- Jól van osztály, a következő három nap szünetet használjátok ki, hogy tanuljatok. Csütörtökön reggel 8-kor találkozunk a B teremben. - köszönt el az ofő. Nyakunkon a vizsga én meg olyan ideges vagyok mintha szülni mennék.

- Na? Menni fog?

- Nem fog, hogyan menne gondold már végig egyáltalán, hogy kérdezhetsz ilyet?! - hadartam.

- Jó, nyugodj már meg. - tette fel kezét Rae védekezés képpen. Most, hogy kibékültem Jiminnel azt hittem az élet naposabbik felét fogom látni, de a vizsga időszak belerondít. Ebben a három napban komolyan rá kell feküdnöm a tanulásra.

- Akkor csütörtökön. - öleltük meg egymást a lányokkal a kapuban. Mindannyiunk másik irányba ment. Mivel reggel bepakoltam minden vizsga könyvemet és füzetemet nem kellett haza mennem, tudtam egyenesen Jiminhez menni, aki azonnal letámadott, hogy mi volt a suliban.

- Szóval most három napig nem alszok! - fejeztem be a mesélést.

- Azt csak hiszed. A pihenésed is fontos. Különben is, nem fogsz napokig csak a könyvek felett poshadni. Kivel szórakozok akkor?

- Ha szeretnéd, felhívhatom Tae-t. - vettem elő a telefonom de bemászott mellém a kanapéra és mellém feküdt.

- Segítek, és nem hagyom, hogy túlhajszold magad. Képzeld el milyen lenne ha a vizsga lap felett bealudnál. - bele gondoltam, hogy össze nyálazom a lapot, mint általában szegény párnát amit alszok. Remélem Jimin ingét nem szokásom, mikor épp rá fordulok éjszaka.. bár eddig nem tette szóvá. Na nem mintha az a fajta lenne.

A szokásos matekozás után elkezdtem olvasgatni az irodalom füzetet, és végre ki tudtam valamilyen tantárgyhoz kötődően, hogy meglesz a hármas.

- Figyelj. Figyelj. Figyelj. Figyelj. - hallotta, hogy szólongat, de nem néztem rá. Beharaptam a számat, hogy vissza fogjam a röhögésem és továbbra is a verselemzést olvastam. - HÉÉÉ! - ugrott be mellém. A füzetet az asztalra csapta engem pedig elkapott és rám fonódott mint egy polip. - Figyelj kicsit.

- Mondjad. - fordultam felé, de azonnal vissza néztem mert az arca veszélyesen közel került az enyémhez.

- Gondolkodtam egy kicsit. Nincs kedved hozzám költözni? - elengedett, és éreztem magamon a tekintetét de én nem tudtam rá nézni. Kissé sokkolt amit az előbb mondott. Nem lenne az egy kicsit.. sok? - Mármint csak addig, amíg anyukád nem jön haza. Mikor nem alszol itt aggódom érted.

- Van ennek köze ahhoz, hogy ,,nem foglak kímélni?" - utánoztam a hangját. Illetve csak akartam. Felnézett a plafonra, el a konyha felé ezzel megforgatva szemeit majd elmosolyodott.

- Van. Nagyon is sok. Éjszaka rágcsálni akarlak. - megártott neki az a sok szar amit mostanában néztünk. - Tudom, hogy te is jobban alszol, mikor itt vagy. Illetve mellettem.

- Mégis honnan? - vágtam vissza.

- Hogy honnan? Elmeséljem miket csináltam veled az első együtt alvásunknál?

- Nem akarom tudni.. - először rosszra gondoltam, mert az első a kanapén volt, mikor rám dőlt. Biztos felkelt éjjel és akkor csinált valamit.. ha egyáltalán így van. Lehet csak húzni akarja az agyamat, de nekem erre most nincs időm!

Vissza vettem az ölembe a füzetet és tovább olvasgattam. Sértődötten ment fel a szobájába, amibe belesajdult a szívem, de nem követtem. Fél 12-kor döntöttem úgy, hogy megnézem él e még, így felsétáltam halkan, hátha alszik már. De nem volt senki a szobában. Jobban mondva az ágyban.

Az ablak mellett feküdt össze görnyedve és nagyon laposakat pislogva.

Lefeküdtem elé, hogy észre vegyen. Én is felhúztam a térdemet, hogy össze érjenek és rá mosolyogtam.

- Végeztél? - megráztam a fejem és sóhajtottam egyet.

- Muszáj tanulnom. Nem vagyok egy erős elme, ha nem magolom be megbukok. - becsukta a szemét, bal kezét pedig felém emelte. Kinyújtotta a lábát majd magához húzott egy gyengéd ölelésre.

- Te vagy az én okos mennyasszony jelöltem. Ne degradáld le magad, mert bünti lesz. - az első amint lefagytam az a mennyasszony szó, a másik meg a bünti...

- Mi? Mennyasszony? - nevettem fel kínosan.

- Egyszer meg fogom kérni a kezed. Majd később... mikor megkérhetem anyádat, hogy adjon nekem. És túl leszünk az elsőn. Vagy a sokadikon..

- Látom.. fáradt vagy.. - lehajtottam a fejem, hogy ne lássa mennyire elpirultam. Hamarosan azt is meg kellene ejtenünk, hogy ne legyen bennünk kétely vagy feszültség de ez nem olyan dolog, amit dátumhoz lehet kötni.. azt mondta, nem fogja vissza fogni magát, így hamarosan ott fogunk tartani. Addig is van időm felkészülni, hogy majd abban a pillanatban ne legyen hiszti rohamom, vagy ahhoz hasonló.. - Különben is. Mi vagy te, hogy büntetést akarsz adni, csak nem egy szadista? - böktem meg a mellkasát mire lecsúsztatta kezét a fenekemre és felhúzott, hogy az arcunk egy szintben legyen.

