ELSŐ RANDI  
_______
Nicolas
    ‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐  

Tíz óra...Sierra sehol. Hiába szuggerálom az ajtót, az nem nyílik. Alex és Neo vár rá kint az ajtónál...engem meg beküldtek, hogy tartsam a frontot, pedig az én barátnőm. Fortyogtam a dühtől...
Végül a két jómadár megjelent mosolyogva mellettem.
-Mi van?-néztem rájuk, de csak sejtelmes mosolyokat kaptam.-Sierra? Jól van?-tekintetem cikázott kettejük között.
-Nézd meg te magad!-biccentett az ajtó felé Alex, és mellkasa előtt keresztezte karjait. Ekkor az ajtók kinyitódtak és Sierra lépet be az ajtón. Leeset az állam, gyönyörű volt, fekete haját a vörös ruha kiemelte, és elég mély volt a dekoltázs....ami tetszett, de az már nem, hogy mindenki látja...

Hihetetlen, hogy ez a lány mindig meg tud lepni. Nem tudtam nem bámulni és ezzel mindenki így volt a teremben. Minden szem rá szegeződött. Nem tudom leírni szavakkal, hogy mit érzek. Egyszerűen megszűnt minden körülöttem, csak őt láttam.
-Ha lehet éjfélig ne tépd le róla a ruhát...-súgta Alex. Megsemmisítő pillantást lövelltem felé, majd el akartam indulni Sierra felé, de a srácok lefogtak.
-Mi van?-förmedtem rájuk.
-Mit akarsz csinálni?-kérdezte Neo.
-Odamenni!-plusz egy plédet is rádobnék, hogy mások ne gyönyörködhessenek benne..az csak az én szórakozásom...főleg ha már az ágyamban lennénk....
-Akkor rájönnének, hogy velünk van.-mondta Neo, így visszahúzva engem a földre.
-Jó...-lazultam el, de árgus szemekkel figyeltem Sierrát és környezetét.

Mikor Sierra észrevett minket ránk nézett, egyenesen az én szemembe, gyönyörű zöld íriszei fogvatartottak, és a hosszú haj nagyon jól állt neki. Majd szép lassan elnézett, mint egy igazi díva. Nagyon jól csinálja, játssza az elérhetetlent. Először a bálpulthoz lépett, ahol Jeremy keverte az italokat. Miután megkapta az italát, leült az egyik asztalhoz, egy idős fószer ült mellette, aki elég feltűnően megbámulta az ÉN barátnőm seggét, izmaim megfeszültek. Kezdek ideges lenni. Pár perc múlva Sierra megkapta a zsetonokat és elkezdett játszani, folyamatosan nyert és a pókerarca...egyszerűen hihetetten volt.

Aztán az öreg egyre közelebb férkőzött Sierrához, majd átkarolta. Végül pedig a keze levándorolt.
-Na jó! Elég volt!-löktem el magam a faltól. Fortyogtam a dühtől. Először behúzok neki egyet, majd tízet. Addig fogom ütni míg a földre nem esik, majd a földön fogom rugdosni, az összes késem megforgatom benne. Miközben én azon gondolkodtam hány módon tudnám felakasztani a fószer Sierra megragadta a pasi karját és hátra csavarta. Majd lelökte a székre. Tűsarkúja sarkát a székbe, közel a férfiasságához, mélyesztette,majd a férfihoz hajolt.
-Még egyszer hozzám ért és itt helyben kasztrálni fogom!-mondta ezt olyan halkan hogy csak a férfi hallja. A legijesztőbb hogy közben kedvesen mosolygott.
-Probléma van, Hölgyem?-kérdeztem és szigoruan csak az arcát fürkésztem.
-Az úr egy kicsit elfelejtette a jó modort, de megoldottuk a problémát!-mosolygott rám. Ha bár mosolya hamis, de így is gyönyörű volt. Vajon milyen ha teljes szívéből mosolyog?

Egy bólíntás kíséretében otthagytam őt és visszamentem a többiekhez.
-Ez...ijesztő volt.-mondta Alex.
-Mit vártál? Nem véletlenül volt a BlackRose legjobb embere.-igaza van Neonak. Nem felejthetem el, hogy Sierra nem csak egy lány.

Ezután nem történt semmi, nyugodtan folytak a játékok én pedig vártam, hogy elmúljon éjfél. Ugyanis Sierra csak eddig lesz itt.

Tekintetemmel már lyukat égettem az órába. Pár perc és éjfél. Sierra egyszerűen hihetetlen...úgy játszik, mint egy profi...Lehet, hogy régebben játszott már?

Ránéztem az órára...11:59. Egyből eltűntem. Az épület előtt álltam és végre a limuzin is megjött. Alig vártam, hogy Sierra kilépjen, ez éjfélre meg is történt.
-Kisasszony.-nyitottam ki neki az ajtót. Csak nézett rám...nem értette, de végül beült, de előtte még rám nézett.
-Le fogunk bukni....-ült be. Én pedig a másik oldalról másztam be, jeleztem a sofőrnek, hogy indulhatunk.
-Mi ez az egész? Azt hittem az a lényeg, hogy ne jöjjenek rá, hogy veletek vagyok.
-És nem is jöttek...most viszont vége van a "műszakodnak", szóval ideje egy első randinak.-villantottam felé egy ezer wattos mosolyt.
-Első randi?-próbált semleges maradni, de én észre vettem azt az apró mosolyt.-Mégis hova? Éjfél van...nincs nyitva semmi.
-Hidd el...nekem, minden étterem nyitva lesz.

