35. - Még nem..
Kissé meglepődtem, mikor Jimin ejtette ki azokat a szavakat, amiket én gondoltam. Ő is ugyan olyan vágy ittas szemekkel nézett fel rám, mint amilyennel én rá. Nem tudtam behatárolni, hogy ez a feltétlen bizalom műve, vagy a töménytelen mennyiségű alkoholé. Nem tudtam mérlegelni már semmit.
Csak azt vettem észre, hogy combom alá fogva felemel és megindul fölfele miközben én kezemmel is és lábammal is kapaszkodok belé. A szobájában a becsapott ajtónak nyom és egy hosszas mély csókba hív, miközben egyre feljebb húzza hasamon a pólómat. Felemeltem kezeimet, hogy könnyebbé tegyem neki az utat, mert már így is fejet hajtok előtte, amiért egy kézzel megtartott. Ugyan a fal felfog valamennyire, de azért van erő benne.
Elhajította a ruhát a szoba közepére, majd elszakadva a csókból megszívta kulcscsontomat és egyből a mellem szélét nyalta végig lassan. A bódult állapotom miatt jobban éreztem minden apró részletet, így hátra dobtam a fejem ameddig nem koppant a falba és úgy élveztem a játékát. Nem tudott felnyúlni a melltartóm pántjáig, ezért ledobott az ágyra és mielőtt fölém magasodott volna lehúzta pólóját és a nadrágot. Az említett ruhát rólam is lerángatta, így már csak egy alsónemű fedte mindkettőnk testét. Egyszerre csapott le ajkaimra, és markolt rá mellemre, hogy ezzel még jobban megőrjítsen. Sóhajtoztam alatta, amit készségesen fogadott szájába, és tetszését kifejezve itt ott megnyalta alsó ajkamat is.
Egyszer csak, mikor már húzta volna le az engem takaró utolsó anyagot mintha kattant volna nála valami és felnézett. Leült, de úgy, hogy teljes súlya ne terheljen annyira, majd fájdalommal teli tekintettel nézett le rám.
- Sajnálom...
- M..mit? - nyomtam fel magam a könyökömre, hogy még közelebb legyek, de ő vállamnál fogva vissza tolt.
- Ez nem helyes. Úgy érzem, kihasználom az állapotodat, hogy megfektesselek. Nekem te ennél többet érsz. - a szemem sarkán ismét felcsillantak a könnyek, és rakoncátlanul le is folytak jelezve ezzel neki, hogy nincs ínyemre a válasza. Le akarta törölni de ellöktem a kezét és a sajátomat húztam az arcom elé.
- Ezek szerint... nem akarsz? - suttogtam és beharaptam a számat.
- Ugyan Lisa. Hogyne akarnám, hiszen szeretlek. De nem akarom, hogy megbánd holnap ha felkelsz, és vissza gondolsz erre a pillanatra.
- Nem fogom..
Jimin pov's
- Nem fogom.. - mondta majd megragadta a fejem és lehúzott egy csókra. Nem, ezt nem tehetem. Még ha tényleg úgy is van ahogy mondja, nincs hozzá lelkiismeretem.
Láttam rajta, hogy fáradt, így kihasználtam minden ismeretemet ami hozzá tartozik. Melleire fogtam, és miközben masszírozgattam a nyakára tapadtam, oda, ahol mindig megborzong mert érzékeny és csikis is egyben. Miután ott hagytam egy foltot megcsókoltam és elkezdtem lágyan simogatni a fejét. Egyre laposabbakat pislogott, de még nem volt elég. Lehajoltam, és hasára kezdtem apró puszikat lehelni, de épphogy csak hozzá érve bőréhez. Sóhajtott egy elégedetlen nyögés mellett, majd kezeit oldalra csapta.
