EGY VÁRATLAN ÜTKÖZÉS
 ________

Sierra
    ‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐  

A maffiában teljesen eluralkodott a pánik, persze azért nem annyira észrevehetően, de mindenki ide-oda rohangált és hallottam, hogy Nicolas elment. Biztos rájött, hogy igazam van, bár egy kicsit csalódtam benne, azt hittem küzdeni fog értem, vagy legalább a maffiáért.

De tévedtem.

Miután már elegem lett az ágyban fekvésből, elhatároztam, hogy visszamegyek a FeketeRózsa bázisra, hátha találok valamit ami Levié volt.

A ruháim nem messze tőlem pihentek. Gyorsan átöltöztem, a hajamat próbáltam úgy fésülni, hogy eltakarja a leborotvált rész, ami többé-kevésbé sikerült is. Majd óvatosan elhagytam a szobát, szerencsére könnyen kitudok jutni ebből a káoszból. 

Miután kijutottam az épületből, egy bár felé vettem az irányt. Az ajtó előtt mély levegőt vettem. Érzem az alkohol és az izzadság szagát, gondolom telt ház van. Szokás szerint berúgtam az ajtót, mindenki rám kapta a tekintetét, elég menőnek éreztem magam. Majd Williamra néztem, aki tátott szájjal nézett rám.
-Már meg se hívsz egy italra?-mosolyogtam és a pulthoz ültem. Még mindig elkerekedett szemekkel nézett rám. 
-Te élsz?-nyögte ki.
-Nem, szerinted?-néztem rá értetlenül.
-Era!!!!!!!!-ugrott a nyakamba a pulton keresztül.
-Na jó, mi bajod van?-toltam el magamtól és felálltam.
-Hallottam, hogy a FeketeRózsát kiiktatták és te azóta be se tetted ide a lábad!-nézett rám mérgesen.
-El voltam foglalva...
-Na jó gyere hátra és mesélj el mindent!-ragadta meg a csuklóm, és épp elhúzott volna, amikor valaki megszólított minket.
-Várjatok!-hátrafordultam, egy magas kigyúrt, rossz arcú ember állt előttem.-Te a FeketeRózsa maffiához tartozol?
-Igen, mi van akkor?-néztem rá kérdően, mire fegyvert fogott rám.
-Akkor csak meg kell téged ölöm és enyém lesz a sok drog!-mosolygott, több rohadt foga volt mint ép. Észrevettem Will övén lévő fegyvert, megragadtam és lelőttem a pasit, mielőtt még ő lőtt volna le. A férfi holtan esett össze.
-Na jó, akkor egy dolgot tisztázzunk, én vagyok a FeketeRózsa!-néztem körbe, mindenki fal fehérlett.-Ajánlom, hogy kerüljétek el azt a helyet, mert ha meglátok bárkit is ott, azt megölöm! Világos?-a közönség csendben bólogatott. Még egy utolsó gyilkos pillantást vettetem rájuk, majd hátramentem Willhez.
-Na mesélj.-ültünk le egy asztalhoz és elém tett egy pohár whiskey. Mély levegőt vettem, és elkezdtem a történetet a legelejétől, onnantól amikor új tag jött, hozzánk. Will figyelmesen végig hallgatott, nem szakított félbe, bár elég könnyen le tudtam olvasni az arcáról, hogy mikor mit gondol, néha megfeszül az állkapcsa, máskor pedig láttam rajta, hogy sajnál. Azt is elmondtam neki, hogy most hova és miért tartok. Mikor végeztem vártam, hogy mit fog szólni.
 -Vidd el Levendulát.-nézett rám és az ajtó felé biccentett.
-Mi? De hisz...
-Vidd!- dobta felém a kulcsokat, amiket a levegőben el is kaptam. Levendula Will féltve őrzött motorja. Felálltam, megöleltem, ami nem tartozott a szokásaim közé és a motor felé indultam. Felültem és beindítottam.
-Hé! Aztán gyakrabban gyere!-mosolygott rám az ajtófélfának dőlve. Csak bólintottam és elhajtottam.

