BOSSZÚ
_______

Nicolas
‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐

A megbeszélt időpontban összegyűltünk és megbeszéltük a dolgokat.
-Jeremynek köszönhetően fel tudtuk térképezni a helyet. Az enyém lesz ez a titkos szoba. -Karikáztam be egy piros filccel a helyet.
-Csak nem bejön a csaj?-nézett rám fülig érő mosollyal Alex.
-Nem. De ő jó harcos, jól jöhet.
-És hogy akarod? Odamész kinyírsz mindenkit csak őt nem, és szépen megkéred hogy álljon át?-nézett rám úgy mintha egy hülyével beszélgetne.
-Ki mondta,hogy megkérem? Odamegyek, kiszabadítom, belém szeret és átáll.-mosolyogtam magabiztosan.
-És itt is van, Nicolas híres egója.-forgatta meg szemeit Becky.-Ne hidd, hogy mjnden lány leborul a térdére elötted.-sohajtott mondata végén.
-Becky...néztél te már rám?- kereszteztem karjaim és egyik szemöldököm felhúzva, kérdően néztem rá
-Igen izmos vagy, de nem csak te tudsz izmokat növeszteni.
-Jó jó, akkor a csaj Nicoé.-zárta le a vitát Neo.- Becky neked mire van szükséged ahhoz, hogy betudj törni a rendszerbe?
-Erre.-tett le egy pendrájvot az asztalra.-Ezt majd az ottani gépek egyikébe kell berakni, letöltök mindent és majd hozzátok vissza.
-Rendben akkor én intézem a gépet.-jelentette ki Neo.-Alex pedig majd lent tartja a frontot.

Neo egyik legjobb tulajdonsága a hidegfejűség, főleg ha valami fontos dologról van szó.
-Jól van srácok akkor induljunk!-álltak fel egyszerre, Alexszal és Neoval.

Még gyorsan beugrottam Amyhez, nyugtatók és altatókért, mert ha Charlesnek is vannak házőrzői, akkor azokat jobb minél hamarabb lerendezni őket.
-Vigyázz rájuk! És élve gyertek vissza!-nézett rám komolyan Amy.
-Ne aggódj így lesz!-mosolyogtam rá.
-Ne aggódj így lesz!-jelent meg Nat mellettem és mély hangomat próbálta imitálni.
-Pofa be!-mordultam rá Natra.
-Tessék?-hallottam Amy hangját.
-Semmi...-mondtam és a lehető leggyorsabban hagytam el a helyet.

♦♦♦

-Biztos akarjuk ezt?-kérdezte Neo a kocsiban, ami a Rózsák hátsó garázsa előtt parkolt.
Ránéztem a mellettem ülő Natra.
-Igen.-válaszoltam és kiszálltam a kocsiból, majd a többiek is. A garázsajtóhoz sétáltunk, amit Jeremy nyitott ki nekünk.
-Legyetek gyorsak!-mondta ő pedig a kocsihoz ment, mi pedig az épületbe. A falhoz simultunk és úgy araszoltunk egyre beljebb. Egyből megláttunk pár embert, próbáltunk a lehető leghalkabbak lenni. nem voltak olyan sokan, egy páran együtt beszélgettek mások pedig csak elsétáltak. Gyorsan végeztünk velük. Majd mikor a lenti emberek elfogytak, a titokzatos ajtó felé vettük az irányt. Ám ekkor megjelent egy izmos testalkatű srác, közém és a titkos ajtó közé állt.
-Nem tagadom, tökösek vagytok, hogy csak így berontotok hozzánk, de biztosíthatlak, hogy nem fogsz átjutni.-játszotta itt a nagymenőt.-Hé újonc tudod a végső fegyver protokollt ugye?-szólt valakihez, de nem tudom kihez.-tudod mi a dolgod!
Mindenfele néztünk, de nem láttunk senkit. Ám nem sokkal később az egyik fal mögül, teli kézzel indult meg az ajtó felé.
-Neo!-szóltam, mire célba vette az illetőt, de az izomagy a golyó elé ugrott, így ő egy golyót kapott az oldalába, míg a másik srác bement a titkos szobába. Egy kicsit még elvertem a srácot, majd a szoba felé indultunk. Mikor beléptünk a szobába, megláttam a lányt és egy cellát. Fogva tartották?
-Neo.-nem is kellett többet mondanom, a srác holtan esett össze. Én meg vártam, hogy a lány a karjaimba fusson. De nem tette, csak ott állt és meredt ránk. Fél?
-Megleszel, Főnök?-kérdezte Neo, bólintottam, neki úgy is fontosabb dolga van. Neo leeresztette a fegyvert és elment. Mire visszanéztem a lányra fegyvert fogott rám.
-Utolsó kívánság?-kérdezte mosolyogva.
-Hmm lássuk csak...-tettem úgy mintha gondolkodnék, közben egyre közelebb léptem hozzá. Ki kell ütnöm kezéből a fegyverét.-nem...mindenem megvan!-válaszoltam mosolyogva.
-Kár...-hallottam hangjában az iróniát. Rám lőtt háromszor, fej, szív és gyomor. Szerencsére kivédtem őket. isten áldja a megérzéseimet.-Gondoltam, hogy szükség lesz erre, amúgy, így jobb lenne.-emeltem fel a serpenyőt és felkapcsoltam a villanyt. Szemeit reflexszerűen becsukta.

