ÚJRA TERVEZÉS?

_______

Sierra
   ‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐  

Mikor már majdnem a parknál voltunk felfigyelem egy ismerős hangra. Motorzúgás...csak nem Levendula?

Hátranéztem és valaki épp akkor ragadt a pirosnál, az említett motorral. Megvagy te szemétláda!

-Öm... most mennem kell.-mondtam de közben végig a kis enyveskezű emberemet figyeltem.
-Szóval mégis félsz!-villantott egy magabiztos mosolyt.
-Oh, csak szeretnéd!-mosolyogtam.-De megláttam egy ismerőst.
-Jó...akkor menj, de ha esetleg mégis meg akarsz tanulni gördeszkázni, minden délután itt vagyok.-mutatott a háta mögött lévő parkra, majd rám kacsintott.
-Majd átgondolom.-kacsintottam én is majd elfutottam, ugyanis köz en zöld lett az a retkes lámpa. Egyből az illető nyomába eredtem. Egy fiatal srác ülhetett rajta, az egyik sarkon befordult én pedig utána. Szerencsére elég jártas vagyok a környéken így én előbb befordultam, mert ismertem egy rövidebb utat. A házak között néha megpillantottam, így tudtam, hogy merre jár, a kereszteződésnél pedig rávetettem magam. Lelöktem a motorról és a földön gurultunk, míg a jármű a földön csúszott.
-Te!-néztem rá dühösen és behúztam neki egyet. A fiú nálam nem sokkal volt magasabb, fehér hajával és tengerkék szemével először ijedten, majd meglepetten nézett rám.
-Te lány vagy!-értetlenül néztem rá.
-Igen, egy lány akitől motort loptál.-szegeztem rá a fegyvert. A srác rohadtul megijedt.
-Ha az én motorom lenne most megölnélek...-engedtem le a fegyvert.-...de mivel nem az én motorom és nincs parancsom arra, hogy megöljelek, így nem ítélkezhetek feletted. Elviszlek a motor gazdájához.-rántottam fel a pólójánál fogva.-Jó akkor a szabályok; ha elfutsz lelőlek, ha támadni próbálsz lelőlek, ha nem csinálod azt amit én mondok...
-Kitalálom! Akkor lellősz?!-szakított félbe.
-Nem vagy te olyan reménytelen!-vágtam hátra és felállítottam a tőlünk pár métere fekvő motort.-Na sétálj!-bólintottam előre a fejemmel, miközben magam mellett toltam a megkarcolt tragacsot.

Közben pedig felhívtam Willt, hogy mindjárt a bárban leszek.

Ahogy megfigyeltem a srácot, láttam, hogy nagyon figyel és folyamatosan pörögnek a kerekei, biztos, hogy okos.

Megálltunk, a számomra már az otthont jelző ajtó előtt és berugtam az ajtot. Megint teltház volt, de szerencsére most nem foglalkoztak velem csak ittak és zabáltak. A pult felè sétáltam, ahol Will is volt.
-Ő ki?-bökött a srácra aki épp a falakat nézte.
-Aki ellopta a motorod.-megböktem a srác vállát, mire az Willnek adta a járgányt.
-Bocs...-morogta a srác.
-És kèpzeld! Olyan bűntudata volt, hogy felajánlotta a segítséget, így fizeti ki a károkat.-mosolyogtam elégedetten.
-Te meg miről-bokán rúgtam, jelezve, hogy fogja be. Egyből leguggolt és fájó bokáján próbált enyhíteni.
-Szóval azt csinálsz vele amit akarsz
-fordultam meg és intettem egyet.-Jah és ha nem jó semmire, vagy menekülni próbál, öld meg, vagy hívj engem. Majd akkor én intézkedek.-ezután kiléptem a bárból és elindultam a maffia irányába.

