________
Sierra
‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐

Teltek a napok és egyre közelebb kerültem Adamhez és a barátaihoz. Már gördeszkázni is elég jól tudok. Ma is a parkban lógtunk, mint minden nap. Most épp piknikezünk.
Nevetgélünk, szórakozunk és Adam feleszi az összes kaját. Úgy érzem, mintha én is csak egy egyszerű tini lennék, egyszerű problémákkal.
-Ne zabálj már meg mindent!-néztem rá szúrósan.
-De finom!-erre kivettem az egyik kezéből a szendvicset. -Hé! Hercegnő, a kajám az tabu!-nyúlt a kezemért, de én egyre jobban eltartottam tőle. Már szinte átmászott rajtam. Mikor már nem tudtam tartani eldőltünk. Felnéztem és Adammel találtam szembe magam.
-Szia.-mosolygott szélesen, biztos élvezi a helyzetet.
-Szia...-mosolyodtam el én is.
-Nah elég lesz gerlepár!-szólt ránk nevetve Rosalie, mire szétrebbentünk.
-Ja ja, az élő pornót ne itt!-nevetett Jimmy.
-Jimmy...-néztem rá , mire megszeppent.
-Azért szeretlek.-próbálta menteni a helyzetet.

-Hé! Te vagy Adam?-jött oda hozzánk egy srác, kezében a deszkával.
-Igen. Mi kéne?-állt fel Adam a földről.
-A királyságod.-mosolygott magabiztosan. gondolom a deszkapályára célzott, ugyanis itt tényleg Adam nyomta a legjobban.
-Sajnálom haver, az nem eladó.-húzta el a száját.
-Halljátok ezt?!-kiabált a srác.-A ti "királyotok" gyáva!-mindenki minket kezdett nézni.-Csak egy verseny. Egy páros verseny. Én és egy haverom, ellened és az az ember ellen akit kiválasztasz, persze, ha csak nem félsz.-nyújtotta a kezét a srác. Van benne kurázsi az biztos, de bármikor szét tudnám kapni, de szerencsére már nem kell így kezelnem a dolgokat. Végre találtam egy helyet, ahova tartozok, ölés nélkül.
-Legyen...-egyezett bele.-Sierra, te leszel a partnerem.
-Mi? Én??-álltam mellé.-Azt ugye tudod, hogy alig tudok valamit?!
-Bízok benned.-mosolygott rám, úgy, hogy az már fájt.
-Egy lányt?-nevetett a srác.-Nem fogjuk kímélni, attól még, hogy lány. Szerintem jobb, ha egy olyat választasz, aki képes is csinálni valamit a pályán és nem bőg ha elesik.-vonta a vállát a srác.
-Öhm, figyelj haver...-kezdett volna bele Adam, de én robbantam.
-Lenézel engem?-álltam Adam elé és a fiú szemébe néztem.
-Le.-nézett le rám...istenem, utálom, hogy alacsony vagyok...
-Akkor jobb ha idefigyelsz, mert feltörlöm veled a padlót.-mosolyogtam és a deszkámért mentem.
-Kösz, haver!-tette Adam kezét a colsoka vállára.
-Mit?-nézet értettlenül.
-Hogy felidegesítetted, így már biztos, hogy mi nyerünk. De még egyszer leszólod őt, belőled fogom megcsinálni, az új deszkám.-engedte el a vállat és utánam jött.

Hamar lerendeztük a versenyt, olyan figurákat vetettünk be, hogy a másik csapatnak esélye sem volt. Estig a győzelmünket ünnepeltük, azután Adam haza kísért. Még mindig nem tudja, hogy maffia tag vagyok, de ez így is fog maradni.
-Kösz a mentést.-mosolygott.-Jól nyomtad.
-Hát igen, én is meglepődtem.
-Tudod, szerintem eszméletlen vagy, tetszik, hogy ilyen bátor vagy. -állt meg velem szembe. Az ajkaimra nézett és egyre közeledett. Hagynom kell, nem? Hisz...jó fej...
Közeledését egy kés suhanása szakította félbe, még a hajából is levágott egy tincset.
-Innen átveszem.-hallottam egy mély, ismerős hangot.-Tűnés.-mondta dühösen. Adam vonakodva, de távozott. Azért szerintem meg is ijedt.
-Csak nem megtaláltad a maffiád?-fontam össze karjaim mellkasom előtt és Nicora néztem.
-Tudom, hogy haragszol mert elmentem, de miattad tettem.
-Oh igen?-néztem rá megvetően.
-Igen.-elindult felém.-Azt is hallottam ki akarsz lépni a maffiából, de az én engedélyem nélkül nem teheted.
-Kimondta?
-Én. Elegem van abból, hogy azt csinálod amit akarsz.-már egészen közel volt.-Itt én vagyok a főnök, nem te.
-Ez érdekes...a főnök csak így elmehet?-léptem közelebb, jelezve, hogy nem félek tőle. De ő csak tovább lépkedett felém, határozottan.
Végül én elkezdtem hátrálni. Mit akar?
Addig hátráltam míg egy falba nem ütköztem. Nico ezt kihasználva előttem termet. Egyik kezét a fülem mellett a falra helyezte.
-Félsz, baba?-nézett rám egy önelégült mosoly kíséretében.
-Én sosem félek.-jelentettem ki határozottan.
-Pedig kéne, főleg ha egy maffiavezérrel jársz és közben más srác akar megcsókolni.
-Mióta is járunk?
-Mostóta.-tette másik kezét is a fülem mellé és közelebb hajolt. Meg akar csókolni...
Az tény hogy hiányzott, de elment, itt hagyott. De...miattam ment el. Megváltozott...miattam. Szeret engem?

