________ 
Sierra
‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐

-Tudod van egy olyan kiképző részlegünk, ahol a modern technológia segítségével eddzünk, ha akarod ki próbálhatod, hátha az nehezebb lesz.
-Ezt vegyem kihívásnak?-néztem rá mosolyogva.
-Ha akarod...-mosolygott cinkosan.-Kövess!

Egy fehér szobához értünk.

-Maradj itt és válasz egy fegyvert.-mondta ő pedig egy másik szobába lépett. 

Sok féle fegyvert volt. Pisztolyok, kardok, bárdok, pajzsok és még sorolhatnám. Ahogy végig néztem a fegyvereken végig vezettem, hogy melyikkel lenne a legnagyobb esélyem. A pisztolynál lyukadtam ki, de az nem lenne túl izgalmas, így a kardnál döntöttem. Le is emeltem a falról kettő kardot. Igaz megtanítottak kardot is használni, de azt sosem kellett használnom. Itt az ideje a mókának.

A lámpák lekapcsolódtak, majd sárga pontok jelentek meg, amik emberekké és kutyákká álltak össze. Azt hittem jobb lesz. Unottan álltam és néztem, ahogy körbevesznek az emberek. Ezek nem tudnak bántani, így nem vicces. Hirtelen egy sárga nyílvessző suhant el a vállamnál, megsebezve azt. Sajgó pontomhoz kaptam. Várjunk. Fáj?
Ajkaim széles mosolyra húztam. Nem tudom, hogy hogy, de tudnak sebezni. Még egy nyíl süvített felém, de azt a kardommal ketté vágtam és az ember felé dobtam, el is találtam. Az emberből újra apró pontok lettek, majd eltűnt.

Körbenéztem a többin. Kíváncsi voltam, hogy melyik támad előbb. Végül egyszerre támadtak, persze, miért ne?
Most szükségem lesz a gyorsaságomra, mély levegőt vettem. És csak a többiek mozdulatát figyeltem és reagáltam rájuk másodpercek alatt leterítettem az összeset. Már csak a vicsorgó ebek maradtak. Sokszor találkoztam már vad kutyákkal, hisz sok ember rám uszította hűséges társát, remélve hogy el tudd üldözni. De nem sikerült, hozzá szoktam már a kutyákhoz, kiismertem őket. A fegyvereimet messzire eldobtam.

-Jól van. Barát vagyok!-mutattam üres kezeim a kutyák felé. A lehető legbarátságosabb hangon szólaltam meg. -Azok a csúnya bácsik azt akarták, hogy öljetek! Gyertek! Nem harapok.-guggoltam le és széttártam karjaim. Nyugodtnak kell lennem és akkor a kutyák is azok lesznek. Már nem vicsorogtak. Fejüket ide-oda forgatták. Majd az egyik megindult felém, testbeszéde barátságos volt. Így hát én is barátságosan fogadtam. Az állatokkal könnyű, nem úgy mint az emberekkel.

