Semi

A srác már kezdett aggódni. Shiro azóta sem keveredett vissza hozzájuk, és félt, hogy ha belépnek az épületbe, onnantól még annyi esélye sem lesz, hogy megtalálja őket, mint eddig volt. Talán az volt az egyetlen pozitívum az egészben, hogy a lány egyrészt sok embert ismert, másrészt Shiratorizawás melegítő volt rajta, ami azt jelentette, hogy ő az egyik olyan csapat tagja, akik már évek óta a top 4-ben vannak. Csak van néhány olyan, aki felfigyelt rájuk, és látta, hogy melyik öltözőbe mentek be.

Mielőtt ő is beléphetett volna az öltözőbe, a sensei megállította.

- Nem tudom, hol van Shiro, de írj neki egy üzenetet, hogy legyen itt 10 percen belül.

- Értettem - bólintott, majd belépett az öltözőbe, hogy előkeresse a telefonját. Ekkor jutott eszébe, hogy véletlenül ottfelejtette a busz ülésén - valaki, akinek megvan Shiro-chan száma tudna adni egy telefont?  Az enyém fennmaradt a buszon - kérdezte.

Kivételes módon Wakatoshi volt az első, aki felé nyújtotta a készülékét. Belőle még azt sem nézte volna ki, hogy egyáltalán nála van, nemhogy könnyen elérhető helyen.

Nem sok kontaktja volt, így hamar megtalálta, akit keresett. Igazából ő volt az egyik személy abból az ötből, akikkel sokat beszélgetett.

Bármennyire is kíváncsi volt, miről volt szó köztük, nem nyitotta meg az üzeneteket.

Cow-kun

A sensei téged keresett. Azt üzeni 10 perc múlva gyere az öltözők elé.

Válaszként csak egy OK-ot kapott szinte rögtön, miután rányomott a küldés gombra. Csak remélni tudta, hogy idetalál. A készüléket lerakva a padra látott neki az átöltözésnek.

Az idő gyorsan eltelt, ő pedig kezdett aggódni. Wakatoshi telefonját megragadva ült ki az öltöző előtti padra, hogy újabb üzenetet írjon.

Cow-kun

Merre vagy?

WhiteWitch

Nem tudom.r

WhiteWitch

Eltévedtem. Körülöttem mindenhol emberek, előttem valahol a nézőtérre vezető lépcső...

Cow-kun

Visszatalálsz az épület bejáratához?

WhiteWitch

Nem hiszem, de megpróbálom.

Cow-kun

Oké.

- Hova hova, Semisemi? - kiáltott utána Satori, és még mielőtt eltűnt volna a tömegben, mellészegődött.

- Megkeresem Shiro-chant. Jelenleg a bejárat felé tart.

- Én is megyek!

Semi csak megvonta a vállát. Végül is lehet még jól is járnak. Satori sokkal könnyebben észrevehető, mint ő.

Igazából el sem jutottak a bejáratig, mivel már jóval előtte összefutottak. Szó szerint. A srác csak annyit érzékelt, hogy valaki nekicsapódik a hátának, majd egy meglepett kiáltást hallatott. A hangját egyből felismerte.

- Semi? - hála az égnek. Már azt hittem, sosem futok össze a csapattal - nevetett fel kínosan. Szóval meglett. A lány időközben valahol átöltözhetett, mert immáron ő is a mezében volt - tényleg. Szólnom kell Wakatoshi-kunnak, hogy találkoztam veletek.

- Eto..valójában velem beszéltél - mutatta fel a készüléket. A lány először meglepődött, majd felismerés villant át az arcán. Aztán leguggolt, és a táskája oldalsó zsebében kezdett el kutatni.

- Minden világos. Akkor ezért volt szokatlan az üzenet. Wakatoshi-kun hivatalosabban fejezi ki magát - jelentette ki - Ezt korábban elfelejtettem odaadni, gomen. Fennhagytad a buszon, gondoltam elhozom - nyújtotta felé a tárgyat. A telefonja volt. 