Itt az esély!

Egyből kapcsoltam és kirúgtam kezéből a fegyvert.
-Miért nem jössz velünk?-kérdeztem. Rám nézett és jól végigmért. Hát igen, ilyen hatással vagyok a lányokkal, de gondolom most tud jobban megnézni, hisz eddig nemigazán látott.
-Mert van gerincem.-hmm...nem értem a lányt. Itt harcol, holott csak meg akarom menteni. Ennyire átmosták volna az agyát. A családja már biztos keresi...

Család, mi?

Hirtelen beugrott az én családom, de gyorsan elhessegettem a gondolatot.

A csaj előhúzott egy másik fegyvert. Nem hiszem el...
-Most komolyan...mennyi fegyvered van?-néztem rá és felsóhajtottam.
-El se tudod képzelni!-mosolygott és láttam, hogy meg akarja húzni a ravaszt. elkezdtem keresni valami kiutat, de a lány a fejéhez kapott.
-Francba!-ejtette ki kezéből a fegyvert és térdre rogyott. Látni lehetett rajta, hogy nagy fájdalmai vannak. Ordított és csak a fejét fogta.
-Hé, jól vagy?-léptem hozzá közelebb. Felemelte fejét és szemembe nézett. Lábaim megdermedtek. Azok a tekintetek...sugárzott belőle a düh és a vérszomj. Majd megindult, mozgása tízszer gyorsabb lett és állatias, mintha egy megvadult vadállattal állnék szembe. Támadásai gyorsak voltak, minden mozdulatom figyelte és másodpercek alatt kapcsolt. ütött ütött és ütött csak védekezni tudtam, aztán jött egy hatalmas öklös. Még padlót is fogtam. Hét év után először tudott valaki megütni. Még a szám is vérzett, majd hirtelen rajtam landolt és a földhöz szorított, előhúzott egy két, reflexeimnek köszönhetően az utolsó pillanatban kapcsoltam, így épphogy megtudtam állítani a kést, de lányhoz képest rohadt erős volt. az egyetlen dolog, ami megmenthet az a nyugtató, próbáltam az egyik kezemmel kivenni a zsebemből, ami sikerült és a nyakába szúrtam. Szemei újra normálisak lettek, mikor észrevette, hogy mit csináltam felállt és kihúzta a tűt. Lassan próbáltam közeledni hozzá. Amy azt mondta, hogy ez pár másodpercen belül kiüt egy elefántot, de már a csaj egy perc után is áll. Keveset adtam volna be?

Felemelte kezeit, verekedni akar, de most közel sem volt olyan állapotban. Lábai remegtek és nem is áll olyan stabilan. Hat a szer. Szemei lecsukódtak, majd eldőlt.
-Hoppá!-kaptam el az utolsó pillanatban, majd a vállamra helyeztem, minél hamarabb ki kell vinnem, a végén még felébred.

Amint kisétáltam a szoba ajtaján egy éles fájdalom hatolt a hasamba, a lányt elejtettem.

MOST KOMOLYAN?! HOGY A BÜDÖS FRANCBA TUD EZ MÉG MOZOGNI??!

Egyből megfordultam, de a lány nem jutott messzire, sőt nem is akart. Odament az egyik holtesthez, ekkor vettem észre hogy az illető még él. Nem hallottam miről beszélgetnek de tudtam, hogy beszélgetnek, mert a lány szája mozgott.
-Emlékeztet valakire.-jelent meg mellettem Nat.
-Nem értem mire gondolsz...-mondtam és felálltam, majd a falnak dőltem, összefont karral.
-Nem?-húzta fel kérdően egyik szemöldökét.-Ugyan így váltunk el mi is.-nem válaszoltam csak meredtem a szerelmes párra. Nat hülyeségének köszönhetően, most már én is magunkat látom.

Látom, azt amikor Nat a hideg aszfalton feküdt egy végzetes lövéssel, azt ahogy a kezét fogva próbálom győzködni, hogy minden rendben lesz, és azt ahogy sírva borulok rá.