_______
Sierra
  ‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐  

-Azt mondod?-néztem rá.
-Azt.-nézett mélyen a szemeimbe.-Indulhatunk!-szólt a sofőrnek a limuzin pedig elindult.

Amióta visszajött Nico észrevettem, hogy megváltozott. Hogy jó, vagy rossz irányba azt nem tudom, de szerintem jó irányba. Talán tényleg egy igazi vezető lesz belőle...de az a randi dolog...nem értem. Szerintem csak a McDonald's-ba megyünk...aminek örülnék is. Elképzelem, hogy ilyen puccosan besétálunk...azonban a kocsi megállt.

Kinéztem az ablakon és egy olyan fényes éttermet pillantottam meg, hogy belesajdult a szemem.
-Hölgyem.-nyitotta ki az ajtót Nico és kezét felém nyújtotta. Elfogadtam és kiszálltam a kocsiból. Felnéztem az étterembe...olyan neve van, hogy ki se tudom mondani.-Hol vagyunk?-kérdeztem és továbbra is a csillogó éttermet néztem.
-Gwestaidisglairmawr.-ledöbbentem. Azért mondattam ki vele, hogy egy jót nevessek ahogy próbálja kiejteni...erre olyan magabiztosan mondja, ki hogy még egy dögös mosolyt is elejtett.-Mi az?-nézet rám értettlenül.
-S-Semmi...-kaptam el róla a tekintetem és éreztem, hogy arcom olyan piros lesz, mint a ruhám.
-Biztos? Mert elég piros lettél...-hajolt közelebb, egy cinkos mosoly kíséretében.
-I-Igen.-toltam el az arcát és inkább a bejárt felé igyekeztem.

Mikor beértünk, kezdhettem keresni az állam...mert ez a hely....Gyönyörű volt, minden fehér és arany volt.
-Mr. Wardar?-szólt egy igen elegáns pincér.
-Igen.-válaszolta magabiztosan. Én csak néztem a mellettem tornyosuló Nicolasra.
-Erre lesz az asztaluk. Kövessenek.-Csak mi voltunk az egész étteremben, biztos Nico megfenyegette őket...vaaagy nem tudom. De örülök, hogy csak mi voltunk, nem szeretem a tömeget. Nicolasba belekarolva indultunk a pincér után. Leültünk, én az étlapot kezdtem bújni, míg Nico pezsgőt rendelt.
-Tudod...itt minden rohadt drága.-csuktam össze az étlapot és Nicolasra néztem.
-És?-nézett rám.
-Ha nem tűnt volna fel, nem vagyok úri hölgy így nem is várom el ezt a bánás módot.-néztem mélyen a szemeiben, jelezve, hogy komoly vagyok.
-Egy Maffiafőnök feleség, így él.-nézett mélyen a szemembe.
-Ugye nem...?
-Nem dehogyis.-nézett el.-Még nem...nem vagyok hülye. De szeretlek Sierra és te is engem, ha tetszik, ha nem.De tudom, hogy tetszik.-megint az a döglesztő félmosoly....-Hisz mostanában folyamatosan elpirulsz.
-Ez nem igen! EGYÁLTALÁN NEM JÖSSZ BE NEKEM!
-Nem tiltakoztál a randi ellen...-világított rá a tényre. Ezt bebuktam.-Mi össze illünk, Era. Mellettem termet és kezét nyújtotta.-Szabad egy táncra?-lassan és óvatosan csúsztattam a kezem hatalmas kezeire. Mire hirtelen felrántott magához. Szorosan tartott, pár centi választott minket szét.
-Nincs is zene...
-Emiatt ne aggódj.-mire kimondta a zenekar el is kezdett játszani.
-Tudod...nem tudok táncolni.
-Semmi baj, csak kövess engem.-suttogta a fülembe. Szorosan tartott és így biztonság érzetet adott. Csak követtem az ő lépéseit. Ő előre, én hátra, ő hátra, én előre léptem. Fejem mellkasára hajtottam.
-Komolyan gondoltad azt a házasságot? Tényleg meg akarod kérni a kezem?-nem néztem rá, egyszerűen csak becsuktam a szemeim és hallgattam a szivverését, miközben lassan táncoltunk.
-Igen, de nem erőltetek semmit. Persze, gondoltam a tizennyolcadik szülinapodon tarthatnánk, legalább nem felejteném majd el az évfordulókat.-erre felnevettem.
-Nico...
-Hm?-eltávolodtam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Én is szeretlek, és tetszik az ötlet...házasodjunk össze a szülinapomon.-mosolyogtam rá. Ő is visszamosolygott, nem egy cinkos, vagy rossz fiús mosolyt kaptam, hanem egy őszinte, boldog és kedves mosolyt. Visszahajtottam fejem a mellkasára, ő pedig fejét a fejemen pihentette. Így lassúztunk tovább.

Sajnálom, hogy mostanában ritkábban vannak részek, de elég sok dolgom van...de igyekszek minél többet írni, csak nem mindig sikerül....