Épphogy betettem a lábam az épületbe és a többiek már le is támadtak.
-Hol voltál?
-Normális vagy?
-Most volt agyműtéted! Bármi történhetett volna veled!
-Nem lett volna szabad elmenned!
És még sorolhatnám.
Idegesítő volt.
-Nem vagyok már gyerek! -néztem rájuk, persze Nicolas még mindig sehol. -Mellesleg, kilépek a maffiából.-mondtam, rideg, érzelemmentes hanglejtésem csak úgy hasított a levegőben. A többiek megfagytak, és csak néztek.
-Ez nem így megy!-nézett rám Neo.
-Oh igen? már pedig szerintem rohadtul így megy, hisz a "nagy vezér" is csak úgy lelépett mert beijedt.
-És most te is lelépsz mert beijedtél?-kérdezett vissza Neo.
-Nem. Én azért lépek le, mert nem fogom olyas valakiért kockáztatni az életem, akit nem érdekel, hogy mi van a maffiával. Egy héten belül eltűnök.
-Mint mondtam ez nem így megy, és jelenleg én vagyok a főnök?
-Nem így megy? Nálam igen, és ha nem tetszik, próbálj megállítani.-léptem közel hozzá, olyan közel, hogy már a szavakat csak a fülébe súgtam.
-Ne felejtsd el, hogy az egyetlen ember aki egy kicsit erősebb nálam, az nincs itt, szóval, ha az utamba akartok állni, ne felejtsd el, hogy meg tudlak titeket ölni.-ezután elsétáltam.
-Azt hittem az a jel a karodon neked is jelent valamit.-megálltam és megfordultam.
-Jelentett, azt hittem egy családra tartottam, de rá kellett jönnöm, hogy itt is ugyan úgy hátrahagy mindenki, mindenkit. 

A szobámba mentem. Dühös vagyok. Dühös vagyok Neoékra,mert gyerekként kezelnek és Nicolasra, mert elment.
Kinyitottam az ablakot és kinéztem rajta, az emberek gondatlanul sétáltak az utcán. Elővettem Levi fegyverét, belenéztem a fegyver távcsövébe és bemértem egy embert, majd a következőt és a következőt.
-Bum Bum Bum.-csak meg kell húznoma ravaszt és végük.
Ugyan ilyen könnyen tudom megölni Neoékat.
Hirtelen éles fájdalom nyilat a fejembe, térdre rogytam. A fejem majd szét robbant, szemeim pedig égtek. Hirtelen csomó szám jelent meg előttem.
Majd egy alak jelent meg előttem.
-A-Apa?-nyultam az alak irányába, áttudtam rajta nyúlni.
-Szia kicsim, biztos sok kérdésed van, ha ezt látod, akkor fel tudtad oldani a csipem védelmi protokollját, aminek örülök, mert akkor biztos találtál olyan barátokat, akikben bízhatsz. Biztos borzalmas apának tartasz, hogy egy ilyen dolgot ültettem az agyadban, de csak te vagy olyan erős, használni tudd, születésed óta tudtam, hogy te különleges vagy. Egy erős lány vagy S. Minél jobban összekapcsolódsz a csippel, annál több dologra leszel képes. Ne enged, hogy bárki más hozzá jusson. Hiszek benned Prücsök! Maradj mindig erős!
-Az üzenetnek vége.-hallottam egy női hangot, majd eltűnt a hologramm.

Egy könnycsepp gordült végig az arcomon. Egyszere voltam boldog és szomorú. Jó volt újra hallani apám hangját, bár azt nem mondanám, hogy annyira megbízharó barátok...

Miután egy kicsit lenyugodtam, elmentem a fürdőszobába arcot mosni, ahogy belenéztem a tükörbe lesokkoltam, nem azért mert, hogy annyira rosszul néztem ki, de a bal szemem teljesen megváltozott. Olyan...robot szerű lett. Íriszem most már fekete színben pompázott, benne egy kék karikával. Ijesztő.

Ez a csip miatt van? Apám ennyire bízik bennem? Ennyire előre gondolkodott volna? Tudta, hogy meg fog halni?
Vajon mikre leszek kèpes ha megtanulom kezelni ezt a csipet?

Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem, de választ egyikre se találtam

