A teremből kihallatszott, hogy valaki már van benn. Direkt korán jött, hogy legyen egy kis ideje egyedül gyakorolni, de úgy tűnt, ezt a tervét meghiúsították.

Az ajtónál megállt, és óvatosan bekukkantott. Kissé meglepődött. Semi és Kenjirou is benn voltak.  A szőke hajú épp valamit magyarázott az elsőévesnek, aki szinte itta a szavát. A beszélgetés alapján kiderült, hogy mindketten feladók. Ez pont megfelelt neki a gyakorláshoz arról nem is beszélve, hogy felmérhette a képességeiket.

- Yo! - lépett be a terembe, majd lerúgta magáról a kinti cipőjét, átcserélve a röpicipőjére - ha már feladók vagytok valamelyikőtöknek lenne kedve feladni nekem párat? - kérdezte feléjük fordulva. Választ nem kapott. A két srácnak kellett pár perc, amíg az agyuk feldolgozta a hallottakat. Addig ő bemelegített.

- O-oké - tért vissza elsőként Kenjirou - de a lányok nem külön tornateremben tartják az edzésüket? - kérdezett vissza bizonytalanul, mire a lány csak sóhajtott.

- A fiúcsapat menedzsere vagyok, nem játékos - vonta meg a vállát, majd felvett a földről egy labdát, és biccentett, hogy kezdhetik.

Miután feldobta a labdát villámgyorsan a hálóhoz szaladt. Nagy lendületet véve felugrott, és várta, hogy a labda megérkezzen a kezéhez. Sajnos a feladás nem volt tökéletes. Túl rövid, és kissé alacsony is volt, de még pont volt annyi ideje, hogy korrigálja ezeket a hibákat, és alkalmazkodjon. A labda pontosan  a vonalra esett, de még bent volt. Nem volt olyan erős, mint a szokásos lecsapásai, de a két fiút még ezzel is sikerült meglepnie.

Semisemi

- Ez... - Semi nem jutott szavakhoz. Nem csak, hogy meglepte, de rá is világította valamire ez az ütés. Egész eddig úgy hitte, hogy az alacsony emberek nem valók a pályára, de Shiro ezt megcáfolta. Még senkit sem látott ilyen magasra ugrani, majd egy elrontott feladást ilyen pontosan és hatalmas erővel elütni. Valószínűleg még a legjobb liberoknak is meggyűlt volna a bajuk ennek fogadásával. Született tehetség. Legalábbis ezt mondta rá Washijou - sensei, amikor egyszer mutatott róla  egy videót a csapatnak azzal a mellékes szándékkal, hogy elvárja tőlük, hogy ezt felülmúlják. A felvétel egy tavaly előtti alsó közepes gyakorlómeccsen készült, ahol a Kitagawa Daiichinek megsérült az egyik ütője, és nem volt kit beállítani a helyére, így a lány vette át a posztot az utolsó szett végére. Már a videó nézése közben is meglepődött, de élőben még ijesztőbbek voltak a leütései.

Még négy-öt feladás után a lány várakozóan nézett rá. Időközben arra is rájött, mire megy ki a játék. Shiro épp most mérte fel a képességeiket.

A lány hasonlóképp cselekedett, mint a barna hajúnál. Ahogy repült felé a labda, hirtelen bepánikolt. Nem tudta, hova adja fel neki a labdát. Feljebb kéne mint amit Ushijimának szokott feladni? Nem. Azt még ő sem érné el. Akkor inkább középmagasra? Mit tud könnyebben elütni? A gyorsat, vagy a normális feladást? Nincs sok ideje. A labdát és a kezét alig pár centi választja el egymástól. 

A lány ugrott. Kezét ütésre emelte, és várakozásképp nézett a szemébe. A lila szemekben határozottság csillogott. Mintha azt mondta volna, "bármit adsz fel, én elütöm"

A lehető legpontosabban célzott arra a pontra, ahová lendítéskor a lány keze érkezik. Elrontotta. Túl gyors volt, ráadásul a kelleténél magasabbra is ment. Ezt senki sem képes elütni. Lehetetlen. Mire elérné a keze, a labda továbbrepül.

