A szobába visszaérve kissé kínos csönd volt, de az ikerpár szőke tagja belépett a szoba közepére.
-Na gyerekek! Ha már úgyis mind itt fogunk elpatkolni ismerjük meg egymást.
Ettől még inkább kínos lett az egész, így kijavította magát.
-Jó bocsi, srácok, nem gondoltam komolyan. Amúgy Mark vagyok! - mosolygott mintha semmi nem történt volna.
-Végül is igazad van, mert mind tudjuk jól, hogy innen senki nem kerül ki. - Mondta komolyan a csöndes, kissé fehér arcú srác, aki egyedül ült az ágyán.
-Héjjj, ne legyetek már így elkenődve. Ki fogunk jutni innen, ha hiszitek, ha nem. Élve! Teszek róla.-mondtam, mert tudtam, hogy lehetetlen, hogy ne lehessen kijutni erről a helyről. Csak kell hozzá idő.
-Persze, majd nyilván te fogod megoldani... - pillantott rám lenézően az eleve sem túl szimpi vámpír. Elengedtem a fülem mellett a kis beszólását.
-Abban viszont igaza van a kissé túlpörgött szőkének, hogy meg kell ismerjük egymást, hisz csapat munkát kell alkalmazzunk.
-Hát nem lesz rá túl sok időnk... Inkább menjünk edzeni! - nyögte be az ikerpár másik fele.
-Meg kell próbálnunk megismerni egymást, mert nem lehetünk mi az utolsók. Az nagyon rossz lenne. - Mondta Minseok reszketve.
-Nyugi - Súgtam oda neki, mert tudtam, hogy fél. - Na oké! Kezdjük. Mindenki mondjon pár dolgot magáról. Kezdem én mondjuk... Szóval. Park Chanyeol vagyok, vérfarkas, azon belül alfa.
-Már értem, miért ekkora az arcod. - Mondta a vámpír.
-Parancsolsz? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-Hagyjuk.
-Akkor jöjjön Xiu. - néztem a barátomra, mielőtt felidegesítettem volna magam.
-Hát öhm... Kim Minseok vagyok, Xiumin vagy Xiu a becenevem. Félek a bogaraktól, a pókoktól, a magasságtól, a kis helyektől, a mély vizektől, a sötétben is...
-Jó köszönjük, tehát szinte mindentől. - Vágott közbe Mark. - Most én jövök. Tehát, mint már mondtam Mark Tuan a nevem, szeretek mindent poénra venni, mert szerintem rossz kedvvel nem lehet megoldani sok mindent. Ő Jackson, az ikertesóm, a képességünk az, hogy telepátiában vagyunk. Én vagyok az ész a mi kis párosunkban.
-Szóval Jackson vagyok, erős vagyok, telepátiában vagyunk Markkal, erős vagyok. Szeretek edzeni. - Vajon feltűnt neki, hogy kétszer mondta? Gondolkoztam el rajta.
-Hűha oké... Szóval Jung YoonOh, vagy Jaehyun, ahogy tetszik. Mindig reálisan gondolkozom és jóval magasabb az intelligenciám, mint az átlag. Nem igazán szeretek feleslegesen beszélni.
-Jeon Jungkook vagyok, vámpír és szeretek zenét hallgatni, legjobban a rockot. - Mondta a kissé bunkó fiú.
-Kim Taehyung a nevem. Én is vámpír vagyok, nagyon érdekel a divat és a művészet.
Ezek után kártyáztunk egy csomót és mindegyiket Jaehyun nyerte, úgyhogy gyorsan vége lett.
Megint felhangzott a sípoló hang, majd bemondták, hogy innentől már csak a saját szobánkban lehet tartózkodni.
Másnap reggel a fiúkkal együtt mentünk le reggelizni. Mindenki a saját fajának megfelelően kapott kaját. A vámpírok vért, a vérfarkasok nyers húst, az emberek pedig tojás rántottát.
A hangosbemondóban a szokásos hang után bemondták, hogy egy óra múlva az udvaron kell lennünk, mert kezdődik az első próba.
-Ne késsetek, ha jót akartok! - mondta ki a végszót.

Egy óra eltetltével a kapunál gyülekeztünk. Mikor odaért mindenki, kitárult a nagy vas kapu, így rálátást nyertünk két nagy foci pályára. Besétáltunk mind, majd a gépi hang megint megszólalt.
-Most, hogy megérkeztetek el is kezdődhet az első próba, melynek neve "Hulla foci". Szabályok ugyanazok, mint egy rendes fociban, csakhogy itt nem lesz megmondva, hogy meddig játszotok. Itt addig megy a játszma, míg az egyik csapat összes tagja fel nem adja, vagy összeesik a fáradtságtól. A két vesztes csapat is játszik egymással. Egyes csapat játszik a kettessel. Hármas a négyessel. Pályára fel! - az egyes csapat mi voltunk, a kettes csapatban volt három lány a többi fiú. A legnagyobb melegben ilyet csinálni... jól edzett vagyok, de én sem bírnám sokáig. Na akkor megkezdődhet a foci, a kiszáradásig. Szuper.
A meccs már tartott egy pár órája, de mi még egész jól bírtuk. A másik focipályán már nem álltak heten sem. Izzadtunk mint egy ló, Xiumin és Taehyung már nagyon szomjasak voltak. A hang izgatottan közvetítette, hogy most éppen Jennie esett össze.
Már lassan öt órája ment a meccs, a négyes csapat veszített. Nálunk már csak én és Jungkook voltunk talpon. Az ellenfélnél már csak egy ember, ki, ha jól láttam a mezén, Wonho bírta még. Egy óra múlva már a fiú is összeesett, így mi ketten álltunk a pályán. Miután a hang bejelentette a vesztes csapatot én is lerogytam a földre. Jungkooknak Tae segített bemenni a szobánkba, engem pedig az ellenfél csapatból Baekhyun takarított föl a földről.
-Köszönöm. - néztem mélyen a szemébe, mit ő egy aranyos mosollyal díjazott. Ilyen cuki mosolyt sem láttam még. - na én megyek, sok sikert. - indultam meg a szobánk felé. Egész végig ezen a Baekhyunon gondolkodtam, beleégett a szemembe az az aranyos mosolya és gyönyörű szeme.
Beérve a szobába, Mark és Jackson egymáson feküdt, Jaehyun pedig aludt. Tae Jungkook ölében pihent, amit igazából nem tudtam hova tenni. Én is beugrottam az ágyamba és próbáltam rendezni a légzésemet. Pár perc múlva megint megszólalt a sípoló, éles hang és mondta, hogy a négyes csapat sajnálatos módon nem tudja folytatni a játékot, mert nem tudnak lábra állni. Így a második kör nyertese a kettes csapat. Vagyis az amelyikben az a Fiú játszott.