Azt kell, hogy mondjam, megszoktam ezt az egészet. Az első óra óta már eltelt egy hét, azaz további 4 korrepen vagyok túl. Jimin megszokta, hogy eléggé önbizalom hiányos vagyok, én pedig megszoktam, hogy néha várnom kell rá, mert elalszik. Volt, hogy a csengetést megunva felhívtam, hogy engedjen be, és akkor derült ki, hogy délelőtt szokott aludni a reggeli korán kelése miatt, így nyugodtan törjem rá az ajtót, nem fog megharagudni. Kissé túl nyitott az emberek felé.

Nem sokat fejlődtem, de minden este szorgosan olvasgattam a lapot amit együtt írtunk ki. Elég sok van belőle, így azt nem mondta, hogy tanuljam meg elejétől a végéig, csak annyit, hogy azon az órán mikor használjuk, tudjam puska nélkül. Ezt mindig próbálom tartani, hiszen ha én nem teszek érte semmit, feleslegesen járok, de eddig semmilyen változást nem vettem észre. A feladatokat továbbra is úgy oldjuk meg, hogy én elkezdem, megakadok ő pedig elmagyarázza a végéig.

De a mai órára azt mondta, kipróbálunk valami mást, így siettem hozzá, hiszen kíváncsi voltam. Pont mikor oda értem lépett ki a kapun és zárta vissza azt. Elnézett felém, majd a homlokára csapott és a telefonja kijelzőjére pillantott.

- Már ennyi az idő?! Muszáj beszereznem a telefonom mellé egy faliórát is - motyogta.

- Figyelj, tudok várni ha arról van szó... vagy haza is mehetek-

- Ne! - lépett felém és elgondolkodott. - Csak a postára akartam gyors elmenni bár - szétnézett, illetve mögém az üres utcába. - Már arra se emlékszem merre van.

- Elkísérhetlek - ajánlottam fel. Fejét felém kapta, és átette a táskáját a másik vállára.

- Nem kérhetek tőled ilyet, biztos van más dolgod is.

- Igen - bólintottam. - Egy fiatal matektanárhoz jöttem, de tudod úgy vagyok vele, hogy inkább kísérgetek embereket a postára, minthogy matekozzak - húztam mosolyra a számat és kissé elfordultam, úgy néztem rá. Ő is megmosolyogta a mondandómat mikor leesett neki, hogy róla beszéltem. Becsukta szemét majd kuszán a homlokára hullott tincseibe vezette ujjait, és egy mozdulattal hátra simította őket.

Becsuktam a számat mielőtt úgy néztem volna ki mint egy hal. Nem vagyok egy nyál csorgatós lány, pláne én nem de Jimin nem átlagos.

- Legyen. De hálából majd meghívlak egy fagyira - indult meg és hagyott ott.

- A posta erre van! - szóltam neki hátra, mire egy minden tudó arckifejezéssel megfordult és mellém érve felemelte ujját.

- Kettőre is - utalt a fagyira.

- Francokat! - tettem meg az első lépést a jó irányba és most én vártam meg, hogy mellém érjen. - Nem kell semmi, nem vagyok az a hála behajtós típus - vontam vállat miközben próbáltam akkorákat lépni amekkorát ő, hogy egy vonalba haladjunk.

- Szóval a fagyi nem jön be neked - mondta elgondolkodva, majd csettintett egyet. - Akkor majd veszek sütit! - jelentette be nagy büszkén.

Jimin pov's

- Akkor megvársz kint? - kérdeztem mire bólintott és elindult a mellettünk levő padhoz. Hihetetlen mennyire el tudom felejteni a dolgokat. Ha Lisa nem jött volna időben GPS-el kellett volna jönnöm annyi biztos.

Mikor beléptem elégedetten nyugtáztam, hogy 10 percnél tovább nem leszek, mivel nincs nagy sor. Ez a vissza költözés elég sok macerával jár meg kell hagyni.

Egyszer csak nyílt az ajtó, az előttem levő hölgy pedig elhagyta a sort így már csak egy emberre kell várnom. Elnéztem a kijárat felé, ami már az előtt kinyitódott, hogy a hölgy kiért volna, de mikor megláttam Lisa-t aki zihálva becsapja maga után és kinéz az ablakon elfogott a pánik, vajon mi történhetett. Azt mondta kint megvár, most meg mintha üldöznék úgy futott ide be és néz ki.