Aztán az összes kutya is eltűnt és a lámpák felkapcsolodttak.
-Szóval embereket ölsz, de kutyákat nem?-nézett rám szórakozottan.
-Embert ölök, állatot nem, az állatok nem tehetnek arról, hogy hogy nevelik őket.-mondtam és határozottan néztem rá.
-Téged gyilkolásra neveltek igaz?
-Jobb,mint éhenhalni. De miert kérdezgetsz. Te sokadt tudsz rólam, èn viszont semmit rólad.
-Jó. Akkor csináljunk egy ismerkedős partit.-ült le a földre.
-Itt és most?-néztem rá értetlenül.
-Miért sietsz valahova?-nézett rám felhúzott szemöldökkel. Komolyan olyan mint egy nagy gyerek. Ezen el is mosolyodtam, majd leültem vele szembe.
-Nemigazán.-elmosolyodott.
-Nos, mit akarsz tudni?-nézett rám. Csak most vettem észre szürkés szemeit. Szintén, gyönyörűek voltak.
-Mindent.-válaszoltam egyből. Felnevetett.
-Nicolas Wardar vagyok, 21 éves.-szoval a Nicolas röviditése a Nico.-Egy maffia vezér vagyok, de ezt tudod. 193 cm magas vagyok.
-Miért lettél maffia vezér?-kérdeztem.
-Semmi különösebb oka nem volt. Anyám barátja kirakott a házból amikor 13 voltam. Így kénytelen voltam az utcán élni, majd beléptem egy maffiába, ahol sok mindent megtanultam. De aztán meguntam és inkább én magam alakítottam egyet, 17 évesen. Majd csatlakoztak a többiek, Neo, Alex, Amy, Backy és Jeremy. Most már te is.
-És a maffia mivel foglalkozik? Charles a drogokkal üzletelt, és ti?
-Mi szolgáltatást nyújtunk. Az emberek kérhetnek dolgokat, ha jól megfizetnek minket, általában ölünk. És még ott van a szerencse játék is.-mondta nemes egyszerűséggel, mintha a világ legtermészetesebb dolgáról beszélne.
-Szóval bérgyilkosok vagytok, akik pitiáner bűnözőket ölnek, közben meg szerencse játékot üzemeltettek.-összegeztem a dolgokat.
-Így is mondhatjuk, de ne hidd, hogy a felkérések könnyűek.-elmosolyodttam.
-Izgalmasnak hangzik.-mosolyogtam, Nicolas pedig úgy nézett rám, mint aki nem tudja eldönteni, hogy komolyan mondom-e vagy sem. De mikor rájött, hogy komolyan gondoltam, felnevetett.
-Még van egy pár feladat amit végig kell csinálnod.-állt fel, majd kezét felém nyújtotta. Elfogadtam.
-Rendben, de vigyázz, mert megdöntöm az összes rekordod!
-Álmodozz csak!-mosolygott magabiztosan.

Ezután jöttek a különböző akadály pályák. Nem voltak könnyűek, a FeketeRózsánál durvább volt. Miután kellően kifárasztottak fizikailag, benyögte Nicolas, hogy egy IQ teszten is részt kell vennem. Fotografikus memóriámnak köszönhetően elég sok mindent megjegyzek. Annak ellenére,hogy sose jártam iskolába, okos vagyok. A legtöbb kérdésen játsznyi könnyedséggel végig mentem, de volt egy kettő amin el kellett gondolkodnom.
-Már csak egy dolog van hátra.-mondta Nicolas mikor benyújtottam a lapom. Komolyan, ahogy az asztala mögött ül, tényleg olyan, mint egy igazi maffiavezér. Kár, hogy ez csak a látszat...
-Mi?-sóhajtottam.
-Meg kell küzdened Neoval, Alexszel és velem. Egy az egy ellen. Amit kipihented magad-
-Csináljuk!-vágtam közbe.
-Most csináltál végig minden létező fizikai és mentális feladatot...pihenned kéne. Nem akarok egy olyan emberrel küzdeni aki nem százszázalékot nyújt.-csak fél.
-Félkézzel is legyőznélek.-tettem az asztalra mind két kezem és egy kicsit fölé hajoltam, így nyomatékosítottam a kijelentésem.
-Persze, én meg Anglia királynője vagyok.-nézett rám, próbálta leplezni mosolyát, de a szája széle elárulta őt.
-Nem vagy elég csinos ahhoz.-vontam vállat és kiegyenesedttem, elengedve az asztalt.
-Figyelj cica, ne ítélkezz míg nem láttad ezt.-mutatott végig magán.-Ameddig pihensz, megcsináltathatod a tetkód.-felsóhajtottam.
-Gondolom Hófehérke fogja megcsinálni.-tettem kereszbe karjaim ès szűrke iriszeibe néztem.
-Jól gondolod. Alex szobája az első emeleten van, 3-as számú ajtó.-mosolyodott el, majd felállt az asztaltól, majd mellém sétált.-Legalább rendezhetitek a nézeteltéréseiteket.-simogatta meg a fejem, mint valami kiskutyának aki végre szobatiszta...egyből lesütöttem a szemem. DE MIÉRT?
Majd elment. Mikor újra előre néztem,megpillantottam egy tükröt. Az arcom teljesen piros lett. Most komolyan...mi történik velem? Elpirultam?
Arcom két kezem közé fogtam és felpofoztam magam. Majd szúrósan a tükörbe néztem és végül én is kimentem.