A srác mellkasa nem emelkedett már, és a lány szája sem mozgott. Ellöktem magam a faltól és odamentem, leguggoltam a lányhoz, hogy felemeljem. Most, hogy közelebbről megnézem, egy kicsit olyan mint a porcelán baba, fehéres bőre és rövid fekete haja is erről árulkodott. Olyan békésnek tűnik, hogy még nehezebben tudom elhinni, hogy az ő nevét rettegik a gengszterek.aztán megláttam egy könnycseppet, amit le is töröltem. Óvatosan felemeltem törékeny testét. Ekkor jött vissza Alex az egyik szobából.
-Sehol sem találtam az öreget.-mondta Alex, majd mikor rám nézett lefagyott.-Ki hagyott így helyben?-mosolya fülig ért.
-Éppen őt cipelem...-mondtam kelletlenül. Alexből kitört a nevetés.
-Komoly? A kis csaj feltörölte veled a padlót?-fogta hasát a nevetéstől.
-Ha. Ha. Ha. Kurva vicces. Inkább keressük meg azt a szarházit.-morogtam.
-Srácok! Kész a pendrájv!-jött le Neo.
-Charles?-néztem rá, mire fejet rázott.
-Senki nem volt fent...-bámult rám. Csak nézet és nézet.-Ki...
-Meg ne szólalj!-fojtottam bele a szót.
-A kis csaj volt.-válaszolt a fel nem tett kérdésre Alex. és persze Neo is felröhögött, ám ez egy motor búgás megszakította. Hátulról hallottuk.
-Alex fogd a lányt!-adtam oda gyorsan neki, Ne és én pedig elindultunk a zaj irányába. Egy garázsba érkeztünk, ami tele volt fekete motorokkal. Pont ekkor hajtott ki valaki. Tuti Charles. Neo utána lőtt, nagy nehezen sikerült kilőni a kerekeit, így egy "kicsit" elesett. Odamentem hozzá, levettem a sisakját, az arca véres volt. Elvonszoltam a legközelebbi falhoz, hogy valami meg tudja tartani Charlest, majd leguggoltam hozzá.
-Milyen maffia vezér vagy, ha csak így elhagyod a csapatod?-kérdeztem és kezem a vállára rajtam.
-Nem hagyom el, csak biztonságos távolságba akartam kerülni.
-Ennyire félsz tőlünk?-mosolyogtam szélesen. De a vénség csak felnevetett.
-Tőletek? Ugyan kérlek! De hallottam rólad, állítólag hét éve volt, hogy utoljára elvertek.-végigmért majd elmosolyodott.-De úgy látom találkoztál Rosezal. Csoda, hogy még élsz.-szúrósan néztem rá. Majd behúztam egyet neki.
-Hogy tudtál belerángattni egy kislányt??
-Megmentettem az életét.
-Azzal hogy bezárod, mint valami állatot?-előhúztam a fegyverem amit szinte soha nem használok. Egyszerűen nem szeretem a fegyvereket. -Szerinted mit élhetett át? A szülei biztos keresik!-Charles újra nevetett. -Most megöllek és elviszem a lányt.
-Azzal csak magadnak ártasz, fiam. Rose veszélyes, nem tudom, hogy, hogyan szerelted le, de ha majd újra magánál lesz, akkor meg fog ölni titeket, mert beleköptetek a levesébe.
-Kockáztatok.-vállat rántottam és homlokához nyomtam fegyverem.
-Nem tudsz semmit róla, én vagyok az egyetlen, akire hallgat.-csak menteni akarja az életét. A füléhez hajoltam.
-Ezt Natasa miatt.-meghúztam a ravaszt. A fegyver lövés csak úgy víz hangzott. Körbenéztem, nincs sehol Nat. Megkönnyebbülve felsóhajtottam.
-Hozzuk a lányt és menjünk.-mondtam Neonak aki csak csendben végignézte az eseményeket. Majd füttyentett egyet.
-Mondtam már, hogy ne úgy hívjatok mint egy kutyát!-mérgelődött Alex.
-Gyere, Alex! Lábhoz!-paskolta meg Neo a combjait.
-Anyád!-morogta és elindultunk a kocsi felé.
-Hé, ébredj!-bökdöste Neo a hátso üléseken, elfeküdve alvó Jeremyt. Álmosan ült fel és arrébb vonszolta magát, hogy Roset mellé tudjuk rakni. Én beültem a volán mögé, Neo az anyósülésre, Alex pedig hátra Jeremyhez és Rosehoz.
-Akkor most már minden rendben van?-nézett rám Neo.
-Igen.
-És visszakapjuk a régi Nicolast?
-Igen.-mosolyogtam.-Most pedig húzzunk!-léptem rá a gázra.