Ismét csak nem tudtam szólni a dolgozat miatt, de most nem ez volt a legnagyobb gondom. Nagyon szégyellem magam Jimin miatt, pedig én tényleg nem néztem őt hülyének. Egyszerűen csak megszoktam, hogy egy hazugságban élek, de azt nem gondoltam volna, hogy észre veszi. Vajon a postánál se hitt nekem, mikor hazudtam, hogy miért futottam be? Nyilván akkor az volt az első csepp a pohárban, én pedig tudatlanul telítettem. Most biztos nagyon haragszik.

- Haho! Figyelsz rám? - kérdezte Taehyung és meglengette előttem a kezét. Megráztam a fejem és rá néztem, hogy ismételje el amit mondott, mert semmit se fogtam fel belőle. - Anyud még mindig nem jött haza? - megráztam a fejem, és bele gondoltam, hogy már másfél napja nem láttam. - És ezért nem beszélsz velem?

- Azért nem beszélek, mert rám erőltettél egy hatalmas nagy pizza részt, ráadásul szegény Jimin-ek haza kellett vinnie, sőt azt se engeded, hogy magamnak fizessem az óráit!

- Be ne kapjál már. - tárta szét ujjait maga elé védekezésnek. - Mit akarsz te az ösztöndíjadból fizetni? Nincs így is elég gondod a pénzzel? - nem lenne, ha anyám bejárna dolgozni.. - Amúgy is ,,szegény Jimin" örült, hogy újra motorra ülhetett úgy mesélte, szóval ne gondolj nyűgként rá. A pizzát meg szereted, nem tudom mi bajod van.

- Minden! - fújtam ki a levegőmet és hátra dőltem a padon. Hamarosan vissza kell mennem órára, pedig ez a nap annyira leszívta az agyamat, hogy már első szünetben haza akartam menni.

- Kitartás. Hamarosan itt a téli szünet. Szilveszterkor elmegyünk valahova. - sejtelmesen ránéztem, hátha leesik neki, mire ő csak beharapta a száját és bólogatott. Azóta nem megyek sehova, se buliba se nagyobb összejövetelekre. Nincs gyomrom hozzá. Az más, ha Tae családjához megyünk, vagy pár haverjához, mert akkor kevesen vagyunk, és ott van mellettem mindig.

- Nem szívesen hagyom otthon anyámat... bár ki tudja, lehet karácsonytól újévig nem is lesz otthon. - néztem fel az égre. Hatalmas nagy szürke felhők gyülekeztek, amik nem jelenthetnek semmi jót. - Azt hiszem, vissza kell mennem. - álltam fel majd elindultunk a suli felé.

- A matek? - kérdezte utoljára mielőtt elbúcsúztam volna.

- Elmegy. Nem az igazi, de már... kapizsgálom. - gyorsan megöleltem majd befutottam a terembe, ugyanis becsöngettek. Egyetlen szerencsém a lassú büfés nő volt, aki a kávét főzte a tanárnak. Mire a kezébe adta a csészét én már a helyemen ültem, mintha nem is késtem volna el.

Mire a tesi órához értünk szakadt kint az eső, így nem tudtunk kimenni, tehát maradt a benti röplabda. Mivel nem voltunk elegen ilyen-olyan kifogások miatt a másik osztályt is bevontuk a játékba akiknek legalább volt kedvük ütögetni egy félé órát. Nagyon reménykedtem benne, hogy addigra eláll, de mindvégig bennem motoszkált a szomorú tudat, hogy el fogok ázni hazáig.

Még kapucnim se volt, a táskámat pedig nem akartam vízfogónak használni, mert ha a rajzaim eláznak sikítok.