Követni sem tudta a szemével, mi történt. A labda a pálya másik oldalán landolt olyan erővel, hogy szinte kilapult a földdel való találkozáskor. Az ajtó felől tapsolás harsant.

- Eita - hallotta meg a sensei hangját - megértem, hogy új dolgokkal próbálkozol, de akkor az átlagos játékosok számára is véghezvihető legyen az ütés - szólt rá, mire ő megszeppenten bólintott. Nem akarta bevallani a senseinek, hogy ez csak egy elrontott ütés volt.

- Komolyaaan! - rázta a fájós kezét a lány - ezt még én is ösztönből ütöttem. Na mindegy. Kenjirou majd szólj edzés végén, hogy veled még dolgom van - szusszant egyet, majd elkezdte összeszedni a labdákat.  Időközben mindenki megérkezett, és nekiálltak a bemelegítésnek. 

Shiro

Shiro a noteszével a kezében ült le. Mivel elfelejtett újat venni, így az utolsó Kitagawa Daiichis oldal aljára húzott egy vastag vonalat, a következőre meg felírta, hogy Shiratorizawa. Nagyjából a füzet fele még üres volt. Örült neki, hogy anno Kuroo-chan a vastagabbat vette meg neki.

A fiútól a szülinapjára kapta meg, miután előtte minden nap kinézte magának a pappír-írószerben hazafelé. A borítója vörös színű volt, középen egy hófehér röplabdával. Alatta szintén fehér betűkkel "Wing Spiker" A lány is ezen a poszton játszott egykor. Azóta már mindenre képes volt, bárkit tudott helyettesíteni.

- Mielőtt elkezdenénk, bemutatnám az idei elsőéveseket. Kenjirou Shirabu, feladó, Taichi Kawanishi, center, és Kirishima Shiro, menedzser - sorolta végig a neveket. A Taichi nevű srácban a lány felismerte azt, akivel Kenjirout az évnyitó előtt látta. A közel 190 centis magasságával kitűnt hármójuk közül. A többiek is sorban bemutatkoztak, bár közülük csak a három harmadévest nem ismerte személyesen. A Hayato Yagamata nevű másodéves libero szintén a Shiratorizawa alsóközépből jött, és bár volt egy közös edzőtábora a csapataiknak, csak egyszer beszélt vele. Valószínűleg amíg Nishinoya Yuu nem vált a legjobb liberová, addig ő volt a legesélyesebb a címre.

A lány gyorsan feljegyezte mindenki nevét, a posztját, és megközelítőleg a magasságát. Volt egy előnye, hogy mindig, mindenkinél alacsonyabb volt. Könnyebben megtudta határozni, ki hány centivel magasabb nála, miután az emlékeiben keresett valakit, akire ugyanannyira kell felnéznie, és tudja a magasságát. A felnézni szó gondalatára kirázta a hideg. Miért nem tud nőni még vagy tíz centit? Már egy éve nem nőtt semmit.

- Egy gyakorlómeccsel kezdünk. Elsőévesek a másodévesek ellen. Három három ellen. 15 pontos szettekkel. A vesztes csapat negyvenszer felfut a töltésre. - jelentette ki - Shiro be tudnál állni harmadiknak? Az előbbi után kíváncsi vagyok a képességeidre.

- Természetesen - rakta le a noteszét, majd előredobta a haját, hogy feltűzhesse egyben az egészet. Általában csak az első pár tincset copfozta hátra, de ha komoly meccsről volt szó, inkább felkötötte kontyba. Semmi kedve nem volt este hajat mosni, tegnap eleget szenvedett azzal. Pulóverét ledobva lépett a pályára. Már az előbb is kissé kimelegedett attól a pár ütéstől, pedig még csak április eleje van - számítok rátok! - mosolygott a két fiúra, majd elfoglalta a helyét a pályán.

