A MINDENT ELDÖNTŐ MECCS

________

Nicolas
‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐

Lepergett az életem a szemem előtt. Minden egyes pillanat.
Sokszor probáltak megölni, de nem hagytam. Sokszor vertek meg, de nem törtem meg. Kiraktak az utcára, nem sírtam, feltaláltam magam. És végül egy maffia vezér lettem.
Hol van ez az énem?
Mi a szart csinálok?
21 éven át tuléltem és most hagyom, hogy egy kis víz legyőzzön?

Hirtelen Sierra szavai víszhangoztak a fejemben.
-JÓ oké! Csináld! tedd tönkre az életet, maradj vele és éld át a poklot, nem érdekel, de te egy maffia vezér vagy, nem teheted azt, hogy bezárkózol és nem csinálsz semmi! Ugyanis engem érdekel, hogy kinek dolgozok! Legyél gyenge, de én nem kérek egy gyenge vezérből! És én most elmegyek valami agyműtétre, mert rohadtul megtudtam egy olyan dolgot, amit te rohadtul nem mondtál el! Szóval baszd meg Nicolasz, hogy ilyen gyenge és önző vagy, mert ezzel nem csak magad teszed tönkre, hanem azt is amit felépítettél. Nőj fel és legyél egy határozott vezér, vagy akkor ne csináld ezt, mert nem vagy annak való!

Milyen szánalmas vagyok! Itt sajnáltatom magam...

Kinyitottam a szemeimet. A jég felszinén feküdt valaki és a kezét, felém nyujtotta a vízben. Tarzan?
Elkezdtem úszni, de már nem volt levegom. Nem értem el azt a kezet, pedig nem kellett hozzá sok. De hirtelen Tarzan megragadta a csuklom és kirántott.

A jègen négykézláb probáltam kipréselni az összes vizet magambol és levegőhöz jutni.
-Barom.- nèzett rám Tarzan.
-Tudom.-Néztem rá és beleturtam vizes tincseimbe.
-Tetszik ez a tekintet, csak nem visszatértél?-mosolygot.
-De bizony, menjünk még le kell nyomjalak titeket.
-Milyen nagy lett az egod!-vert hátba ès egyszerre nevettünk fel.
-Hogy talàltál meg?
-Roxy.-biccentett előre, odanéztem ott voltak a kutyák a szánnal élen a Sátán kutyával.
-Megkedvelt.-biztatott Tarzan.

Na jo egy megköszönésbe nem halok bele, ugye?
Odamentem és megsimogattam azt a dögöt.
-Köszönöm!-erre hozzám bujt.
-Na szàllj be!-mutatott a pokrocos részre.
-Nem fázom!
-Majd fogsz.-szemforgatás kiséretében beültem és betakaróztam. Tarzan kiadta a parancsot a kutyáknak és indultunk.

Innentől kezdve legyen bármi, nem hátrálok meg többé.

♦♦♦

Egy forró fürdő után egyből az edzésbe vetettem magam.

Az edzőterem, ami a pince helyett van, egész modern, van bokszzsák és ring, edzőgépek és egy hatalmas tükör az egód növelésére.

Az egyik sarokba ledobtam a törölközöm és a vizem. Majd a tüköre pillantottam, a hajamba turtam, nem volt rajtam semmi csak egy edzsős rövidnadrág. Az egyik huzockodóhoz mentem. Gyors tempoban huztam fel magam.

Mikor már kellően kifáradtam, abbahagytam. Ekkor toppant be Tarzan.
-Már végeztél is?-nézett rám miközben a vizemből ittam.
-Csak pihenek.-töröltem meg az arcom a törölközömmel.
-Mennyit csináltál?-biccentett fejèvel a rúd felè
-200.-folytott nevetésben tört ki.-Azt hiszed többet tudsz?
-Nem hiszem, tudom, öcskös!
-Versenyezni akarsz, tata?-néztem rá kihivón.
-Versenyeznèk én, csak ha ellened az minden, csak nem vetseny.-nevetett.
-Majd meglàtjuk, na hajrá!-biccentettem a mellettem lévő "építmény" felé.
-Hát jó, de ne nekem sírj,ha lealàzlak!

Igaza volt, könnyen tulszàrnyalta az én 200 huzockodásom.
-Mennyi volt?-kérdezte miközben én a telefonom nyimkodtam.
-Nem tudom 500 után nem számoltam.- mondtam rá se nézve. De tudtam, ha megtennèm egy önelégült mosollyal találnám szembe magam.
-Ne örülj, még sok gép van itt.-mondtam és szurosan néztem rá.

