A kezemben szorongattam a kis tesztet, és nem akartam hinni a szememnek. Gondolatok százai suhantak át a fejemen amiket mind átrágtam de egyik se maradt meg, mind csak megijesztettek, majd tovább álltak. Mi lesz ha ez miatt vesztem el Jimint? Ne szóljak neki, csak vetessem el? Vagy mondjam el neki, és majd lesz ami lesz? Anyám vajon mit fog szólni? És Jimin szülei? Tuti feldarabolnak és elásnak valahol... vagy ne mondjak semmit, mert az se biztos, hogy megmarad?

- A kurva életbe.. - suttogtam magamnak. A legjobb lesz ha ezt most közlöm vele, hiszen joga van tudni róla. Anyámat majd kicsit később avatom be, mikor eldől a sorsa.. ahogy nekem is. Furcsa róla beszélni, mikor még csak... alig van bennem.

A kapu előtt várnom kellett, mert pont a postán volt mikor mentem hozzá.

- Ne haragudj. - hajolt le egy gyors csókra, utána pedig kinyitotta a kaput. Bementünk, lecuccoltam, de nem mondtam semmit, csak leültem a kanapéra. - Itt alszol? - kérdezte.

- Inkább te gyere át. Nem szeretném anyámat ennyit egyedül hagyni. - egyetértően bólintott majd a konyhába ment innivalóért. Bekapcsolta a tévét és keresett valami használható műsort, ami egy vígjáték lett.

Nem is volt baj, mert elvonta a figyelmemet egészen addig, amíg egy kis 3 éves fiú be nem jött a képbe. Azt hiszem ez volt az a bizonyos jel, amit mindenki mond, hogy segít mikor feltűnik ha kihasználnod, így sóhajtottam egyet és elhúzódtam az öleléséből.

- Jimin... te szeretnél gyereket? - tettem fel a nagy kérdést, ami elég hirtelen érintette mert szemei kétszeresére nyíltak.

- Hát... persze. - nem igazán kapott szikrát. - Majd ha te is készen leszel rá, jó lenne egy gyerek, akit lehet gondozni és nevelgetni. Szeretem őket. - mosolygott rám, ami kissé megnyugtatott. - De miért kérdezed?

- Tudod.. kissé berúgtunk a születésnapomon és...

- Jézusom Lisa... ugye nem... - arcáról nem tudtam leolvasni szinte semmit. Nem jutott szóhoz, a szája mozgott de hang nem jött ki rajta. Gondoltam.. nem kellett volna elmondanom..

Beharaptam az alsó ajkam és el akartam fordulni mert úgy éreztem mindjárt sírok, de megelőzött. Karjai közé kapott és szorosa ölelt. Fejét a vállamba fúrta, hogy ne lássam én pedig leengedtem magam mellé a kezeimet.

- Ne haragudj... felelőtlen voltam.. - kért bocsánatot. - Ez az én hibám... - rázta meg a fejét.

- Jimin... - szólította meg és fel akartam húznia fejét, de nem hagyta. Szorosabbra fonta ölelését, hogy ne tudjak megmozdulni. - Nincs semmi baj Jimin... - mondtam vidáman, hátha eljut a tudatáig. Most biztos félreértettük egymást. Ő azt gondolta azért mondom el, hogy utána leszidjam, a reagálását pedig úgy érzékeltem mintha baj lenne, hogy terhes lettem. - Nem haragszom, csak el akartam mondani. Az se biztos, hogy megmarad, egy teszt még nem.... - elcsuklott a hangom. Nem tudom, miért kezdtem el sírni, mert nem voltam szomorú, mégis ömlött a szememből a könny. - Felneveljük... - simítottam kócos hajára. Már ő is remegett, gyanítom ezért nem akarja, hogy lássam. Mondjuk kezdek aggódni mert a fejét nagyon belém fúrta, lehet már megfulladt.

Mikor kissé megnyugodott felemelte a fejét, hogy levegőt vegyen és halkan kuncogni kezdett. Kérdőn néztem rá, amit persze nem láthatott mert szemei még mindig csukva voltak.

- Mi az?

- Csak.. elképzeltem anyám reakcióját. - lehet, hogy ő ezen jót röhögött, de bennem megfagyott a vér. Még nem voltunk túl jóban, csak annyi pozitívumot kaptam tőle, hogy felőle mehetek még hozzájuk, erre beállítok azzal a ténnyel, hogy terhes vagyok..

- Ne mondjuk még el... - javasoltam mire szinte azonnal bólogatni kezdett.

- Előtte még van két fontos dolgom.

- Mi?

- Először is. - nézett fel rám, majd egy lágy csókot nyomott ajkaimra, de továbbra se engedte el a derekamat öleléséből. - Meg szeretném kérni a kezed. - azt hiszem a szemeim a kétszeresükre tágultak, az arcom pedig olyan vörös lett, mint egy rák. - Aztán pedig szeretnélek megkérni, az édesanyádtól is, ha már.. .- elharapta mondatát, ahogy alsó ajkát is, és inkább megrázta a fejét. Gondolom apám jutott eszébe, mert általában a férfi szülőtől kérik meg a fiúk a lányokat.

- Előtte szólni kellene Tae-nak. - mosolyodom el, mikor eszembe jut az az éjszaka... meg tudtam volna fojtani, amiért ott állt az ajtónk előtt mikor mi... akcióban voltunk, de igazat adok neki, ha ő nem lenne mi nem ismernénk egymást. Beleegyezően bólintott egyet, aztán felállt és felhúzott engem is.

