő jobb. Fura, mi? De erőben most felül múlt. Teljesen nekem feszült. Elvesztettem az egyen sulyom és elestem. Ő pedig lefogott. Felemelte az öklét. Nem tudtam kiszabadulni a szorításából...sőt mozdulni se tudtam. Sokkal erősebb lett. Ökle az arcon előtt állt meg.
-Nyertem.-mosolygott.
-Az nem kifejezés.-ismertem be a vereségem.-Sokkal erősebb vagy nálam, mivel te vagy a maffia feje, ennek így is kell lennie.-elismerően a vállába bokszoltam.

Így teltek a napok, edzettünk és ha nem akkor meg taktikát beszéltünk meg. Minden nyugodt volt, mindaddig, míg egy SMS-t nem kaptam.

Adam volt az.

Válaszokat akar...amit meg is értek. Hisz mégis elkezdett alakulni valami köztünk...és csak úgy felszívódtam. Sokáig rágódtam ezen a telefonomat fogva.
Megérdemli, hogy elmagyarázzam neki, ő ott volt mellettem. Bár félni fog tőlem, ha elmondok mindent...

Egy koordinátát is kaptam, hogy hol találkozzunk. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy elmegyek. Beírtam a telefonomba a koordinátát és elindultam.

Lent összefutottam Nicoval.
-Hova mész?-kérdezte a rossz fiús mosolyával.
-Levegőzni.-nem tudom miért nem mondtam el, hogy Adammel találkozok.
-Oké. Vigyázz magadra!-bár elengedett, mikor elmentem mellette éreztem magamon a tekintetét. Aggódik?

A telefonom segítségével odataláltam Adamhez. A kis utcát csak az utcai lámpák fényei látták el. Épp, hogy csak az alakját tudtam kivenni, de mikor meglátott, kilépett a fénybe.
-Szia.-köszöntem neki.
-Szia....-szomorúnak tűnt.
-Figyelj, ami akkor történt...-kezdtem volna bele, de félbe szakított.
-Sajnálom...-wut? Én akartam ezt mondani...
-Mi?-kérdeztem, de a keze már lendült, reflexeimnek köszönhetően elhúztam a fejem.
-Szóval igaz, tényleg te vagy akit el kell vinnem.-túrt bele a hajába.
-Mi van?-néztem rá értettlenül.
-Azt mondta, hogy vigyázzak veled mert okos vagy, de mégis simán bedőltél a színjátéknak.-színjáték? Nem értem...jah de mégis, hisz csak ember. Az egész véletlen nekem jövése...-Oh úgy látom most esett le. Amúgy be kell valljam, szerencsém is volt, hisz a kis fiúcskád is akkor lépet le. Bár elég nagy csalódás vagy Sierra...de hát ez van. Most pedig légy jó kislány és gyere velem.
-Ha ennyire ismersz...tudhatnád, hogy sose vagyok jó. Ma nem terveztem, hogy ölök...szóval csak sétáljunk el és felejtsük el egymást.-fordultam  meg és már el is indultam.
-Azt...sajnos nem hagyhatom.-hallottam, hogy hátba akar támadni. Előrántottam a késem és megfordultam. A pengét a nyakához tartottam. Meglepődött.
-Tudod...kezded kurvára felbaszni az agyam.  Igen, bedőltem neked...mert túlságosan vágytam egy normális életre. De be kell látnom és elfogadnom, hogy nekem nem lehet normális életem. Az egyetlen dolog amihez értek, az a gyilkolás. Amit meg is fogok neked mutatni.-mosolyodtam el.
-Meg kéne, hogy sajnáljalak?-nézett rám unottan.
-Dehogy...megtanultam már...az emberek nem ilyenek.
-Ironikus, hogy ezt te mondott, holott te is hazudtál és embereket ölsz. Te is ember vagy Sierra, ezt ne felejtsd el.
-Én már rég nem vagyok ember. Én egy szörnyeteg vagyok és ezt büszkén mondom, mert így nem vagyok ember.
-Hát úgy érzem itt ér véget a beszélgetésünk...-hirtelen két hatalmas izmos kar ölelte körül a derekam. Nem bírtam mozdulni és a lábam még a földet se érte. Hátra néztem, egy két méter magas, kopasz, kigyúrt pasas fogott. Elkezdtem ütni, rúgni, harapni , de semmi. Meg sem érezte.
-Fogd szorosabban!-adta ki a parancsot Adam. Mire a benga állat még szorosabban fogott. Adam egy injekciós tűvel közeledett.
-Engedj el!-rúgtam tökön az óriást, de hiába.
-Semi haszna... Tizenegyes nem érez fájdalmat.-mondta Adam, miközben arrébb söpörte a hajam és a nyakamnál kereset egy pontot ahova beszúrhatja a tűt. Nemhabozott, egy éles fájdalmat éreztem és tompulni kezdett minden.
-Aludj jól, Hercegnő.-hallottam halkan Adam hangját.
-Rohadj...meg...-nyögtem erőtlenül.
-Hozd!-a benga a vállára dobott és elindult, nekem pedig minden elsötétült.

Francba...