Kemény másfél hónap után végre anyám haza jöhet. Minden héten beadtam a kérést, hadd látogassam meg, de mindig csak a másodikat fogadták el. Eddig végig Jiminnél aludtam, így teljesen hozzá szoktam, ha lehet így mondani. Mióta tudok rendesen aludni sokkal jobb a közérzetem, és jobban átlátom a dolgokat mint régebben. Sose gondoltam volna, hogy az alvás ennyit tesz rá.

- Nos, most haza mehet, de fokozott figyelmet igényel. Ha a vissza esés legkisebb jelét is észre veszi azonnal hozza vissza.

- Rendben. - toltam vissza az orvos elé a papírokat amit épp most írtam alá, miszerint elfogadom, és vállalom a felelősséget anyámért. A világ vicce ez az egész papír, hiszen csak figyelek a saját anyámra.

- És kérem ne felejtse el. Az anyja nem gyógyult, csak afelé tart. - intett még utoljára óva, majd kiment ott hagyva a nővérrel aki egyenesen anyámhoz vitt. Cuccát a zsákba dobálva hátára kapta, majd nagy mosollyal közeledett felém egy ölelésbe húzva.

- Szia! - köszönt. Hangja sokkal fiatalosabb és vékonyabb volt mint régebben, szinte fel sem ismertem. Illata friss volt, nem pia szagú, kinézete ápolt és higiénikus volt. Ez az én anyám.

- Szia. Menjünk haza. - álltam el előle, hogy megszemlélje a kinyitott ajtót, amin most végre kimehet. Nagyot sóhajtott és megfogta a kezemet, úgy lépkedtünk ki a külvilág felé. Mikor átlépett a küszöbön mint egy börtönéből szabadult rab becsukta szemeit és nagyon szippantott a kinti levegő hideg ámde friss levegőjéből.

- Mesélj. - húzódott szorosan mellém mikor elindultunk. - Mik történtek?

- Az egyik dolog épp a házunk előtt vár. Remélem nem bánod, hogy meghívtam vacsorára.

- Taehyungot? Ugyan, miért bánnám? - rántott vállat. Hát anya... ne haragudj, de aki az ajtó előtt vár, az nem Tae. Ő majd holnap jön. Azt kell kitalálnom, mit csináljak vele, mikor suliban vagyok. Nem figyelhetek rá egész nap... most nincs a házban semmilyen pia, de bármikor leugorhat a boltba venni. Én bízom benne, de.. félek. Nem akarom megint elveszíteni, ha már volt esélyem vissza kapni.

Ahogy befordultunk az utcába nagyot dobbant a szívem, mikor megláttam Jimint integetni.

- Te mond csak... az a jóképű fiú neked integet? - igen! Bejön neki! Ez olyan jól esik...

- Igen.

- Osztálytársad?

- Nem anya. - ráztam meg a fejem és mivel oda értünk Jimin mellé léptem. - Anya, bemutatom Park Jimint, a pasimat, Jimin, ő itt az anyám.

- Üdvözlöm. - nyújtotta kezét a férfi mit anyám nevetve fogadott el.

- Csak semmi magázás! Most szabadultam a bolondok házából és ott mindenki csókolommal köszönt. Azt hittem becsavarodok. - tette csípőre a kezét. Majdnem elsírtam magam tőle. Leírhatatlan érzés így látni anyámat. Amilyen régen volt.

- Értettem. - tovább folytattuk volna a csevegést, de egy eső csepp hullott a fejem búbjára, így mielőtt eláztunk volna bementünk a házba ahol rögtön felnyomtam a fűtést. Anya enyhe mosollyal az arcán simított végig a konyha asztalon és a kanapén majd szétnézett.

- Jó itthon. - sóhajtotta.

- Jó, hogy itthon vagy. - kontráztam.

- Tényleg, és mit fogunk enni? - kapott a fejéhez és kinyitotta az enyhén szólva üres hűtőt.

- Pizzát. Jimin akkor rendelte mikor írtam neki, hogy elindultam veled. - válaszoltam és elkezdtem teríteni mert az azt jelenti, hogy hamarosan itt lesz.

- Addig is, meséljetek. - ült le a konyha asztalra fejét a kezére támasztva. - Mikor jöttetek össze? És hol? Van már unoka?

- A gyerek. Kérdéssel. Hagyj. - tagoltam a mondatot és lecsaptam az asztalra a villát.

- Érzékeny rá. - súgta a férfi a fülébe, mintha nem hallanám. Anyám csak legyintett egyet és továbbra is széles mosollyal firtatta tekintetem mire én is megenyhültem és leültem várakozni.