Fejlődnöm kell, hogy jobban megismerjem a csip képességeit és hogy apám büszke lehessen rám.
Ahogy tovább néztem a szemem eldöntöttem, hogy szines kontaklencsét fogok hordani. Mégse mászkálhatok robot szemmel.
Letéptem egy csikot a polomból és átlosan megkötöttem a fejem, így eltakarva különleges szemem. Most kivételesen csak egy pisztoly viszek magammal, a biztonság kedvért, majd bezártam a szobámat és elindultam. A földszinten Neoba botlottam.
-Hova, hova?-állt meg elöttem.
-Ahol te nem vagy!-válaszoltam flegmán.
-És ez a azemkőtő? Kaloznak állsz?-nevetett.
-Új stilus...-néztem rá szurosan majd elhuztam a csikot, Neo kiabált utánam de nem érdekelt.
A lehető legközelebbi boltba mentem de, körbenéztem és találtam is párat. Sok féle kontaktlencse volt, de nekem zöld kellett el is kezdtem keresni azt amelyik a legközelebb áll a szemszínemhez. Nagy nehezen megkaparintottam egyet, az utolsó volt. Gyorsan kifizettem es a bolt mosdójában be is raktam őket. Nem volt feltűnő, ki is dobtam a polo darabot. Kevés pénzem maradt, majd holnap visszamegyek a bárba.

Mikor visszaértem Neo még mindig a földszinten volt.
-Meguntad az új stilusod?-célzott a szemkötöre.
-Fogd be!-néztem rá szúrósan és a szobámba siettem.

Komolyan, nincs jobb dolga?

Az ágyra vetettem magam, a csuklómon lévő fejkendőre néztem és szorosan magamhoz öleltem a karom. Így kicsit olyan mintha őt ölelném.

Hülye voltam, hogy azt hittem ez a maffia más lesz...

♦♦♦

Másnap reggel első után a bárba vezetett és még azelőtt léptem le, hogy a többiek felébredtek volna, már csak azt hiányzik, hogy megint össze kelljen futnom Neoval. Persze, aggódnak értem, de tudok magamra vigyázni, ezt ők is tiszteletben tarthatnák.

Szokásos módon léptem be a bárba. Az új srác összerezzent, szóval még mindig itt van.
-Szia Sierra.-köszönt Will, rám se nézve.
-Szia.-letettem a pultra a fegyverem és a pult mögé léptem.

Végiglépkedtem a deszkákon, mindaddig, amíg meg nem hallottam azt a fura recsegő hangot. Hátranéztem, az új srác eléggé nézett.
-Mit bámulsz?-néztem rá szúrósan.
-S-Semmit...-kapta el a tekintetét. A furcsa hangú deszkát felszedtem alatta pedig egy halom pénz volt, ide rejtettem minden pénzem, amit a FeketeRózsától kaptam. Kivettem egy pár kötegel, majd visszahelyeztem a deszkát.
-Ritka, hogy pénz kell neked.-mondta Will.
-Gördeszkára kell.-mosolyodtam el.
-Na jó, itt már kér dolog is furcsa....-nézett rám.-Egy te mióta fizetsz bármiért is? Kettő mióta csinálsz te olyan átlagos dolgokat, mint gördeszkázás?
-Életmód változás?-mosolyogtam, bár nem volt túl őszinte.
-Sierra...baj van?-utálom, hogy így ismer.
-Otthagyom a maffiát.-néztem  Willre.-Megismertem egy srácot, velem egyidős lehet és gördeszkázik, azt mondta megtanít...-mosolyogtam fájdalmasan. Majd az új fiúra kaptam a tekintetem.
-Te meg mit csinálsz!-kiabáltam rá, ugyanis a fegyveremet tapizta.
-Sajnálom én csak....-kikaptam a kezéből.
-Még egyszer hozzányúlsz, halott vagy! Világos voltam?-hevesen bólogatott.
-Lehetnél kedvesebb szerencsétlennel.-tökölgette a poharakat Will.
-Miért kéne? Ez a srác meglopott, miért kellene vele kedvesnek lennem.
-Kevin.
-Mi?
-A srác neve Kevin és elég jó munkaerő, szóval örülnék a emberszámba vennéd, mert most már ő is ennek a bárnak a része.
-Ch...akkor se nyúlkáljon a cuccaimhoz.-morogtam.
-Nem mindenki ismer úgy mint én.-kócolta össze a hajam.
-Erről igazán leszokhatnál.-morogtam.
-Majd ha kedvesebb leszel Kevinnel.-nevetett.
-De visszatérve, hogy elhagyod a maffiát, a bár kanapéja nyitva áll előtted, mulattatott hátra, ahol egy kanapé pihent.
-Köszi....Szóval Kevin.-néztem a fehér hajúra.-bólintott.-Sierra.-nyújtottam felé a kezem, félve de kezet fogott. Nem árt ha gyakorolom a kedvességet, főleg ha normális életet akarok.