Délután kettő óra felé lehetett, amikor az iskolában szinte egy lélek sem tartózkodott. Na, meg persze ez volt a tanév utolsó tanítási napja, már mindenki kipakolta a padját és a tanárok is kitöltötték a bizonyítványokat. Csend honolt az épületben, ám ezt hamar megtörte két delikvens.

Akár egy vadász a zsákmányát, az elején csak öblös léptekkel követte a menekülőt, de aztán mindketten futásnak eredtek. Kettesével vették a lépcsőfokokat, a bokákat kitámasztották a hirtelen irányváltásoknál. 

-Hagyj már békén! Ne kövess! -kiáltotta a préda, aki nevén nevezve Mark Wald. A fiú magas és vékony volt, izmai szálkásan simultak testére, ha ő egyet lépett, akkor a a többi ember csak kettőt-hármat. Mégis az őt űző ragadozó könnyen lépést tartott vele.

-Állj meg! -morogta Gabe, miközben kénytelen volt felgyorsítani. Az iskola folyosóján csak ők voltak már, s az épületben is csak azok tartózkodtak, akiknek még az utolsó szakköri foglalkozásuk meg volt tartva. 

Gabe megtorpant és hagyta futni a fiút, aki beszaladt egy már üres tanterembe. Megfordult Gabe fejében, hogy miért is teszi ezt az egészet? Mit akar a másikkal tenni? De a körülötte ülő csend sem segítette a válaszhoz. Csendes léptekkel az ajtó elé állt, s lassan nyitotta ki azt, ami halk nyikorgással tárult ki.

Mark a leghátsó padban ült, arca kipirult, s gyorsan pihegett, fekete dorkós lábát feldobta az asztallapra és egy vizesüveget fosztott meg tartalmától. A másik lépteit a megfontoltság járta át, ez előbbi rohanás után nyugalom ülepedett a két fiúra. Gabe a srác előtti padra rugaszkodott fel és a másik arcát pásztázta félmosolyra húzva száját.

-Olyan arcot vágsz, mint aki bele akar mászni a gatyámba. -mondta Mark miközben rácsavarta az üvegre a kupakot. Bár beszólásként akarta sugallni Gabe felé, ő mégsem lepődött meg és ugyan azzal a pókerarccal vágott vissza.

-Szívesen megtenném... -hagyta függő hangsúlyban a mondatot. Mark erre felpattant, így a padon ülő fölé emelkedett, kezével Gabe mellé támaszkodott és arcát lassan közelebb vezette a fiúéhoz, aki nem hátrált a mozdulattól. Tartották a szemkontaktust, mindkét pillantás határozott volt és meghátrálhatatlan, csak néhány centiméter hidalta át az arcok közötti teret.

-Még mindig úgy gondolod? -tette fel a kérdést, mire arcát halvány pír borította. A két barna szempár egymásba süllyedt, s Gabe átszakította a távolságot jelző szalagot, s ajakit a fiú ajkaira nyomta.

Csak egy finom gyengéd csók volt, a párnácskák egymásba simultak. A padon ülő végig simított Mark arcán, majd kezével a nyakára vándorolt, tarkójánál fogva közelebb húzta magához. Nyelvével vadan nyomult be a másik szájába és elkezdte feltérképezni azt. Belenyögtek a nyelvcsatába, mivel egyikük sem engedett a másiknak, hogy vezesse a másik tettét. 

Gabe lecsúszott az asztalról így egy fél fejnyi magasság különbség jött létre a két fiú között, de ez nem akadályozta meg az alacsonyabbat abban, hogy karjait Mark nyaka köré fonja és lehúzza magához, majd újra csókcsatába hívja. Mark rámarkolt a másik derekára és közelebb húzta magához, hasuk és ágyékuk egymásnak préselődtek. Gabe keze a másik mellkasára vándorolt, majd egészen le az oldala mentén a srác fenekééig, hol tenyereit a farzsebekbe csúsztatta. 

Miért teszik ezt? Egyikük sem foglalkozott ezzel a kérdéssel, ami körülöttük keringett és próbált nekik csapódni, de ők csak egymásba feledkeztek. A kezek végigsimítottak a testeken, kint hőség tombolt és a két fiú között is izzott a levegő. A csók még vadabb tempóba kapcsolt, minden indulatuk megmutatkozott. Gabe a másik ajkába harapott, mire válaszul egy hirtelen csípő mozdulatot kapott, az alacsony szemei tágra nyíltak, lenéztek rá a csokoládé barna szemek, mikben forrt a vágy. 

-Én ezt már nem akarom abbahagyni! -mondta Gabe miközben lenézett a két feszülő nadrágra.

-Nem is kell! -suttogta Mark Gabe homlokát megcsókolva. -Csak néhány utcán keresztül bírd ki!

A barna szemek vágyakozóan néztek fel és állapodtak meg a telt ajkakon, mik az ajkai felé közeledtek. A párnácskák összesimultak, majd elváltak mivel Mark elindult a padok között ujjait az asztallapokon csúsztatva, Gabe szorosan mögötte követte őt. A folyosón még hűvös volt, de ahogy kiléptek az ajtótól a forróság mellbe ütötte őket, de Markot nem állította meg semmit, gondolatok nélkül lépett ki a tűző napra. A fiú már fél úton kivette a kulcsot a zsebéből és fel-fel dobta, majd a tenyerébe zárta, a mögötte loholó fiú ráfogott a másik szabadon hagyott kezére és összefűzte ujjaikat. Egymás mellett haladtak, egyikük sem érzékelte a külvilágot, csak haladtak a kitűzött cél felé, egy hideg szobában lévő puha ágy felé. 

A kulcs zörgött, az ajtók becsapódtak és a két fiú ismét egymásnak esett nem hagyva levegőt a másiknak. Elváltak pár pillanatra, de csak annyira, hogy megszabaduljanak a pólójuktól és a nadrágjuktól. A kezek végigsimultak a nedves felsőtesteken, a hideg levegő, ami a légkondiból jött kellemesen simogatta a szabad bőrfelületeket. 

A lihegés kitöltötte a szobát, Mark nyelve végigjárta Gabe testének minden pontját, nyögdécselést kicsikarva ajkai közül, végignyalt teljes hosszán, mire a fiú teste megfeszült. 

A kéj kitöltötte a szoba minden pontját és a fiúk egymásba olvadtak. 

Gabe egy lepedővel a derekán ébredt fel, kintről már csak az alkonyat halovány fénye világított be. Inkább meg sem mozdult a fiú, sajgott az egész teste, csak a szoba ajtajának a nyitódására ült fel, de azt sem kellett volna. Mark lépett be az ajtón kezébe két doboz jégkrémmel és kanalakkal. A srácon csak egy farmer és egy bő fekete trikó volt, az ágyhoz lépett és hátát a falnak döntve leült Gabe mellé.

-Nem tudtam milyet szeretsz, szóval hoztam kettőt, bár csak ez a két fajta volt. -nézett együtt érzően a feltápászkodó Gabere, aki Mark mellé tolta fel magát. A fiú elé tartotta a vaníliás és az epres jégkrémes dobozt. 

-Hm, kérek mindkettőből. -mondta Gabe és a fejét a falnak támasztotta.