Életemben soha nem futottam olyan gyorsan, mint most. Ahogy haza értem betörtem a szobámba és az ágyam melletti székre kiterítettem a rajzmappámat a többi cuccomat pedig kiszórtam a földre és bementem a fürdőbe. Az összes ruhámat bedobtam a mosógépbe és el is indítottam, hogy estére ki tudjam teregetni majd megnyitottam a forró vizet, hogy felmelegítsem megfagyott végtagjaimat. Miközben kint szüntelen estek a nagy és hideg cseppek a szél is feltámadt így nem volt melegem még a futástól se. Vagy 10 percen át folyattam magamra a meleg vizet és ha már mindenem nedves volt megmostam a hajamat is. Felcsavartam egy törölközővel majd lekapcsoltam minden áramot használó dolgot a hűtő kivételével, nehogy este a vihar megint lenyomja az áramot. Nincs itthon anyám, aki használná a tévét és remélem ilyen időben nem is akar haza jönni, és valamilyen meleg helyen gubbaszt. Bebújtam a takaróm alá majd megnyitottam a Youtube-ot, hogy meghallgassam azt az új számot. Gondolom a fáradság, és a telefonom erős fénye miatt is, de nagyon megfájdult a fejem, így mikor megállapítottam, hogy a szám kurva jó letettem magam mellé a készüléket, és megpróbáltam elaludni a hasogató fájdalom ellenére is.

Taehyung pov's

Ez volt aztán a vihar! Épp főztem az aznapi ebédemet erre lecsapta az áramot. Dobhattam ki reggel az összeset, mivel a hűtőbe már nem tehettem. Szerencsére a benne maradt dolgok nem olvadtak fel, így azok megúszták. Ráírtam Lisa-ra, hogy náluk is elment e az áram, de nem kaptam választ. Megnéztem az időt, és nem értettem miért nincs telefon közelben, hiszen ilyenkor szokott indulni otthonról a suliba, akkor pedig meg szokta nézni, mivel a zenét csak úgy tudja elindítani.

A Managerem délután talált meg egy telefonnal, miszerint hamarosan újra el kellene indulnom turnézni, mert a rajongók már hiányolják az élő koncerteket. Szeretek utazgatni, de vannak olyan emberek, akik nem tartják be a tisztes távolságot, és rám cuppannak mint valami pióca. Szeretek ismerkedni, de vannak olyan pillanataim amikor nem akarok senkivel se találkozni és érdekes módon mindig olyankor bukkannak fel és lökik el a biztonságiakat én pedig futhatok a kocsiba. Néha már attól félek, hogy az üveget is kikaparják.

Délután megcsörgettem Lisa-t de nem vette fel a telefont, pedig kicsöngött. Lehet haza jött az anyja, és most vele foglalkozik? Nem az nem lehet, hiszen amennyit mesélt róla haza megy és elalszik azzal pedig sok mindent nem tud csinálni.

Mikor már 15.-jére se vette fel felvettem a cuccomat és elhatároztam, hogy munka előtt bemegyek, és megnézem mi is van náluk. Nagyon idegesít, hogy még csak egy SMS-t se küld, hogy mi van, ráadásul kicsöng a telefon, szóval arról se lehet szó, hogy lemert volna.

Mivel az ajtó mindig nyitva van könnyűszerrel surrantam be a házba. Egy nagy sóhajt engedtem ki a tüdőmből, mikor megláttam az anyját a kanapén heverni, Ruhája kicsit piszkos volt, de legalább lélegzett és nem láttam, hogy komolyabb baja lett volna. Felszóltam Lisa-nak, hátha válaszol de nem hallottam egyéb hangot. A szobája ajtaja tárva nyitva volt, ő pedig... a padlón feküdt kifacsart testhelyzetben. Ledobtam a táskámat a vállamról és oda futottam, majd megfordítottam a lányt, és szólongatni kezdtem. Feje vörös volt, homloka lángolt, épp úgy, ahogy az egész teste. A levegőt nehezen vette, és nem tért magához, mintha mélyen aludna. Vissza tettem az ágyba és leszaladtam a konyhába egy tálért meg egy rongyért. Miután a homlokára tettem a borogatást szétnéztem a gyógyszerek között hátha van valami használhat, de semmi olyan nem volt, ami lázcsillapító lenne. Milyen ház az ilyen?

