GYENGESÉG

_______

Nicolas
 ‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐

-Jó reggelt!-rúgta be az ajtóm Tarzan, de olyan erősen, hogy kitört a keretből. Majd széthúzta függönyt én pedig megvakultam.
-Seggfej.-morogtam és jobban belefúrtam a fejem a párnák közé.
-Munka van!-ragadta meg a bokám és nemes egyszerűséggel maga után kezdett húz. Nem zavartattam magam, elkaptam a párnám és tovább aludtam miközben húzott.
-Jó reggelt Nicolas!-hallottam meg Tarzan haverjai hangját. A fejem a párnában vol így csak felemeltem a kezem, köszönésképp. Aztán Tarzan elengedte a bokám, gondolom megérkeztünk a konyhába. De nem igazán zavartattam magam, de hirtelen valami meleget éreztem a fejemen. Felnéztem és az a átkozott dög volt előttem. A sátán kutyája lepisált.
-Oh hogy én nyárson ma megsütlek az biztos!-álltam fel és a kutya nyomába eredtem. Persze a többiek csak nevettek. Végül dühösen és úszva a pisitől ültem le az asztalhoz.-Ha egyszer eltűnik a kutyád, akkor én ettem meg.-morogtam.
-Jól van Hercegnő, ne hisztizz inkább menj és zuhanyozz le.-még egy jó pár "szép" szót intéztem a srácokhoz, majd elhúztam a csíkot. Ha százszor nem tusoltam le, akkor egyszer sem. A bőrömet már nem is éreztem a sok dörzsöléstől. Egy kibaszott maffia vezér vagyok, ezek meg úgy kezelnek, mint valami gyereket.

Miután letusoltam és a bűz is eltűnt,  visszamentem a konyhába. Leültem az asztalhoz és nekiálltam a palacsintáknak, amik az asztalon voltak.
-Naah, ne durcizz öcsi!-borzolta össze a hajam Tarzan és leült mellém, majd a többiek is körbevették az asztalt.-Egyél és utána indul a munka.

Miután betoltuk a reggelit a srácok felpattantak és lekapták a pólójukat.
-Nico indulunk!-mondta Tarzan, majd levette a fogasról a kutyák hámjait és feltette rájuk, én pedig felvettem a kabátom. kiléptünk az ajtón előttünk a seregnyi kutyával, majd a garázsból a többiek előhúztak egy szánt.
-Várjatok ezzel megyünk? Egy kutya szánnal? És így?-mutattam rájuk, jelezve, hogy rohadtul nincs rajtuk póló, és kibaszott -10 fok van.
-Fát vágni megyünk, és a szánon fogjuk lehozni a fákat a hegyről, és igen így, de ne aggódj, mire végzünk te se fogod érezni a hideget.-mosolygott önelégülten.

Félnem kéne?

A kutyák párosával beálltak, élen persze a sátán volt, Tarzan pedig felszerelte rájuk a szánt, elrakta a fejszéket és elindultunk a hatalmas hegy felé. Ahogy a többiekre néztem el is kezdtem fázni, értem én, hogy kemények meg minden, de ez egyszerűen hülyeség. Bár nem az én dolgom, ha betegek lesznek én biztos nem fogom ápolni őket.

Ha már ápolásról van szó...ha visszamegyek be kell hajtanom Sierrán a szobalány ruhát. Gondolatmenetemből egy rohadt nagy hógolyó zökkentett ki, ami egyenesen az arcomba repült.
-Ne már Nico! Nem lehetnek ennyire szarok a reflexeid!-nevetett Joe, aki dobta a hógolyót.
-Mással voltam elfoglalva!!-kiabáltam vissza, majd a nagybátyámra néztem. Tarzan, hideg, rideg és csalódott tekintetével találtam szembe magam. Nem értettem, hogy miért nézett így rám, ám mielőtt még megszólalhattam volna tovább ment a hegy felé, így én csak felsóhajtottam és követtem őt tovább.

Mikor felértünk a hegyhez mindenki kapott egy fejszét és elindult fát vágni, én is így tettem. Fél óra után rendesen izzadtam és fáradt is voltam, míg a többieknek meg sem kottyant. De mivel én majdnem összeestem a fáradságtól leültem az egyik fa tövébe.
-Ennyit sem bírsz?-nézett rám Tarzan vállán megtámasztva a fejszét. Leült mellém.-Add fel.-rá kaptam a tekintetem, de ő nem nézett rám.-Gyenge vagy, régebben pedig még egymás ellen is teljes erőbedobással tudtunk harcolni, most meg a mutatóujjammal is le tudlak győzni....
-Mire akarsz kilyukadni?-néztem rá és résnyire húztam a szemeimet.
-Arra...-állt fel és a kutyákat elkezdte lekötni a szánról.-...hogy engedd el azt a lányt, már nem vagy a régi, és nem is leszel. Az a lány tökösebb mint te és hagynod kellene neki, hogy megtalálja azt aki hozzá illik.
-És ha már megtalálta?-néztem rá, célozva magamra.
-Akkor az nem te vagy. És mellesleg, ha ilyen maradsz, jobb ha abbahagyod a maffiáskodást, mert bele fogsz halni....Nesze, vidd el őket inni.-adta oda a kutyákat.-kedvtelenül és dühösen vettem el a kilenc pórázt.