♦♦♦

Az épülethez érve a háló folyosóhoz siettem, a földszinten minden ki volt takarítva, mintha pár nappal ezelőtt semmi sem történt volna. Ki takarított ki?

 Nem tudtam, hogy melyik Levi szobája, így elkezdtem kinyitogatni az összes ajtót. A mi nem nyílt azt berúgtam. Aztán végre megtaláltam, a falon lógott két kedvenc fegyvere, amikről mindig büszkén beszélt, bár sosem használta őket. Elmosolyodtam, ahogy visszaemlékeztem Levi arcára. A két fegyver igazán különleges volt, az egyik kék, míg a másik piros, az utóbbi egy AR-15-ös mivel mesterlövész is vagyok tökéletes nekem, a másik fedi egy fehér-kék pisztoly. Az AR-15-öt átraktam a vállam fölött, a pisztoly pedig az övemhez erősítettem. Még egy kicsit körbenéztem. Ekkor pillantottam meg egy kis képkeretet a polcon, a képkeretre volt akasztva egy fejkendő. Erre a kendőre emlékszem, még régebben mindig ezt hordta, fehér és fekete. Az emlékek elkezdtek megrohamozni, a fejkendőt szorosan a csuklómra kötöttem. Aztán megnéztem a képet, hirtelen előtörtek a könnyeim, térdre rogytam. A képen Levi karolja át a vállaim és nagyban mosolyog, a fején van a kendő, én meg összefont karokkal állok mellette és nem nézek a kamerába. Már el is felejtettem, hogy meg van neki ez a kép. Ez akkor készült amikor beosztották mellém. Nagyon örült. A kép üvegén megjelent pár könnycseppem.
-Jesszus, itt ölük a szobádban és bőgök, biztos szánalmasnak találsz.-beszéltem magamban, de valahol mégis Levinek címeztem.

Miután kellően kibőgtem magam, összepakoltam. Gondosan bezártam az ajtót és elindultam. útközben még egyszer ránéztem a csuklómra, Levi pisztolya fog védeni engem, míg az AR-15-tel megvédhetek másokat, a kendő pedig erőt add. Szükségem volt erre, valahogy erősebbnek érzem magam. A képet pedig becsúsztattam, egy táskába amit Levinél találtam és elhoztam.

Mikor az utcára értem, elkezdtem keresni a motort, de nem találtam. Ott álltam tehetetlenül. 
-Baszki!-káromkodtam és morogtam. Will ki fog nyírni...

A telefonomért nyúltam és felhívtam Willt.
-Na?-szólt bele.
-Figyelj...én...izé...tudod, Levendula...-próbáltam kitalálni valami kifogást, de nem ment.-Szóval Levendulát ellopták.
-HOGY MI VAN?!-kiabált bele a telefonba.
-Nyugodj meg...
-Hogy tudták ellopni??
-Honnan tudjam! Nem voltam itt!
-Remek...-fújtatott.-Te jól vagy?
-Persze.
-Jó, akkor semmi gond, majd veszel nekem egy motort, egy olyat ami ötször gyorsabb és legalább tízszer annyi.-a kis sunyi.
-Rendben.-mosolyodtam el, és letettem. Úgysem fizetem ki neki.

Így hát gyalog indultam vissza, a FarkasFalkához. Ahogy sétáltam észrevettem, egy csomó velem egy idős lányt. Együtt sétáltak és nevetgéltek, a kezük tele volt különböző márkájú szatyrokkal.

Nem tudom, nekem valahogy sosem hiányzott ez, a mászkálás nevetgélés, a vásárlás, iskola és még sorolhatnám. Nem az én világom. 