Vissza mentem Lisa-hoz és azonnal tárcsáztam az egyetlen mozdítható személyt, mivel már így is késésben vagyok.

- Igen?

- Hyung! Mond, hogy otthon vagy, és nincs dolgod!

- Oké... mondom.

- Mennem kellene dolgozni, de jelenleg itt állok Lisa ágya fölött, mert láza van! - abba hagytam egy pillanatra mert felsóhajtott a lány mellőlem, mire én oda kaptam a tekintetem, de nem ébredt fel.

- Megyek. - ennyit hallottam csak, majd bontotta a vonalat. Mikor meghallottam az ismerős motor hangot kimentem elé, és kinyitottam a kaput, hogy be tudja tolni a járművet.

- Ne haragudj, de csak te vagy erre az egyetlen mozdítható ember.. - hajoltam meg majd gyorsba elmondtam mi hol van. Írtam egy levelet az anyjának, hogy ha felkelne és esetleg ki akarná kanalazni Jimin szemét, mint ahogy azt kiskorunkba akarta a betörőkkel csinálni, de tegye. Bár a tény, hogy engem sem ismert meg... nem szívesen hagyom itt őket. - Sietek amennyire csak tudok, és hozok majd gyógyszert.. tízre itt leszek ígérem! - kiabáltam vissza az ajtóból majd futottam a buszmegállóba hátha elérem még a feles buszt. A patikába is be kell ugranom.. garantált lesz mára a 20 perces késésem.

Jimin pov's

Nem így képzeltem a csütörtök estémet. Miután elszelelt, vissza mentem a lányhoz, és betakartam, mert ilyenkor jobb kiizzadni a kórságot. Ezért szedek minden vitamint amit csak lehet, hogy ne terítse le a szervezetemet egy nátha vagy valami egyéb járvány. Az ágy mellett levő mappát az ölembe vettem és leültem a székre, hogy figyelni tudjam mikor ébred fel. Kissé vizes volt, így mégis csak felálltam, és a radiátorra tettem. Viszont kíváncsi voltam, mi is ez, habár volt egy tippem, és mikor kinyitottam be is igazolódott. Nagyon sok rajza volt már benne én pedig mindegyiket végig néztem. Volt ott virág, ceruza, az egyetemen levő padon hátulról, gondolom onnan rajzolta ahol ült, Tae és én is. Várjunk.. én minek vagyok itt? Még sose láttam magam lerajzolva... Elég furcsa. Ahogy az is, hogy volt egy rajza, ami nagyon aprólékos és hangsúlyos volt, szerintem talán az egyik legjobb, de össze volt firkálva, szerintem direkt. Egy személyt ábrázolt, de nem ismertem fel ki is az, valószínűleg valami ismerőse.

Úgy döntöttem kutakodni fogok, és csinálok egy kis levest, mint anno nekem a nagymamám. Attól azonnal jobban lettem mert a lehűlt testemet felmelegítette és a házi összetevők jótékony hatással voltak rám. Viszont mire mindent megtaláltam, azt hittem megjön Taehyung is. Itt minden el van dugva, nem úgy mint az én konyhámban. De végül sikerült össze dobnom valamit. Kimertem egy tányérba és felvittem, hogy addig is hűljön mert elég forró volt lévén, hogy most főztem. Vissza ültem a székre, és levettem a homlokáról a rongyot, hogy be tudjam áztatni, de mielőtt vissza tettem volna a kezemet raktam a helyére ellenőrizni vajon lejjebb ment e a láza. A hideg borogatás ellenére nem éreztem hidegebbnek a fejét, és még mindig zihált, bár már csak a mellkasa emelkedett veszélyes tempóba. Egy kicsit még ott hagytam a fején, viszont mikor el akartam venni a keze megmozdult, és erőtlenül oda nyúlt. Megfogta az ujjaimat, mintha azt akarná, hogy ott hagyjam, és sóhajtott egyet. Kinyitotta a szemét és pislogott párat, mire felfogta hol is van. Majd elengedett és felém fordította a fejét. Lenéztem rá, hátha felismer, de csak hunyorgott rám.

