________
Nicolas
   ‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐  

Őszintén, nem gondoltam volna, hogy van más is aki ugyan olyan mint én, azt meg pláne nem, hogy Sierra az. De hála neki, el tudtam küldeni örökre Natasát, mert rájöttem, hogy Sierra fontosabb mint ő.

Mikor kiléptem az orvosi szobából, azon gondolkodtam, mit kéne csinálnom, hogy az enyém legyen.
-Nem vagy szomorú, hogy így kikosarazott?-nézett rám Alex, miközben a falnak dőlt. Kis hallgatózó.
-Nem igazán, valahogy gondoltam, hogy túl egyszerű lenne, ha igent mondana...
-És akkor mit fogsz csinálni?-nézett rám.
-Jelen pillanatban, nem bízik meg bennem eléggé. De halvány fogalmam sincs, hogy miért mondott nemet.
-Mert nem bír.-mondta ki Alex.
-Akkor miért túrt a hajamba amikor "aludtam".-néztem rá kérdően.
-Alvást színleltél?-mosolygott. Én pedig vissza mosolyogtam cinkosan.
-Na de elmentem, Neo a főnök!-mondtam és indultam is.
-Mi hova mész?-kiabált utánam.
-Tarzanhoz! Ő jó az ilyenekben!
-Remélem túl éled!
-Én is...

Volt egy idő mikor Tarzannál laktam, így nem viszek semmit, mert ott vannak a régi cuccaim, mellesleg, Tarzan a nagybátyám, és az igazi neve Andrew Madway, a beceneve pedig a kinézete miatt ragadt rá. Azért is megyek hozzá, mert már sokszor adott tanácsot, amik be is váltak és van egy olyan érzésem, hogy nem annyi lesz, hogy odamegyek, mondd két szót és eljövök. Arra is kíváncsi vagyok mit fog szólni ahhoz, hogy Natasa meghalt, bár ő nem igazán bírta egyik barátnőmet se...

Beültem a kocsi, elindítottam. Irány a hegyek, szó szerint, ugyanis a nagybátyám a hegyekben lakik, ne kérdezzétek,hogy miért, mert én sem tudom. Hosszú kocsikázás áll előttem..

Pár perccel azután, hogy elindultam, telefonom rezgésére lettem figyelmes, nem néztem rá a kijelzőre, csak felvettem. Nem kellett volna.
-Haló?
-Te csak ne hallozzál itt nekem, te farok.
-Én is örülök neked, Neo.
-Mi az, hogy csak így lelépsz? Te vagy a maffia vezér! Mi van ha megtámadnak minket??? Teljesen elment az eszed?-annyira kiabált Neo, hogy kénytelen volt eltartani a telefont.
-Nyugi, nem lesz semmi, és tudtok magatokra vigyázni! De nekem muszáj elmennem Tarzanhoz.
-Remélem a szart is kiveri belőled...-morogta és letette.
-Ez nem volt szép...-morogtam, pedig már rég letette, a telefont pedig az anyósülésre dobtam.

Estére el is értem egy közeli hegy aljához, legszívesebben tovább mennék kocsival, de tapasztalatból inkább felsétálok.

Mikor végre felértem a hegy tetejére megpillantottam a hatalmas faházat, Tarzan házát. Kopogtam az ajtón, Tarzan nyitott ajtót, félmeztelen volt, csak egy terepmintás melegítőgatya volt rajta, kezében pedig sör. csak nézett rám.
-Nagy szarban lehetsz ha én kellek.-mondta szórakozottan és bement, én pedig utána. Beléptünk a nappaliba ahol a kanapén, kilenc Husky fogadott. Tarzan munka kutyái.-Nah miben segíthetek az én drága öcsikémnek?-ült le a kutyákhoz.
-Először is el akarok mondani valamit, Natasa meghalt.-mindig is utálta Tarzan, Natasát. Úgy gondolja, miatta gyengébb lettem. Ahogy elnéztem most próbál semleges maradni, de legszívesebben mosolyogna.-De ez már régen történt, viszont van egy lány akinek szerelmet vallottam, de nemet mondott.-ekkor Tarzan felnevetett.
-Jól tette. És milyen a lány?-kortyolt bele a sárga alkoholba. Elmosolyodtam és elkezdtem mesélni Sierráról, jó lehet nem említettem, hogy elraboltam meg ilyenek, de lényeg ugyan az. Mikor befejeztem, vártam Tarzan reakciójára. Hirtelen felnevetett.
-Ha ilyen kemény a kicsike, nem csoda, hogy nem kellesz neki. Nem vagy elég erős hozzá.
-Nem emlékszel ki vert el múltkor?-villantottam egy félmosolyt.
-Te voltál 3 éve, de azóta gyenge lettél! 
-Nem vagyok gyenge!-förmedtem rá.
-DE, Nicolas! Amióta azzal a szőke bigével jártál, egy semmi lett belőled, nem csoda, hogy Sierra így kiosztott, igaza volt mindenben.-bezzeg Natasa nevét nem tudja.