- Köszi - mosolyodott el, és elsüllyesztette a zsebébe. Csak nehogy majd véletlenül a sajátját adja vissza Wakatoshinak, mivel mindkettejüknek ugyanaz a készüléktípusa volt. Még ha róla is van szó, nem akarja, hogy kiderüljön a kapcsolatuk a lánnyal. Már nem mintha kinézte volna belőle, hogy kutakodna a telefonján. Azt inkább a mellette a plafonon levő sárga csíkokat számoló Satoriból nézte volna ki. Vagyis nem. Belőle nem kinézte, hanem pontosan tudta, hogy azt tenné.  Egyébként nem kapna Wakatoshitól néha furcsa üzeneteket, vagy hallaná, hogy amikor Shiro-chan a Seijou feladójával beszélget telefonon kihangosítva, a srác néha teljesen ki van akadva, hogy "Shiro-chaaan, Ushiwaka mostanában már szó szerint zaklat esténként, és nem tudok aludniii" Vagy legalábbis valami ilyesmit szokott mondani. 

Ekkor esett le neki, hogy semmiképp sem hagyhatja, hogy összekeverje a két telefont. Ha Wakatoshihoz kerül az övé, akkor Satori kezét is hamar meg fogja járni.

- Shiro-chan... - kezdett volna bele valamibe Satori, de félbeszakították.

- Köszönjük a várakozást. A megnyitó hamarosan kezdődik - szólalt meg a hangosbemondó - kérünk minden játékost, hogy keresse meg a csapatát.

- Na akkor siessünk - sóhajtott a lány - Washijo-sensei már biztos tiszta ideg.

- Az biztos, hogy üvölteni fog - csapkodta meg bátorítóan a vállát a vörös hajú. 

- Hai hai - bólogatott a lány - tényleg nektek ez már nem az első nemzetitek igaz? Ti hogyhogy nem izgultok? - kérdezte.

- Az vagyok - volna meg a vállát Semi - csak úgy tűnik jól palástolom, de ahogy látom te is. Ha nem említed, én kérdeztem volna meg tőled ugyan ezt.

Többet nem szólaltak meg, csöndesen haladtak egymás mellett, aztán végre megérkeztek. Satori amint megpillantotta az edzőjüket, még megbökte a lány vállát.

- Ganbatte Shiro-chan! Ne halj meg - vigyorodott el, majd átsétált a folyosó túloldalára, ahová ledobta a cuccát hirtelenjében, amikor elindultak a lány keresésére.

Shiro

Igaza volt Satorinak. A sensei az öltözőjük előtt már csak arra várt, hogy megjelenjen, és elhordja mindennek, amiért elkószált, és problémát okozott.

Miután lerakta a cuccát, gyorsan megkereste a közelben várakozó lány csapatot. Még sosem érezte magát ennyire izgatottnak. Végre elérkezett ez a pillanat is. Egy lépéssel közelebb került az álmához. Most már nem fordulhat vissza. Megcsinálja. Mindent bele fog adni, hogy felfigyeljenek rá, és meghívják az edzőtáborba. Onnantól már biztos az út az olimpiához, és ahhoz, hogy profi röplabdázó legyen. Ha ez sikerül, már csak a matektudásán kell csiszolnia, hogy ne bukjon meg.

Már alig várta az első meccsét, és ez valószínűleg már a viselkedésén is meglátszott. Feléledt a hiperaktív éne. Mielőtt túlságosan felpörögne, megcsapkodta az arcát, hogy megnyugodjon. Most komolynak kell maradnia, és megőriznie az energiáját.

Először a fiúk csapatát hívták, majd utána végre őket is. Az arcán egy hatalmas mosollyal lépett be az ajtón. Maga a megnyitó csak annyiból állt, hogy minden csapatot bemutattak. A lány ámulva tekintett fel a mennyezet felé, miközben bevonultak.

- Óriási - suttogta - és olyan fényes.

- Tényleg elképesztő! - lelkesedett a mögötte haladó Sakura - már alig várom, hogy játszhassak.

- Én meg, hogy elüssem a feladásaid, Sakura-chan - fordult hátra egy pillanatra a lányhoz mosolyogva.

..............................

De szép kerek szám. Ez már a 30.fejezet:D

Huh. És itt is az ígért rész, amire ritka módon büszke vagyok. Na csak így tovább Rin xd

Hála ennek a távoktatásos cuccnak, meg hogy végre visszatért az ihletem ehhez a storyhoz is, és ezernyi ötletem van, asszem nyugodtan mondhatom, hogy innentől lesznek részek, és be tudom fejezni a storyt nyár elejére uwu

Remélem tetszett^^

Rin-chan