- Tae? - jött ki a kérdés halkan a szájából. Elmosolyodtam, letérdeltem és a fejemet a kezemre hajtottam, úgy néztem rá. Most, hogy közelebb jöttem végül felismert, mert a kezét lassan felém vezette és megfogta az arcomat olyan gyengéden, mintha bármikor eltűnhetnék. - Te nem Tae vagy.. - micsoda észrevétel.. - Mit keresel itt? - valószínűleg a betegség kissé elnyomja a józan gondolkodását, mivel biztos vagyok benne, hogy ilyenkor már rák vörösen kiabálna mit is csinálok a szobájában.

- Ülj fel. - felemeltem a párnáját, és feljebb rajtam, majd felnyomtam a hátánál fogva a lányt, és hátra húztam, hogy egy fél ülő pózba legyen. - Egyél egy kicsit, mielőtt bekábulsz megint. - mosolyogtam de ő meg se moccant. Mikor elértek szavaim a fejébe akkor nyújtotta ki a kezét a kanálért, de az ujjai annyira remegtek, hogy nem mertem az ölébe adni, hátha végig önti magán. Felültem mellé az ágyba és úgy kezdtem el adagolni a szájába a levest. Érdekes módon nem volt ellenvetése. Az első falatnál rám nézett, de rögtön utána kinyitotta a száját, és engedelmesen evett. Gondolom be is jött neki, mert az egészet meg tudtam vele etetni. Letettem az asztalra, hogy majd később elmosogatom, de most nem hagyom magára. - Tae hamarosan fog hozni gyógyszer. - az a hamarosan mondjuk még 2 óra, de ha elalszik akkor hamar itt lesz

- Még mindig... haragszol... rám? - olyan fáradtan beszél. Mondjuk megértem, hiszen beteg, meg ahogy hallottam nem alszik sokat, ilyen körülmények között pedig meg is értem miért nem. Megsimítottam a fejét, és ismét közelebb hajoltam hozzá.

- Aludj egyet, és ha felkeltél, megmondom. - pislogott párat, majd oldalra nézett az ágyon támaszkodó kezemre. Elfordult felém, megfogta ujjaival az enyémet, és lehunyta szemeit. Szinte azonnal elaludt, így nem volt szívem elvenni onnan a kezem, nehogy felébredjen. Igazából nem haragudtam rá eddig se. Rosszul esett, amit csinált, és kissé felidegesítettem magam, de ennyi.

Eddig csak egyszer közeledtem felé, mikor nem bírtam magammal és megöleltem, de akkor is ellökött, mintha félne. Most viszont ő kezdeményezett, még ha a betegség miatt is. Remélem emlékezni fog erre, mikor meggyógyul, mert ez azt jelenti, hogy elkezdte felém is megnyitni a bizalmának kapuit.

Taehyung fél 11-re ért be a gyógyszerekkel amit gyorsan beadtunk Lisa-nak, majd hagytuk hadd aludjon vissza. Most legalább kipiheni az eddigi álmatlan éjszakáit. Nem mondom, hogy megnyugtató az, hogy nem csak én nem tudok aludni, de legalább nem vagyok vele egyedül. Mostanában én se vagyok az a túlzottan jó alvó.

Úgy döntöttünk nem hagyjuk magára, ezért elfoglaltunk egy szimpatikus sarkot, és ott éjszakáztunk nála. Egyikünk se aludt többet két óránál, inkább csak beszélgettünk.