Nem volt több időm gondolkodni, ugyanis ajkai az enyémhez értek, nyelve pedig bejutást kért. Megadtam. Kezeim nyaka köré fontam. Hiányzott. Lassan csókolt, mintha minden egyes másodpercet ki akarna élvezni. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon.
-Era...minden rendben?-szakította meg a csókunk és aggódva fürkészett.
-Nincs!-vágtam mellkasba.-Elmentél! Azt hittem elhagytál!Azt se tudtam élsz-e még!-egyre több könnycsepp jelent meg.
-De itt vagyok!-vont szoros ölelésbe.-Szeretlek!-szemeim elkerekedtek, de ezt nem láthatta, hisz arcom mellkasába fúrtam.
-Komolyan mondod?-emeltem rá a tekintetem. Bólintott.
-Nézd meg mit tettél velem.-nevettem.-Itt bőgök mint valami kislány.
-És ez így van jól. Azzal csak neked ártottak, hogy arra tanítottak, hogyan kell elnyomnod az érzéseid.
-Ez esetben...lehet megengedem magamnak, hogy szeresselek.
-Még szép....de ugye nem felejtetted el?
-Mit?-néztem rá értetlenül
-A kis szobalányos fogadásunkat...-amint eszembe jutott, elpirultam.
-A-Az nem volt igazságos...-probáltam kihátrálni a fogadásból.
-De az volt.-kapott fel a vállára.-És holnaptól érvényes is lesz, de ma van egy feladatom számodra.
-Kit kell megölni?-kérdeztem.
-Miből gondolod, hogy ölni kell?
-Megszokás...
-Segítened kell a szerencse játéknál.
-Rendben.-nagyot fog nézni, mert én jó vagyok a szerencsejátékokban.
-Amy és Backy kezébe adlak.-tett le végre.
-10 re el is készül!-ígérte meg Backy és el is ragadtak engem.
-Örülünk, hogy újra velünk vagy.-mosolygott rám.
-Én is.
-Én fogom megcsinálni a sminked és a hajad. A többit pedig Amyre bízom. Szóval gyere!-rántott be az egyik szobába és leültetett a tükör elé.
-Először a hajadat csinálom meg. Nem baj ha póthajat is használok?-nézett rám a tükörből és felmutatta a hajszerű anyagot.
-Öhm...nem...-bár fogalmam sincs, hogy az mire jó.
-Oké akkor te most csak relaxálj, addig én megcsinálok mindent.

Egy jó ideig elvolt a hajammal, majd éreztem, hogy áttért a sminkre. Azt mondta addig nem nyithatom ki a szemem amíg kész nem lesz. Kíváncsi vagyok, vajon milyen lesz.
-Kész!-szólalt meg. Félve nyitottam ki a szemem. Elámultam. A sminkem tökéletes volt, ahogy a hajam is. A rövid hajamból derékig érő lett, oldalra téve. Gyönyörű, mintha nem is én lennék.
-Uh! Már csak fél óránk van! Amy!!!!-kiabált Backy.
-Tudom, tudom!-jött be egy lélegzet elállítóan vörös ruhával.-Vedd fel!-adta oda. Felvettem. Földig érő, feszes, testhezálló volt. A dekoltázs pedig nagyon mély volt. Mintha egy teljesen másik ember lennék .

-Na ettől Nico, tuti, hogy nyugtalanná fog válni!-kacsintott rám Amy.
-Nico a földszinten fog várni Alexszel és Neoval.-tájékoztatott Backy.-Szóval menj és bűvölj el mindenkit!

Az elindulásom kicsit nehézkes volt, hisz nem vagyok hozzászokva az ekkora sarkakhoz, de gyorsan alkalmazkodtam. Most az egyszer a nemlétező csábításomra lesz szükség.