Semisemi

Semi csodálva nézte, ahogy a lány magához veszi a labdát. Mint másodévesek, megadták nekik az előnyt, hogy ők kezdhessenek. Sípszó harsant, mire a lány feldobta a labdát, és nekifutott. Egy ugrószerva lesz. Felkészült a fogadásra.

Ideje sem volt a labda után vetődni, az már le is esett alig másfél méterre tőle. Egy szervaásszal kezdett. Shiro egy "Ezaz" felkiáltással csapott bele a feladójuk kezébe.

- Asszem kezdhetünk félni a futástól - vigyorgott Satori - Shiro-chan nem kezdő, mint az a kettő - biccentett feléjük - még pár ilyen nyitás, és behozhatatlan előnybe kerülnek.

Ezután még három szervaásznak kellett a földre csapódnia, mire végre hozzászoktak, és Satorinak sikerült fogadnia.

- Semisemi'! - ütötte fel neki, ő pedig feladta Ushijimának. A pontszerzés egyértelmű volt. A blokk semmit sem ért, Shiro pedig nem ért oda, hogy menteni tudjon.

Lassan sikerült felhozniuk magukat, és egy pontos előnyt szerezniük. Időközben elérték a tízes pontokat. Aztán az elsőévesek csapata forgott. Most Shiro és Taichi került előre, és Kenjirou nyitott. A nyitás átlagos volt, Tendo könnyen fogadta, majd adta fel Seminek. A labda azonban balszerencsére átment a háló fölött.

- Oh? - lepődött meg - szóval mégiscsak volt benne erő.

-Esélylabda! - szólt Kenjirou, és készült a fogadására. 

Shiro nekilódult, lendületet vett, és felugrott. Szinte az egész felsőteste a háló fölött volt. Még ha blokkolták is volna, akkor is simán átütötte volna. A feladás hiába volt béna, a labda lepattanva Ushijima kezéről landolt a tornaterem oldalán, majd onnan a földre esett. Már megint egyenlítettek. Hiába szerezték a pontokat, valahogy mindig egyenlítettek.

A szett már 19:20-ra állt az elsőévesek javára. Újra elérkezett a meccspont, ráadásul Taichi nyitott. Eddig a szett során két szervaásza volt, így ő is problémás ellenfélnek bizonyult.

Elütötte. Egy ugró lebegő, bár túl hosszúra sikeredett.

- Kint! - szólt Semi, és félreállt. Ez volt a hibájuk. A labda hirtelen irányt váltott, és még pont a vonalon belül leesett. Satori hiába próbált utána vetődni, már elkésett.

Sípszó harsant. A három elsőéves üvöltve csapott bele egymás tenyerébe. Semi sóhajtva támaszkodott meg a térdén. Egy izzadtságcsepp folyt végig az arcán.

- Nem baj! Még van egy szettünk. Már ismerjük a mozdulataikat. Az ugró lebegőkből származó problémákat meg ki tudjuk küszöbölni azzal, hogy kosárral fogadjuk. - jelentette ki Ushijima. Satori magabiztosan bólintott.

Shiro

Shiro elterült a földön. A kulacsában levő vizet két kézzel spriccelte a szájába nem törődve azzal, hogy pár csepp az arcára megy. Rég játszott ilyen jót. Az ellenfelei végre erősek voltak, és azoknak a kissé béna feladásoknak is örült. Majd úgy is belejön, ő pedig addig is gyakorol. Kevés feladó tud tökéletesen alkalmazkodni a csapata ütőihez. Ha valamikor egyszer-de tényleg csak ha-ráveszi magát, hogy csatlakozzon egy csapathoz játékosként, szeretne mindenre felkészülni. Régebben ő akart a legjobb ütővé válni, és erről az álmáról nem tudott mondani. Bármennyire is félt újra pályán állni, miután az történt az édesanyjával, valamiért ezt az álmot továbbra is űzte. Nem volt képes lemondani róla. Hiszen mégis csak megígérte neki, hogy véghezviszi azt, amire ő képtelen volt, és ami miatt életét vesztette.