Elegem van ebből. Felálltam és ajtó felé indultam.
-Szóval megfutamodsz.-kortyolt bele az üvegbe. -Csalódtam benned.
-Miért? Mit kellene tennem??-ordítottam.
-Erősebbé kell válnod.
Tudom mire gondol.
-Segítesz?-néztem rá.
-Mikor nem?-mosolyodott el halványan. -Szóval gyere és igyál egyet, holnap úgy is szenvedni fogsz.-dobott felém egy üveg sört.
-Jah én is ettől félek.-nevettem is kinyitottam a hűsítő italt.

Majd leültünk a TV elé, az ölembe hirtelen vagy nyolc kutya termet.
Egy pedig Tarzan ölében feküdt. Az a kutya a démonok démonja, Roxy. Ő egyetlen szuka, a többi mind kan. Ennek a szánhúzó csapatnak ő a vezetője. A nagybátyám sokáig Alaszkában élt és mikor visszajött nem volt szíve otthagyni őket. Így most itt van az összes kutya és fent a hegyen segítenek Tarzannak.

A szobám felé vettem az irányt. Boldogan nyugtáztam, hogy minden olyan, mint régen. A falak feketék, rajta minden féle szimbólum, amiket én festettem fel fehér festékkel. Elég jól néz ki. Kinyitottam a szekrényem, ott is minden ugyan olyan. Ezen kívül csak egy franciaágy, pár polc és két éjjeli szekrény foglalt helyet a szobában.
-Takarodj fürdeni büdös vagy!-vágott a képembe egy törölközőt.
-Nem tudom mit szagoltál, de én tuti nem vagyok szagos. Max a melletted álló bolhazsák bűzlik.-böktem Roxyra, aki megjegyzésemet es vicsorítással díjazta.
-Ne is hallgass rá!-simogatta meg a Husky fülét. -Ha nem mész, kint alszol.
-Kint -5 fok van!!!-mutogattam az ablak felé, de Tarzan csak szigorúan és tekintélyparancsolóan nézett rám. Tudtam, hogy tényleg megtenné, szóval visszamentem egy szürke melegítőgatyáért és a fürdő felé siettem. Ledobtam mindent és beálltam a zuhany alá. Nem néztem meg, hogy meleg, vagy épp hideg viz fog jönni, csak megnyitottam.

Hideg volt.
Kurva hideg.

De nem érdekel, csak tűrtem. Hirtelen dörömböltek az ajtón.
-Holnap a srácok is jönnek segíteni, hogy gatyába rázzunk.-kiabált Tarzan az ajtó túloldaláról.
-Juhu...-mondtam, de egyáltalán nem örültem. Tarzan katona volt, így ő tuti ki fog nyírni a gyakorlataival, hát még ha négy benga állat is ott van. Komolyan mondom meg fogok halni.
Fejemet is a zuhanyfej alá dugtam, remélve, hogy eltűnök. Miután ez nem sikerült, kiléptem a zuhanyzóból. Felrántottam magamra a gatyám és a hajamat törölve léptem ki a fürdőszobából. Egy morgást hallottam, amitől rohadtul megijedtem, annyira hogy a kis folyosó két fala közt, terpeszben tartottam magam, mint pókember. Lenéztem és megláttam Roxyt. Vicsorított és a félhomályban szemei ijesztően ragyogtam.
-Tarzan bazdmeg! Vidd innen a sátán kutyáját!-kiabáltam. Mikor ideért elnevette magát, de a végén csak elvitte azt a dögöt. Én pedig bezárkóztam a szobámba és még el is torlaszoltam az ajtót, nehogy valaki vagy valami bejöjjön.

Majd befeküdtem az ágyamba és elaludtam.