A lifthez sétáltam és megnyomtam az egyes gombot. A lift ajtajai lassan bezárultak, a fémdoboz pedig megindult fölfele. Mikor kiszálltam megpillantottam egy táblát. Balra és jobbra egy-egy nyíl mutatott. A nyilak fölött számok voltak. 1-10, ez állt a bal oldali nyílon, a jobbon pedig 11-20.
Gondolom ezek a szobaszámokat jelzik. Balra fordultam. Igazam volt. Megkerestem a hármas számú ajtót. Épp kopogni készültem mikor amikor  megtorpantam.

Mi a francot csinálok?

Fogtam magam és berúgtam az ajtót. A kanapén fekvő srác hirtelen ugrott fel.
-Mi a szar?-nézett rám. Majd mikor felfogta, hogy én vagyok szemei szikrákat kezdtek szórni.-Normális vagy??? Anyád nem tanított kopogni?-förmedt rám és persze nem fogta magát vissza káromkodás terén sem.
-Anyám meghalt.-néztem rá szúrósan. Szemeit lesütötte, bűntudata van. -Nicolas azt mondta te fogod megcsinálni a tetkóm.
-Ch...-láttam rajta, hogy nem örül neki. Megragadta a kabátját.
-Gyere!-de én nem mozdultam.-Mi van már?? Itt nem tudom megcsinálni a tetkód csak a szalonomban.-oh van egy tetováló szalonja? Akkor annyira szar nem lehet, igaz?

A lifthez sétáltunk, megnyomta az F betűt. Ahogy kinyílt a lift ajtaja csomó szerencsejátékot pillantottam meg, de nem volt senki se itt. Nem megy az üzlet?

Gonoszan elmosolyodtam. Kiléptünk az épületből, és a ház előtt parkoló motor felé indultunk meg. Ráült a motorra majd megfogta a sisakot és felém nyújtotta.
-Ülj fel.-pillantott maga mögé.

Hogy én mögé? Ugyan kérlek tuti, hogy jobban vezetek.
-Miért te vezetsz?-néztem rá. Végigmér majd felnevetett.
-2 okból aranyom: egy, én tudom vezetni ezt a bestiát, kettő, az enyém.
-Ch...-kirántottam a kezéből a bukósisakot, felvettem majd mögé ültem.
-Kapaszkodj erősen!-mosolyodott el, majd rálépet a gázra. Kénytelen voltam átkarolni, ugyanis máshogy nem tudtam kapaszkodni. nem mintha azét kapaszkodtam volna, mert gyorsan ment, hanem mert tudtam, hogy szarul vezet és ha rajta múlik, meghalunk.
-Nem mehetnénk gyorsabban?-kiabáltam oda neki, hogy meghallja.
-Így is százzal megyek!
-Pont ezért! Lassú!-végül nem igazán foglalkozott azzal amit mondtam. Ideje bevetni egy kis lányos dolgot.
-Állj!-sikítottam, mire Alex lefékezett.
-Mi a baj?-nézett rám aggódva a kis aranyos.
-Én akarok vezetni!-vettem le a sisakot.
-Ezt nem mondod komolyan!-nevetett, de én komolyan néztem rá.
-Ahhj rendben.-gyorsan elmagyarázta az útvonalat majd hátra csúszott.
-Ezt vedd fel.-nyújtottam felé, mire furcsán nézett rám, de felvette.-Kapaszkodj erősen! De tényleg!-mondtam mire átkarolt. A motor felbőgött én pedig repesztettem vagy 120-szal.