Mindent elmeséltünk neki, amit 5 percben el lehetett hadarni, mivel csak ennyi kellett, hogy becsüngessen a kaja. Illetve az ember, aki azt hozta.

- Oh, ezek szerint szakad az ég. Mond csak Jimin, a kanapén alszol? - kérdezte miközben kiszedett még egy szeletet a tányérjára és elkezdte falatokra vágni. Én inkább harapva ettem, mert így szeretem a pizzát fogyasztani már évek óta. Bár van mikor én is evőeszközzel eszek, de az ritkább.

- Nos.. - nézett rám tanácsért, de megráztam a fejem halványan, hogy csak ő lássa.

- Nyugi, csak húzlak. Tudom, hogy ez, hogy működik. Üdv a családban. - kész ennyi volt, nekem itt végem lett mint a botnak, és hangosan felzokogtam. Annyira... féltem még pár hónappal ezelőtt, hogy ezt sose fogom megélni.. hogy sose lesz hozzám egy kedves szava sem, hogy nem lesznek anya lánya pillanataink, hogy nem fogja elfogadni a kiszemeltemet.. de most minden megtörtént egy napban, mintha egy mesében élnék. És ezt a szívem nem tudta tovább feldolgozni, ezért kitört a könnyeimen keresztül. - Na jól van fiatalok, szeretnék továbbra is veletek beszélgetni, de majd elalszok olyan fáradt vagyok. Azok a kényelmetlen ágyak amiket ajánlottak... nem voltak túl jó éjszakáim. Reggel találkozunk. - intett és bevonult a szobájába. Elmosogattam a szennyest, majd felmentem a pizsimért, amit nem találtam a helyén, azaz a takaróm alatt.

- Csak nem, ezt keresed? - lengette meg a levegőben a keresett ruhákat.

- De igen, köszi, hogy megtaláltad. - indultam el felé, de mikor utána nyúltam ő még feljebb emelte. - Hé!

- Tudod, most, hogy anyád elfogadott, hivatalosan is használhatom a fürdőkádat.

- Miért, eddig a vécében mosakodtál? - dugtam ki felé a nyelvem, mire hevesen az ajkaimra kapott, és addig addig játszadozott amíg fogaival el nem érte az ízlelő szervemet és rá nem harapott.

- Ezért most velem kell fürdened. Megyek és megengedem a vizet. - fordult nekem háttal és magára zárta a fürdő ajtaját. Pár kicsordult könnycseppel meggyászoltam a sajgó nyelvemet és utána eredtem megváltásért könyörögve. - Nincs bocsánat. - lépett mögém, és kulcsra bezárta az ajtót. Nem hiszem, hogy van aki bejönne, vagy megzavarna, mivel anyám tudtommal nem alva járó.. azért csinálta, hogy nagyobb legyen az adrenalin a testemben. - Vetkőzz. - bökött meg majd elém érve ledobta magáról a felsőjét és a szennyes kosárba dobta. Mikor a nadrágjához ért elfordultam, így szembe találtam magam az ajtóval. Hallottam, ahogy belelép a vízbe, és elmerül benne. Gondolom kezét kitette a szélére mert a vízcseppek kopogását is hallottam, ahogy a padlóra hullanak.

A vérem a fülemben lüktetett, a pulzusom pedig az egeknél is magasabbra tört, mikor a saját árnyékom fölött megláttam egy másikat. Jimin a hátamnak döntötte mellkasát, és már éreztem is, ahogy a rajta levő víz az én ruhám anyagába szivárog. Ami viszont kicsapta nálam a biztosítékot... az az volt, mikor teljesen nekem nyomódott így a fenekemnél érezhettem egy kis kemény dudort, amit előszeretettel nyomott neki. Szerintem fülig pirultam, bár annyira el voltam foglalva, hogy ne sikítsak, hogy nem éreztem melegnek a fejem. Az egész hely tele volt forró párás levegővel.

- Baszki.. csúszott ki a számon, mikor realizáltam, hogy mekkora is a mérete. Így érzetre.. és még nincs izgalmi állapotban. - Jimin.. a ruhám.. vizes lesz.