Lisa pov's

Reggel mikor felkeltem sokkal jobban éreztem magam. Alig emlékszem valamire, csak dereng pár kép, hogy Jimin beszél hozzám, majd éjszaka felébresztenek azzal, hogy vegyem be a gyógyszert és ennyi. Remélem semmi hülyeséget nem tettem vagy mondtam, mert ezeknél nem fogom tudni a betegségre fogni. Felültem, de csak félig tudtam, mivel valami lefoglalta a kezemet. Oldalra néztem és csak akkor vettem észre, hogy Jimin félig az ágyamra hajolva alszik miközben fogja a kezem. Próbáltam nem sikítani, mert közbe azt is megfigyeltem, hogy a másik szuszogó hang a sarokból, Tae szájából jön így lassan kicsúsztattam ujjaimat a tenyeréből és lementem a fürdőbe zuhanyozni. Mire kész lettem beugrott a tény, hogy péntek van, én pedig kurvára nem vagyok suliba, de a fejembe nyílaló enyhe lüktető fájdalom megnyugtatott, hogy ez most lehet nem is akkora baj. A konyhába érve kinyitottam a hűtőt, és kivettem az egyetlen fazekat, amibe nem tudom, hogy mi van. Amint megláttam a sárga levest beugrott tegnapról, ahogy a kanalat a számba vezeti és elkezdtem vörösödni. Szabályosan melegebb lett! Te jó ég, hogyan engedhettem ezt meg?!

- Melegítsek még egy tállal? - jött mögülem a hang mire megugrottam a másik irányba és felé néztem. - Bocsi, köhögnöm kellett volna, vagy ilyenek. - elém lépett, és merített egy tányérba levest majd berakta a mikróba. Rám nézett és érthetetlen arckifejezéssel közeledett felém, mire én hátrálni kezdtem de a fal közbe szólt, ami a hátamnak nyomódott. Kezét a homlokomra tette és becsukta szemeit majd elhúzta száját és vissza egyenesedett. - Megint lázad van? Piros az arcod.

- Oh... hát.. nyilván.. - nem tudtam egy értelmes mondatot se kierőszakolni magamból mert bevillant egy homályos kép is, miszerint én este valakinek a kezét megfogom és úgy alszok el, mint mikor gyerek voltam, és Tae vigyázott rám este. Fene essen bele a hülye szokásainkba!

Kivette a tányért, és adott egy kanalat is majd elém ült a konyha asztalon és megvárta míg megeszem. Bevetette velem a gyógyszert, és vissza kísért a szobába ahol még be is takart, én pedig mint valami hal hagytam neki mindent. Olyan mintha az apám lenne, vagy... nem nem!

Végül is megvártam míg Tae is felkel majd addig győzködtem őket arról, hogy jól vagyok míg bele nem mentek a távozásba. Mikor kiléptek az ajtón eszembe jutott, hogy Jiminnek meg se köszöntem, így utána kiáltottam.

- Jimin!

- Igen? - fordult meg, de nem éppen a szokványos módon. Szemébe lógó haját egy laza fejmozdulattal félre söpörte ami miatt tekintete megváltozott, én meg lefagytam.

Azt hiszem, gondok vannak a hormonjaimmal, meg a vérellátásommal is, mivel mindig a fejembe akarnak folyni.

- Csak... meg akartam köszönni. Nyilván volt más dolgod is. - hümmögött egyet majd erősen gondolkodó fejet vágott.

- Nos, ma lett volna egy lány, aki jön hozzám minden héten, hogy korrepetáljam, de beteg Lisa-kat jobban szeretek ápolni, mint feladatot javítani. - először még a szám is tátva maradt a sok információtól elvégre az agyam még nem állt vissza egészségesbe de amint leesett, hogy ő most ugyan azt csinálta velem, mint amit én vele a postára menetel előtt elnevettem magam, ahogy ő is. Intett egyet majd kilépett a szobámból és hamarosan meghallottam elhajtani a motorral, és ismét csend állt be a házba.