- Következő! - annyira elkalandoztam, észre se vettem, hogy én jövök. Gyorsan letudtam, amit akartam majd vissza fordultam, de ő már nem volt ott. Eszembe jutott, amit Taehyung mondott róla, és gyorsan kiszaladtam hozzá.

- Jól vagy? - támadtam le azonnal amint a padhoz értem. Értetlen fejjel nézett rám, majd mosolyogva bólogatott

- Miért ne lennék? - ezek szerint nincs baja. Ha itt helyben elájult volna lehet szétvetne a bűntudat, hiszen most én felelek érte. Még ha felnőtt nő is, velem jött el.

- Láttam, hogy befutottál - szemei elsötétültek, mintha azt hitte volna, hogy nem veszem észre, de gyorsan elhessegette a gondolatait amik feltörtek benne.

- Tudod általánosból van egy pár ember, akivel nem szívesen találkoznék össze.

- Oh, értem - bólintottam majd megindultam utána.
Ezzel nem is lenne semmi baj, ha hülye lennék. Azt amit mondott, azzal az arccal amivel mondta simán elhinném, viszont ha most rá nézek kétségbeesést és zavarodottságot látok rajta. Ezért gondolom, hogy hazudott, hogy ne kelljen beavatnia. Nem fogok rákérdezni, mert még mindig idegenek vagyunk az efajta beszélgetéshez. De nem szeretem, ha az emberek hülyének néznek, vagy hazudnak nekem. Ha nem akar beszélni róla mondja azt.

Otthon leültettem a kanapéra majd felszaladtam a szobámba a feladatokért. Amint meglátta nyelt egy nagyot amit szabályosan hallottam, majd elővett egy tollat, és nekikezdett.

- Tudod Jimin, lehet előbb ismerem ki magam a konyhádban ha kérsz egy csésze teát, minthogy megoldanám ezt a feladatot - sóhajtott egyet, majd megfordította a lapot, hátha azon könnyebbnek ítéli a dolgokat.

- Ugyan Lisa - mondtam majd elé gördültem és vissza forgattam. Rámutattam az első feladatra, vagyis a szövegben található adatokra. - Gondolj a lapra amit írtunk és írd ki ide mi micsoda, majd nézd meg melyik képletben van benne az összes jel - tette amit kértem, és percek alatt megtalálta amit mondtam neki. Rám nézett mire én bólintottam egyet ezzel jelezve, hogy többet nem segítek, de nem is volt rá szükség. Ahogy írt és számolt, fejben folyamatosan ellenőriztem, és mikor aláhúzta a végeredményt két vonallal rögtön megdicsértem, mivel hibátlanul megoldotta.

A többit is így próbáltuk megoldani, persze az elején muszáj voltam segíteni de a többi ment neki magától is. Igaz, hogy kicsit lassan, de majd gyakoroltatom vele sokat, és menni fog. Egyszer csak mind a kettőnk telefonja egyszerre csörrent meg jelezve, hogy üzenet jött ami elég szokatlan volt. Megnéztük és rögtön egymásra pillantottunk.

- ,,Sziasztok, remélem megy a munka. Mivel hallottam, hogy Lisa sose eszik gondoltam rendelek nektek pizza-t, hogy ne halljatok éhen. Ha egy szelet is marad leturmixolom és vénásan fogom beadni mindkettőtöknek, szép napot. Tae"

- Nem kegyetlen ez egy kicsit? - húzza fel magához lábait. Ezek szerint ugyan azt kaptuk meg.

- Ez a te hibád! Miért nem eszel? - kötekedtem vele mire felhúzta az egyik szemöldökét.

- Mert nem otthon vagyok?! - vitte fel a hangerejét a végére mintha ő is kérkedni akarna.

- És? Ha én kínállak akkor nem lehet elfogadni?

- Nem! Mi van ha megmérgezted? Mi van ha altató van benne? Mi van ha eladsz, vagy kiveszed a szerveimet? Vagy ami mlg rosszabb, profi matekos leszek? - nem tudtam vissza szólni mivel rám jött a röhögés. Olyan hitelesen adta elő, mintha komolyan gondolná.

- Te.. ilyeneket nézel ki belőlem? - kérdeztem mikor már kaptam levegőt annyira, hogy szavakba öntsem a gondolataimat.

- Miért ne nézném? Azok akik jól néznek ki általában mind sötétben tapogatóznak.