- Hmmm.... morgott bele a nyakamba. - Ezen könnyen segíthetek. - nem tétovázott, megragadta alul a pólóm, és lerántotta rólam, persze amennyire engedték a karjaim, amik vele együtt lendültek fölfele. Kicsatolta a melltartómat és letolta a vállamról a pántokat. Innentől már csak az gátolta meg az anyagnak a földre hullását, hogy a kezemmel támaszkodtam az ajtón. Beakasztotta ujját a nadrágomba, és azt is elkezdte lehúzni, de én megfordultam és eltoltam a vállát ezzel ösztönözve, hogy fordítson nekem hátat.

- Maradj így! - utasítottam és míg egyik kezemet lapockáján tartottam másikkal levettem a rajtam maradt ruhákat. Aprót löktem rajta, és kezemet a mellem elé húztam, hogy ha átnézne a válla felett ne lásson sokat. Belépett a vízbe, én pedig kihasználva az alkalmat a másik oldalra csobbanva leültem és magam elé húztam a térdem. Még jó, hogy tett fürdő sót a vízbe, így most a fele az hab. Amíg bele nem került az alfele a víz takarásába a falat bámultam, és csak akkor néztem rá, mikor ő is abban a szintben volt, ahol én. Félig fekve. Lábai a közepes méretű fürdőkádban alig fértek el, így mellém csúsztatta őket.

- Tudod, hogy ezzel nem úsztál meg semmit ugye?

- Már miért is nem? - kérdeztem vissza pimaszul, csak hogy én is húzzam kicsit az agyát. - Itt ülök veled a kádban, mit akarhatsz még? - ördögi mosolyra húzta a száját, majd terpeszbe vágta lábait, és oda mutatott. Először más jutott eszembe, mit amit valójában akart, így majdnem kimondtam, hogy hülye perverz, és hagytam ott de... arra is csak én fáznék rá, hiszen meglátna.

Becsuktam a szemem, letettem magam mellé ( már amennyire oda fért a lábától) a kezem, és megfordultam szép lassan, hogy ne locsogjon ki a víz, és ne legyen látható ami alatta van. Mikor sikeresen hátat fordítottam neki elkezdtem araszolgatni, amíg el nem értem a combját, de ott megálltam.

- Csak nem félsz a kis Jimintől, akit pár nappal ezelőtt még le akartál harapni? - suttogta majd megfogta az oldalam, és magához húzott. Immáron a mesztelen bőrünk érintkezett a másikéhoz, ami még zavarba ejtőbb volt, mint mikor volt rajtam ruha..

- Nem akartam! Csak megemlítettem, hogy egy szellemes megjegyzés a mellemre, és... nos, igen.

- Erre itt? - fogott rá mindkettőre. - Mi lenne haaa... - előre dőlt, ezzel döntve engem is de csak addig, amíg el nem érte a tusfürdőt. A szemem láttára nyomott a tenyerébe a lila löttyből, majd lassan közeledett felém. Először a vállaimat kente be, már amennyire hátra tudta hajlítani a kezét, majd egyre jobban siklott lefelé. Persze a melleimen elidőzött, többet a kelleténél, mert hát annak kell a legillatosabbnak lennie... majd haladt, lejjebb. A hasamon még sóhajtottam egyet, de amint a derekam vonalát elérte, és még mindig nem állt meg, ráfogtam kezeire. Vette a célzárt, szétnyitotta karjait majd amennyire elérte a combjaimat kente be habosra, mivel kilátszottak a vízből. Vállamnál fogva előre nyomott, és bekente a hátamat is. Mikor késznek gondolt vissza húzott magára, és locsolgatott, mintha ezzel eltűntethetné az el nem kent tusfürdőt.

- Hogy fogunk kiszállni? - kérdeztem, mert a víz kezdett hűlni, én pedig álmosodni.

- Hát egyszerűen. Felállunk~ tudta, hogy elememben vagyok, mert mikor kimondta ezt a szót arcával nekem dörgölőzött, hogy félre is értsem.

- Nagyon kanos vagy ma... - nyúltam ki oldalra hátha elérem a törölközőt, de esélytelen voltam.

- És, mit teszel ellene? Ne hagyd, hogy szenvedjek. - húzott vissza erős karjaival. - Talán megkíméllek ma este, ha most egyszerre felállnunk és kiszállunk törölközni.

- Jó... - sóhajtottam és elaraszoltam tőle, hogy legyen helyünk. Tudtam, hogy amíg el nem értem a törölközőmig, és fel nem csavartam a testemre végig engem nézett, de ez nem gátolt meg benne, hogy gyorsan mozogjak. Kínos volt, de inkább ő lásson, mint bárki más. Én még mindig nem mertem rá nézni, de ha így folytatja van egy olyan érzésem, hogy hamarosan nem csak aludni fogunk este...