Iszonyatosan nagy önuralom kellett hozzá, hogy elnyomjam az alkohol és a fantáziám kísértését. Igen, én is akartam, hiszen már félig állok, és rá is készültem, hogy ma megtörténik, de mikor megláttam a testét egyszerűen nem tudtam megtenni. Akkor szeretném, mikor magánál van. Meg szeretném mutatni, milyen velem ez az egész, hogy hogyan tudja élvezni. De ezt elnyomja a szesz, így minden érintésemet kellemesnek érzi a félelem érzete pedig elnyomódott.
Addig addig csókolgattam és simogattam míg végül sikerült elaltatnom. Mintha egy nagy gyerek lenne. Betakartam és kimentem a fürdőbe, mert lehet, hogy ő elaludt, de nekem nagy gondjaim vannak ott alul, amit ha nem oldok meg lehet felrobbanok, és akkor ha akarnék se tudnék mit bizonygatni a lánynak.
Befeküdtem mellé, ellenőriztem, hogy nem e fázik, majd magamhoz húzva én is elaludtam. A fejem lüktetett, az egyik felem átkozott amiért kihagytam ezt az alkalmat míg a másik harcba szállt vele, hogy igen is jól cselekedtem.
Reggel az ő nyöszörgésére keltem. A fejt fogta és jobbra balra gurulgatott az ágyon. Nagyon meleg volt, így nyitottam egy ablakot majd lementem egy pohár vízért és gyógyszerért. Mikor felmentem elpirulva nézett végig magán, persze a takaró alatt. Észre vett, a nyakáig betakarózott majd felhúzta a lábait. Sokat pislogott, nyilván még nem tiszta a feje annyira, hogy gyorsan fogja fel a történéseket.
- Jó reggelt. Ezt idd meg. - adom a kezébe a kis tablettát és a poharat. Gyorsan lehúzta, a poharat maga mellé az asztalra rakta és felnézett rám.
- Mi... tegnap.. mármint.. - még egyszer ránézett a takaró alatt elterülő meztelen testére, de nem folytatta amit elkezdett. Leültem mellé és kerestem a tekintetét de nem akart rám nézni. Zavarban volt.
- Igen. Mi tegnap lefeküdtünk. - hazudtam, mivel kíváncsi vagyok valamire. Nagyokat pislogva nézett rám kétszeresére nyílt szemeivel amikbe egy pillanatról a másikba szöktek fel a könnyek. Tudtam.. - Megbántad? - kérdeztem a nyilvánvalót. Lehorgasztotta a fejét így nem láttam az arcát. Kezével letörölte a könnyeket amik megállás nélkül folytak az ölébe.
- Nem csak... nem emlékszem rá. Ne haragudj.. - mi? Nem az a baja, hogy megtettük? - Azt hittem emlékezni fogok a mi elsőnkre de... semmi. - halkult el. Kezeit az arcába temette és halkan felzokogott. Még jó, hogy nem tettem meg!
- Ne sírj.. - mondtam és átölelve az ölembe ültettem takaróstul, hogy ne legyen még kellemetlenebb neki. - Tegnap nem csináltam semmit. Nagyon akartad, de én úgy gondoltam, józanul szeretnék veled lefeküdni. Mikor meg tudom mutatni, hogy milyen jó is a másikkal kapcsolatba kerülni, és, hogy nem csak a fájdalom miatt tudsz sikoltozni.
- Akkor...
- Várok még. Nem sokat, lehet egy vagy két napot csak... de akkor szeretném ha megtörténne, mikor teljesen rám tudsz koncentrálni, és arra, hogy olyan élményben legyen részed, amilyet megérdemelsz. - ekkor még jobban sírni kezdett, de ez más volt. Mosolygott közben. Felnyúlt vékony karjaival és nyakamat átölelve potyogtatta kövér könnyeit a vállamra. Nem fogom sokáig húzni, mert már én is vágyok rá. Nagyon. De amit mondtam, az igaz. Sokkal fontosabb nekem ez a lány, mint egy éjszakai kielégülés.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top