- Szerintem ő az!

- Dehogy is te hülye, ott van nem látod?

- Ti meg miről beszéltek, az nem az én fiam! - vágtam tarkón két barátnőmet.

A fiam, akiről csak a születése pillanatában derült ki a neme most lesz elsős, és már nem látjuk őt innen felülről a tömegben annyi gyerek nyüzsög. Az idő a nagy nap után szinte fénysebességgel száguldott el mellettünk és ma már azt veszem észre, hogy egyre jobban nő fel és önállósodik, pedig még olyan apró, hogy az apja hasáig se ér fel. A neve TaeMin lett, a Jimin előtti legfontosabb emberről és a férjemről elnevezve. Ők ketten jelentették számomra az életet, amíg anya meg nem gyógyult és voltak ott velem minden bajban. Az egyetemet sikeresen befejeztem levelezőn, és jelenleg is otthoni munkám van, egy nagyobb cégnél. Az én dolgom a beküldött tervek lerajzolása kidolgozása és átküldése a főnökeimnek akik majd foglalkoznak vele. Szeretem csinálni, mert rajzolni kell, mert kedvesek a kollégák akikkel idő közben video chat-ban kell beszélgetnem és a fizetés is elég ahhoz, hogy beszálljak a háztartási gondokba. Jimin szülei megbékéltek velem, a fiammal pedig főleg. Az anyja mindig emelgeti és mikor azt hiszi nem látom ölelgeti szinte már lóbálva szerencsétlen gyereket aki csak nagy vigyorral kacag, az apja pedig mindig felveszi a nyakába és hurcolja mindenhova. Rae-val és HyeRin-el azóta tartom a kapcsolatot és külön ők kérték, hogy hadd legyenek itt, mikor először ül le a nagy teremben a fiam a székre, hogy meghallgassa a tanárt amint elmondja az iskola menetét. Jelenleg viszont nem találjuk és ez kezd bosszantani. Miért vannak ennyien?!

- Na? Mi történt? - karolt át Jimin és ő is lenézett mi olyan érdekes.

- Nem találjuk. - jelentettem ki mire rám nézett és elmutatott a tömeg széle felé. TaeMin egy széken ült és nagy szemekkel pislogott mindenkire aki mellette még csak levegőt venni is tudott. Szegényen látszott, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel, hiszen csak ő nem beszélt a környezetében levőekkel.

- Nem kéne lemenni hozzá? - kérdeztem mire mindenki megrázta a fejét.

- Mire oda érnél már elkezdődne az évnyitó. - helyeselt a lányoknak Jimin és amint ezt kimondta ismeretlen hang ütötte meg mindenki fülét, aki mint kiderült az igazgató volt.

Ha vissza gondolok erre az egészre, hogyan is kezdődött meg nem mondtam volna, hogy én egyszer itt fogok állni egy általános iskola nyílt emeletén miközben a fiamat bámulom, az apja aki az én férjem pedig a kezemet fogva mosolyog velem együtt. Sőt ez számomra akkoriban annyira abszurd volt, hogy simán kiröhögtem volna azt, aki ilyet mondott volna a szemembe. Most mégis azért vagyunk itt, mert kitartottunk a másik mellett, mert Jimin küzdött értem, mert Tae kiállt mellettem, és mert el tudta velem fogadtatni az igazat amit nem láttam a depresszióm miatt. Azóta már ha meglátom Yoongit mosolyogva intek be neki és szökkenek el mellette boldogan, hiszen nincs értelme még csak beszélni se vele. Szerencsére nem látom túl sűrűn a munkája miatt, de ez így is van rendjén.

Anya nem bír betelni a kisfiúval, mindig kérdezgeti, hogy mikor megyünk át, mikor alszunk ott, mit süssön, mit ehet mi legyen az ebéd és mit vegyen neki karácsonyra születésnapra és amúgy is az év minden napjára mivel gyerek. Az amúgy is energia dús anyámból most egy igazi bomba lett, aki akkor robban mikor azok az apró talpak átlépik a küszöböt. Azóta se esett vissza, és olyan mély nyomot hagyott benne múlt, hogy az alkohol szagától is rosszul van, ezért szilveszterkor a rá való tekintet érdekében valamilyen gyümölcslével szoktunk koccintani, mivel még a pezsgőt se engedi be a házba. Apámról nincs hírem, de nem is akarok hallani se felőle. Ha bent marad akkor maradjon, ha szabadlábra helyezik akkor költözzön el innen jó messze, mert ha megint elborul az agya és netalántán akkor jelenik itt meg mikor a fiam is itt lődörög fejbe fogom vágni egy serpenyővel.

Ahogy látom viszont a barátszerzés témában ugyan olyan mint én. Nem megy oda senkihez, inkább őt találják meg. Most is leült mellé egy lány, akit látszólag nem érdekel a házirend amit épp mondott a nő a mikrofon mögött mivel folyamatosan magyarázott TaeMin-ek de olyan beleéléssel, mint mikor V-ről van szó és Rae belekezd. Jó, mondjuk ők is egy eléggé érdekes esetnek számítanak, ugyanis amolyan se veled se nélküled játékot űznek. Pár évvel ezelőtt összehoztam egy vacsit Taehyung-al ahol ott volt Jimin is és a két barátnőm is. Rae megint elkápráztatta V-t a történeteivel és utána mikor haza sétáltunk elmondta nekem, hogy nagyon aranyos és csinos lánynak találja. Ezek után én ki lettem vonva ebből a dologból mert a következő amiről értesültem az az volt, hogy randizni mennek. Aztán pár hát után Rae sírva jött oda hozzám, hogy V azt mondta neki nem lehetnek együtt mert ő csak megbántaná és Rae is hűtlen lenne egy olyan férfihoz aki heteket van el egy másik országban a munkája miatt. És mégis, mikor alig bírt beszélni nem lehordta és átkozta a férfit, hanem szeretettel beszélt róla, hogy még ilyen helyzetben is rá gondol.

Most pedig itt állunk és ha jól tudom ma is mennek valahová miután a férfi végzett a munkával. Elképzelésem sincs mikor fognak össze jönni, el fog e jönni az az időpont vagy csak játszanak egymással amíg jól esik, de ez teljes mértékben rájuk van bízva. Én segítek nekik ott ahol tudok és remélem nekem sose lesz ilyen gondom Jiminnel. A kölcsönös bizalom már régóta meg van és az utolsó veszekedésünk is az miatt volt, hogy ki mellett aludjon a fiunk.

Igyekszünk majd boldogságban felnevelni úgy, hogy mindent megteremtsünk neki persze normális keretek között de pont azt beszéltük Jiminnel, hogy nem lesz sok dolgunk. Illemtudó, csendes és olyan elbűvölő a mosolya akárcsak az apjának aminek én kifejezetten örülök. Így lett teljes az életem és nem is tudok elképzelni jobb érzést annál, mint mikor egy fáradt nap után otthon meleg vacsorával fogadod a párodat aki hozza haza az iskolából a fiadat, majd együtt megnéztek egy filmet miközben mind a két férfi elalszik az öledben. Most úgy érzem, két fiam van és egyedül nevelem őket. Aztán rájöttem, hogy nem, mert mikor átugrik Taehyung pár órára, ő is lecsökken a két évesek szintjére és kergethetem a házban mint valami félőrült. A lényeg viszont ott van, hogy ezeket a perceket mind mosolyogva töltjük, együtt. 

(Tudom, hogy nyálas lett a vége meg nem volt egy esemény dús sztori, de nem futotta jobbra bocsi~) ettől függetlenül akinek tetszett, annak köszönöm, hogy itt volt😘