Hirtelen valaki nekem jött és szépen seggre ültem. Ám volt egy fura hang ami nem tetszett, egy fegyvercsikorgás. A hátamról előre vettem az AR-15, megkarcolódott.
-Francba!-Levi most tuti tépi a haját, egy perce sincs nálam a fegyvere és már megkarcoltam.
-Bocsi, fel tudsz állni?-jelent meg egy kéz a látókörömben.
-Fel!-hagytam figyelmen kívül a felém nyújtott kezet és felálltam magamtól.-Igazán odafigyelhetnél, hogy merre mész!-mondtam volna a szemébe de az én magasságomban, csak a mellkasa volt. Így majdnem kitört a nyakam mikor felnéztem rá. Miért mindig magas emberekkel hoz össze a sors?
-Máskor jobban odafigyelek!-mosolygott rám és felvette a deszkáját a földről.
-Ajánlom is...-néztem rá mérgesen.
-Amúgy szép fegyver.-célzott a hátamon lévőre.
-Jah, te pedig szépen megkarcoltad.-néztem rá unottan.
-És miért hordoz egy ilyen szép lány, egy ekkora fegyvert?-támaszkodott meg a felállított deszkáján.
-Hogy lelőjem, azokat akik nekem jönnek.-villantottam egy félmosolyt.
-Erős és szép.
-Magas és figyelmetlen.-elnevette magát.
-Kárpótolhatlak valamivel? Mondjuk egy kávé?-biccentett egy közeli kávézó felé.
-Nem kávézom.
-Akkor tea?
-Az sem játszik.
-Akkor egy shake?
-Hidd el nem akarsz te velem lenni, veszélyes vagyok.
-Szeretem a veszélyt.-elővettem az AR-15 és ráfogtam. Lefagyott.
-Teljesen lefagytál, nem hinném, hogy szereted a veszélyt.-Tettem vissza a fegyvert.
-Jó oké, lehet igazad van... Nah menjünk shakezni.-ragadta meg a csuklóm és maga után húzott. Ugye tisztában van vele, hogy simán lelőhetném, de talán nemárt ha néha töltök egy kis időt velem egykorúakkal, ugyanis max 17 évesnek tippelném.

Beültünk egy kávézó szerűségbe, és rendelt nekünk valamit. Fogalmam sincs, hogy mit...
Végül két rózsaszínes löttyel jelent meg előttem.
-Epres. Az egyik legjobb.
-Még sose  ittam ilyet.-vizsgáltam meg jobban a folyadékot.
-Nem?-kerekedett el a szeme.-Pedig mostanában mindenki ezt issza.
-Hát nem vagyok valami divat követő.
-Legalább van stílusod, vont vállat.-elmosolyodtam a megjegyzés, jól esett.-Amúgy menő a tetkód biccentett.
-Tied sem rossz.

Még beszélgetünk, bár inkám én kérdezgettem őt, hisz az egyetlen dolog amiről beszélni tudnék az a maffia, szerintem ez nem a legjobb beszéd téma.
-Amúgy épp gördeszkázni indultam a közeli parkba pár haveromhoz.-nem gondoltam volna, hogy az emberek novemberben is gördeszkáznak.-Nem akarsz velem jönni?
-Hát én még soha az életben nem gördeszkáztam, szóval nem hiszem, hogy mennem kéne.-álltam fel és épp vettem volna ki a pénztárcámból a pénzt, amikor megfogta a kezem.
-Meghívtalak.-mosolygott.
-Ez kedves, köszi.-mosolyodtam el.-De nem gondolod, hogy ha ilyen kedves vagy az emberek hamar kihasználnak majd?-néztem rá. Egy kicsit meglepetnek tűnt. Lehet túl komoly lett a kérdésem?
-Nem vagyok olyan naiv, hogy ki tudjanak használni.
-Akkor jó.-mosolyodtam el és elindultam.
-De várj! Akkor nem jössz gördeszkázni?
-Mondtam, nem tudok gördeszkázni.
-Akkor megtanítalak, vagy félsz?-ezen a kijelentésén felnevettem. Ha tudná hány embert öltem már meg, inkább ő félne.
-Én nem félek, semmitől és senkitől.-mondtam magabiztosan.
-Akkor nincs semmi akadálya, hogy velem gyere.-én csak nevetve ráztam a fejem. Hihetetlen ez a srác.-Mellesleg Adam.-nyújtotta felém a kezét. Egy pillanatra megtorpantam, megmondjam az igazi nevem? Vagy álnevet használjak? Nem tudom...végül is senki sem ismeri az igazi nevem, a maffián kívül.
-Sierra.-fogtunk kezet és elindultunk egy park felé.