- Menjünk enni, aztán feküdjünk le.

- Hogy? Korán van még... - mondtam de akkor már húzott lefelé a konyhába.

- Nem azt mondtam, hogy aludni.

------------------------

Jimin pov's

- Jesszusom.. egyáltalán milyet akarsz? Díszeset, simát, karikát... - találgatott barátom miközben figyeltük a kirakatban levő ékszereket.

- Miért, van négyzet alakú gyűrű is? - rázom meg a fejem mire csak kuncog egyet és rámutat az egyikre.

- Az olyan egyszerű. Bele lehetne vésni a napot, mikor megismerkedtetek, vagy mikor születtetek vagy mittudomén.. - nem sok tapasztalata van efelől, ahogy nekem se, de ahogy látom kedve sincs túl nagy.

- Még azt se tudom, hogyan csináljam.. - gondolkodtam el.

- Hát tudod, ezt úgy szokták, hogy letérdel a csaj elé a pali és megkéri a kezét. - sejtelmesen ránéztem és amennyire elértem, mivel elhajolt megpaskoltam a fejét.

- Nem úgy értettem kölyök!

- Mondja ezt az, aki kisebb nálam, és csak pár hónappal idősebb... - forgatta meg szemeit.

- Elnézést uraim, segíthetek? - szólt ki a ajtóból a nő aki ott dolgozik. Annyira megijedtem a hangjától, hogy rendesen ugrottam egyet mint egy szöcske. - Elnézést, csak láttam, hogy tanácstalanul állnak az üzlet előtt, gondoltam..

- Oh igen. - egyenesedtem ki és megköszörültem a torkomat. - Eljegyzési gyűrűt szeretnék venni a páromnak. - a hölgy először tátott szájjal nézett rám, majd szemügyre vette Tae-t, és lesütötte a szemeit.

- Jajj édes istenem dehogy! A barátnőjét szeretné megkérni! . magyarázta Taehyung.

- Elnézést, csak nagyon félre érthetően fogalmazott.. kérem jöjjenek beljebb. - intett kezével majd kijjebb tárta az ajtót, hogy mind beférjünk. - Milyen fajtát szeretne?

- Lehetőleg ami hordható is. Mondjuk csak apró kövekkel díszített. - miközben beszéltem és mutogattam is végig rám figyelt és bólogatott, majd kihúzott egy fiókot, és elővett egy műanyag tartót, amiben rengeteg olyan gyűrű volt, amit a kirakatban nem láttam. Mind nagyon szép volt, azt se tudtam, hova nézzek.

- Megnézhetném azt ott? - mutattam rá az egyikre, ami úgy megtetszett, hogy magamon is elviselném. Kivette és a tenyerembe adta, hogy Taehyunggal szemügyre vegyük.

- Nekem bejön. - rántott vállat. Egyetértően bólogattam és megkérdeztem mennyibe kerül.

Már csak ki kell találnom mikor, hol és hogyan kérjem meg a kezét, aztán szólhatunk anyámnak a gyerekről.. ha megmarad, amiben nagyon reménykedek.

Megbeszéltük Lisa-val, hogy ma mondjuk el neki, mert még ha történik is valami, neki tudnia kell, hogy.. van. Azért is hoztam magammal, hogy beadjam neki a ,,kiengesztelésül gyere át egy vacsira" dumát, ami nem volt kamu, otthon tényleg várja meleg étel amit a lány csinált, csak éppen nem ezért hívtam át.

Mire haza értünk már meg is volt terítve így azonnal leülhettünk enni.

- Szóval, van valami, amit el akartam mondani, neked elsőnek.. - teszi le a villát Lisa és rá néz. Próbál mosolyogni, de elmondta nekem, mennyire fél Tae válaszától, én pedig azzal próbáltam bíztatni, hogy ismerhetné már annyira, hogy belegondoljon mennyire örülni fog neki.

- Hú, ez úgy hangzott, mintha azt akarnád bevallani, hogy terhes vagy. - kapott rá azonnal.

- Hát... - nézett rám, majd ismét Tae-ra aki szájához emelt még egy falatot az ételből. - Az vagyok.

- Ja, én is. - nevetett fel. - Gondterhes. - kezébe vette a poharat és elment a csapig, hogy vizet töltsön bele. Lisa ismét rám emelte tekintetét, én pedig bíztatóan bólogattam neki, hogy nehogy meggondolja magát.

- Én igazából gondoltam Tae. - megvárta, hogy leüljön, és akkor vallotta be neki. - Még nem biztos, hogy megmarad de.. - hajtotta le a fejét Átnyúltam a combjához, és megfogtam a kezét, hogy végig simítsak kézfején nyugtatás képpen.

- Szóval akkor.. - nézett végig rajtunk. - Négyen leszünk. Nos, szeretem azt a számot, úgyhogy jöhet. - rántott vállat és hátra dőlt. Lisa szemei kétszeresükre tágultak meglepettségében és bevallom, én se erre számítottam. - Csak nehogy nálam is helyesebb legyen. - kacsintott felé nagy mosollyal az arcán. Egy hatalmas sóhaj szökött ki a lány szájából és átment a másik oldalra, hogy megölelje barátját. Ez könnyen ment, szerintem ez volt a legsimább, ami várt ránk. Ezek után jön az ő anyja, majd az enyém... nem lesz egyszerű, de végig kitartok mellette, ahogy eddig is.