- Sok mindent tudnék veled csinálni. Ne kötekedj, mert tényleg kedvet kapok. - lehet azért, mert fáradt, lehet azért, mert most nagyon elsötétedett a szeme de.. nem tudtam eldönteni, hogy komolyan beszél vagy viccel. Mivel végig futott rajtam a hideg úgy gondoltam jobb lesz befogni így csendben néztem végig amint lecsukja szemeit, és elalszik. Egy ideig hagytam is, majd felálltam és felhúztam őt is, mondván, hogy ne a padlón aludjon. Nem így akartam, de mikor az ágyhoz értünk megbotlott így szó szerint beesett a paplan közé engem is magával húzva.

- Jimin.. tanulnom kellene még.. - suttogtam és megfogtam az arcát.

- Holnap 9-kor ébresztő. Onnantól kezdve este 11-ig gyötörni foglak a tanulással, szóval aludj. - nyomta le a fejem. Megint vigyorogva aludtam el, mert eszembe jutott, hogy felajánlotta a segítségét, és be is tartja amit mondott. Ha a matekon át megyek... tuti rá ugrok ott helyben mindenki előtt.

------------------------------

Abban a két napban alig aludtunk. Minden kis szart átolvastam még az apró betűs részt is, valamint majdnem minden percben matekot tanultam a másik mellett. A szemeim az agytekervényeimmel együtt becsavarodtak a sok számoktól amit látott, és Jimin is így érezhetett ugyanis bejelentette, hogy felmond a tanári állásából.

A sulihoz közeledvén kezdett nőni a pulzusom, és nem segített, hogy egyik oldalamon Tae volt a másikon Jimin. Mind a kettőt beöltöztettem, hogy ne ismerjék fel. Tae-t a nép, Jimint pedig Rin. Azzal az indokkal adtam neki az arcmaszkját, hogy ne legyen Taehyung feltűnő. Így olyan, mintha a testőreim lennének. Inkább magyarázom ezt a fajta felállást ki, mint a másikat..

- Úr isten. De mi van ha.. mármint alig készültem... nem is tudom a másodfokú egyenlet megoldó képletét.... sőt semmit se tudok! Mikor is született az az ember aki azt a cuccot írta?! - hadartam inkább magamnak mint nekik. Hamarosan idő van én pedig teljesen össze vagyok zavarodva.

- Befejezted? - kérdezte Jimin már a fejét fogva. Törökülésbe vágta magát és úgy nézte ahogy jobbra balra járkálok magamba beszélve.

- Nem! Te ezt nem értheted! Kérdezz valamit! Várj mégse... de de! - mutogattam kezemmel is ami miatt úgy nézhettem ki mint akinek görcsei vannak.

- Másodfokú egyenlet megoldó képlete? - nagyon vicces! Pont az előbb mondtam, hogy nem tudom!

- Aaa.... - gondolkodtam el.

- Nem a, hanem b.

- Bazd meg! - csúszott ki a számon mire elmosolyodott és elém jött.

- Ha nagyon akarod, otthon vissza térhetünk erre. Szívesen benne vagyok egy menetben.

- Park Ji- befogtam a számat, és körül néztem hátha hallja még valaki, de csak Tae volt ott, aki már vörösödött az elfojtott nevetése miatt.

A legnehezebb dolog az elköszönés volt, mikor intettem nekik, és be kellett mennem a terembe helyet foglalni. A tollat is remegve fogtam meg, ahogy remegve is raktam le, mikor megszólalt a kis csengő, hogy vége van. A töri és az irodalom még nem is volt vészes de a matek... négy feladatot kihagytam, mert nem volt időm, a többit pedig csak saccra töltöttem ki, hogy legyen oda írva valami. Mikor kimentem azonnal Jimin kezeibe borultam és intettem a szellememnek ami sejtelmes hangot kiadva szállt ki a testemből. Hogy lehet elfáradni a tesztírásban?!

- Menjünk haza.

- Nem mert ott... jó. - nem tudom mit akartam mondani. Csak le akartam fürdeni és aludni. Azt hittem jobb lesz, azt hittem magabiztosan fogok kijönni onnan azt állítva, hogy megvan a kettes de... az 1 pontban is kételkedek, főleg akkor ha ez a nő fogja javítani.

Össze kulcsolta ujjainkat és úgy indultunk hárman ki, mikor valaki felénk kiáltott. A vér is megfagyott bennem

- JIMIN?! - Rin sipító hangja visszhangzott a fülemben mint egy horror filmben. Mind a ketten hátra fordultunk ugyan olyan halálra torzult fejjel. A lány lassan lépkedett felénk, le sem véve a tekintetét a férfiról.

- Oh, HyeRin. Rég láttalak.

- Hát én is. - majd rám nézett és a kezünkre ami még mindig fogta a másikét. - Most már értem... - bólintott felém és megfordulva elindult vissza.

- Várj! - Jimin elengedte a kezem és utána futott. A szívem nagyot dobbant abban a pillanatban. Hirtelen, de tényleg csak egy pillanatra elfelejtettem mindent. Csak azt láttam, hogy a barátom a volt nője után szalad sebesen. A szemembe könnyek szöktek és hátra léptem, ahol Tae mellkasa fogadta hátamat. Vállamra rakta a kezét, és megsimogatta a fejem.

- Nyugi, nincs baj. Gyere várjuk meg-

- Nem. Haza akarok menni. - megfogtam a kezét és elhúztam onnan. Bízok benned Jimin... a szívem bízik, de az agyam nem akar... mit tegyek?