Miért mondja mindenki, hogy hagyjam abba az egyetlen dolgot, amihez értek?
-Nem úgy volt, hogy rád számíthatok, ha már az anyámra nem?-fordultam meg és Tarzan reakcióját vártam.
-Pont ezért mondtam, amit mondtam.-kezeim ökölbe szorultak és akaratlanul is a zsebemben pihenő fegyverhez nyúltam, majd rá fogtam Tarzanra.
-Nem fogsz lelőni.-állt velem szemben halál nyugodtan. A kutyák is elkezdtek morogni rám, bár most nem igazán érdekeltek.-Öcsi, én vagyok az egyetlen akiben megbízhatsz és én csak neked akarok jót.
-Nem kell apáskodnod felettem!-tettem el a fegyvert.-Azt mondtad mindig segítesz, most meg, hogy adjam fel, pedig te arra tanítottál, hogy sose adjam fel!-megfordultam és otthagytam, a kutyákkal pedig elindultam.-Nico vigyázz!-kiabálta Tarzan, de mire észbe kaptam, a hegy egyik kis perem részén találtam magam, majd nagy reccsenés és leszakadt alattam a perem.Í
-Tarzan!!-zuhantam, nem tudtam, hogy hova és, hogy milyen messze van a talaj, csak láttam, hogy Tarzan egyre jobban távolodik, az egyik kutya is velem zuhant. Király....

Úgy látszik soha többé nem fogom látni Sierrát....se a maffiát. Végül puha talajra érkeztem, de a fejem sajogni kezdett és egyre homályosabb lett minden.

Azt hiszem elvesztem az eszméletemet.

♦♦♦

Lassan nyitottam ki a szemem, a fejem hasogatott és a fel arcom elzsibbadt a hideg hó miatt. Lassan felültem és beletúrtam a hajamba, hirtelen valami nedveset éreztem a halántékomnál, vér volt.

Jól beverhettem a fejem. Lassan felálltam és körbenéztem. Nem ismerős a terep. Valami piros dolgot vettem észre a távolban, közelebb mentem, az egyik fejsze volt az. Biztos akkor esett le, mikor én, de legalább már fegyverem van.

Magam után húzva elindultam...ki tudja merre. Pár lépés után nyüszítésre és morgásra lettem figyelmes.

Ugye itt nincsenek farkasok?

A hang az egyik bokor mogul jött, majd kisétált mögüle az a kutya akit én a legjobban utálok. Roxy...

Fegyveremhez nyúltam, de nem volt a zsebembe, így maradt a fejsze. A kutya lassan felém közeledett ekkor vettem észre, hogy a mellső lába megsérült. Farkasszemet néztünk egymással. Leültem a hóba és próbáltam hívogatni, igaz, hogy a sátán kutyája, de Tarzané is, nem hagyhatom így itt. Vonakodva,de csak hozzám dugta a képét. Letéptem egy nagyobb darabot a pólómból és azt tekertem a seb köré. Miközben próbáltam ellátni a sebét néha felém kapott.
-Ha megharapsz, eskü visszaharapok!-néztem rá. Majd mikor sikeresen elláttam a sebét elindultunk.

Őszintén megfigyeltem Roxyt, úgy tűnt ő valamennyire ismeri a helyet, így inkább ő vezetett mint én.

Vajon Tarzanék keresnek? Miket beszélek, itt a kutyája, persze, hogy keresi, de hihetetten, hogy ez még azt is túl éli ha lezuhan egy hegyről...tényleg a sátán kutyája.

Már egy pár órája sétálhattunk, bár most, hogy belegondolok, okosabb lett volna, ha ott maradunk ahol leestünk, na mindegy most már úgyse tudom hol voltunk...

Egy kisebb síksághoz értünk, Roxy csak ment és néha beleszagolt a levegőbe. Remélem visszatalálunk, mert nem akarok halálra fagyni.

Mikor már a síkság felénél tartottunk reccsenést hallottam. Körbenéztem, sehol semmi. Így tovább mentem, amint léptem egyet, beszakadt alattam a föld, legalábbis azt hittem föld van alattam, de mint kiderült jég volt. Így jéghideg vízbe estem.  Csak süllyedtem egyre lejjebb. Felnéztem, a víz és jég eltorzította Roxy alakját, de így is felismertem őt. De Roxy fogta magát és elment.
Elkezdtem fölfelé úszni, de megálltam.

Minek ússzak fel? A lány akit szeretek gyengének tart, csak úgy mint a nagybátyám. Maffiavezérnek se vagyok jó, pedig csak ehhez értek. Az erősek maradnak életben nem? Akkor én miért vagyok itt?

Egyre jobban fogyott a levegőm, egyre jobban fáztam, egyre jobban elálmosodtam, míg végül lecsukódtak a szemeim és csak süllyedtem.