A legtöbb dologban legyőzött, utolsó esélyem a ringben van, de Tarzan egy állat, tökèletes védelme és támadása van. Be kell látnom, még nem vagyok olyan erős, hogy ringbe szálljak vele.
-Nah mehet a ring?-nézett rám.
-Nem, mert esélytelen, legalábbis addig amíg nem tanítasz meg küzdeni.
-De már megtanítottalak...
-Igen de azóta egy puhapöcsű lettem.-morogtam.
-Örülök, hogy vègre beismered!-borzolta össze a hajam.

A nap további részében Tarzan kinzó gyakorlatait csináltam, mondanom sem kell, hulla fáradtan dőltem az ágyamba.

Másnap reggel hamar felkeltem, de az izomláz visszahúzott, mindenem sajog.
-Nocolas! Indulunk.-hallottam meg nagybátyám hangját. Felsohajtottam és kimentem hozzájuk. Egyből a kezembe nyimtak egy fejszét. Felmentünk a hegyre, kutyákkal együtt mindenki kapot egy saját részt ahol fát vághat. Én az Északi részt kaptam, így el is indultam, de Tarzan utánam szolt.
-Vidd Roxyt is, hátha eltévedsz!-nevetett és elengedte a kutyát aki utánan szaladt.
-Ha...Ha...nagyon vicces.-szemforgatás kíséretében visszafordultam és a fák felé vettem az irányt. Szorosan a nyomomban volt Roxy.

Pár óra múlva már egy halom fa volt mellettem. Roxy elkezdett ugatni.
-Ugye te most nem engem próbálsz siettetni?-néztem rá, miközben letöröltem az izzadtságot az arcomról, de csak ugatott tovább.

Egy nagy medvebőgésre lettem figyelmes. Megfordultam és mögöttem állt egy hatalmas grizzly medve, karmával felém suhintott, utolsó pillanatban elrugaszkodtam így csak karcoltak a karmok. Majd minél távolabb próbáltam kerülni az állattól. Roxy morgott és elindult a medve irányába, a hámjánál fogva felemeltem és úgy futottam tovább. Hülye vagyok, hogy futok....de mi mást tehetnék?
-MEDVE!!! MEDVEE!!!-kiabáltam a fiúk rám néztek.
-Mi van?-kiabálta Tarzan. De láttam az arcán, hogy már ő is észrevette a medvét ami a nyomomban volt.
-Az isten szerelmére, valaki lője már le!!!-ordítottam, mire végre Tarzan felemelte a puskáját és lelőtte. Én pedig annyira megkönnyebbültem, hogy Roxyt eldobtam és belehasaltam a hóba. Csak úgy lihegtem.
-Hülye! Még egyszer eldobod a kutyám, téged lőlek le!-lépet rá a hátamra.
-A hóba dobtam!-morogtam.
-Akkor se! Inkább hozd a fákat és vigyázz a medvékkel!-nevetett.

Fáradtan dőltem a nappaliban lévő kanapéra.
-Gyere edzeni!-állt a kanapé mellé Tarzan.
-Ahhr...-morogtam, mire felemelte a kanapé egyik oldalát, így  én a földre zuhantam.-Jó, jó megyek...

  ♦♦♦  

Ezután az edzés után, jobban ráfeküdtünk, arra, hogy olyan legyek mint régen. Tarzan szokás szerint nem kímélt, ahogy a többiek se, két napi folyamatos edzés után eljött az a pont, hogy kiállok Tarzannal a ringben. Egy kicsit izgulok, de érzem, hogy sokkal erősebb lettem, fizikailag és lelkileg is.
-Nah készen állsz, öcsi?-Tarzan a bal sarokban állt, piros bokszkesztyűvel a kezén. Én pedig a jobb sarokban, kékkel.
-Bármikor!-mosolyogtam magabiztosan. Tarzannak nem is kellett több már nekem is rontott. Balról ütött, de kikerültem, majd balról, azt is kikerültem, ekkor gyomron ütöttem, de egyből visszaütött, ami betalált.
-Nem rossz...-nyöszörgött.
-Azt mondod?-ütöttem meg újra, és újra.
-Azt.-húzott be nekem.

Egy idei csak ütögettük, egymást, de egyikünk, se tudta kiütni a másikat. De észrevettem, hogy Tarzan nem nehezedik rá teljesen a bal lábára, így oda ütöttem, majd pedig a fejére. Tökéletes találat, padlót fogott.

Próbált felállni, de nem sikerült.
-Úgy látszik nyertél...-nem lehetett könnyű kimondani.
-Bocs, nem volt valami sportszerű...-nyújtottam neki a kezem.
-De az volt, figyelned kell a környezetedre.-mosolyodott el és elfogadta a kezem.-Szép volt kölyök, most már készen állsz, hogy egy igazi maffiavezér legyen belőled.

Úgy látszik, holnap indulok vissza.