- Hoo - húztam mosolyra a számat és felálltam. - Szóval jól nézek ki? - sikerült lefagyasztanom a lányt. Ajkai elváltak egymástól, arca színe viszont folyamatosan vörösödött, szinte már attól féltem, hogy kifolyik az orrán. Letámasztottam a kezem az asztalra, így közelebb kerültem hozzá, de figyeltem, hogy ne legyenek a mozdulataim túl durvák. Szemei kikerekedtek és várta, hogy mit fogok tenni. Ám ekkor megszólalt a csengő. Gondolom a pizza... - Megyek - mondtam de ez persze természetes volt, mivel én lakok itt és én vagyok a férfi.

Tae, egy idióta! Miért rendelt negyvenhárom szelet pizzát két emberre? Mikor bevittem Lisa még jobban lesokkolt, ahogy én is. Kivettem két tányért villát és kést a fiókból majd megterítettem az asztalon.

- Akkor jóétvágyat - mondtam a fejemet rázva. Biztos, hogy nem fog ez ma elfogyni.

- Szerinted jön és leellenőrzi? - kérdezi miközben elvesz egy szeletet és az ölébe tett tányérra rakja.

- Te úgy ismered, mint aki nem jönne? - néztem rá amolyan ,,gondolj bele" fejjel.

- Amúgy... azt mondtad ma kipróbálunk valami újat - mikor kimondta mind a ketten megálltunk a rágásban és egymásra néztünk. Ez most... nem úgy jött ki, mint ahogy ő azt akarta. Ismét elkezdett pirulni én pedig haraptam még egy nagyot, hogy ne röhögjem telibe. Annyira aranyosan tud zavarba jönni, muszáj mosolyognom tőle.

- Igen. De már megtettük - húztam tovább az agyát. Kezét az arcába temette és úgy próbálta elfojtani a gondolatait amit valószínűleg én hoztam fel azzal, hogy folytattam a félreérthető beszélgetést. - Arra gondoltam, mi lenne, ha nem azt a taktikát követném, amit a matek tanárod ír elő. És lám, meg tudtad oldani a feladatokat, egy másik módszerrel - pislogott párat, mint aki azt sem tudja, hol van, majd lenézett a tányérra és még egy szeletért nyúlt. - Észre se vetted fogadjunk.

- Hagyjál, eszem. - Ezek szerint nem. Mindegy, a lényeg, hogy ez bejött, és ezek után majd így próbálok magyarázni neki.

- Tényleg kérdezni akartam - kezdtem bele egy újabb gondolatmenetbe, hogy ne csak azt hallgassuk, ahogy nyel a másik. Mondjuk már rajta is látom, hogy kezd tele lenni pedig a pizza fele még hátra van. - Melyik tantárgyat szereted? - A füzetében itt ott olyan kedves üzeneteket szoktam találni gondolom a tanárnak címezve, hogy dögölj meg, eláslak, vagy éppen lerajzolta az akasztását. Művész lélek lehet.

- Hát... nem szeretem egyiket se. Rajzolni szeretek ennyi - rántott vállat és nyúlt még egy szeletért.

- Egyszer majd mutass párat a rajzaidból. Kíváncsi vagyok a stílusodra.

- Miért? - kérdezett vissza és kinyújtotta a lábait miközben a kezét a hasára tette. Azt hiszem neki itt a vége.

- Mert én egy kíváncsi pali vagyok - húztam ki magam, de lehet nem kellett volna, mivel én is tele vagyok. Most tartunk ott, hogy már csak egy szelet van, de mikor egymásra nézünk mind a ketten rázzuk a fejünket. - Akkor elfelezzük. Ez már nem fog ki rajtunk.

- Nem fogok tudni haza menniiii - hisztizett és égnek emelte kezeit mint egy kisgyerek.

- Majd haza doblak.

- Van kocsid? - nézett végig rajtam úgy, mint aki nem akarná elhinni. Ennyire nem látszik a korom? Nekem már lehet sőt, jogsim is van, csak nem szeretek vezetni.. autót.

- Nincs.

- Akkor mivel akarsz haza dobni?

- Mondj igent, és meglátod - kacsintottam. Elgondolkodott és sejtelmesen nézett rám, mint aki nem bír dönteni. A bizalom nála nem egy könnyen megszerezhető dolog, amit teljesen meg is értek.

- Oké, de csak azért, mert jót fogok röhögni, mikor elő állsz a kis piros bicikliddel - nevetett és elvette a pizza szelet felét, majd fintorogva elkezdte tömni. Ezt rossz nézni, úgy érzem magam mint hizlalásra ítélt állatok. Ezért megverem a gyereket!

Ne aggódj Lisa, mikor meglátod a kis piros biciklimet nem lesz ilyen nagy a szád.