24. - Két ünnep között
Másnap elköszöntünk még dél előtt a nagyszülőktől és elindultunk Jiminékhez mivel még ma haza szerettünk volna menni. Az út ugyan úgy telt, mi hátul fogtuk egymás kezét, míg hallgattuk a rádióban szóló zenét. Össze szedtem a cuccaimat, ami nem volt sok, mivel a nagymamához is vittem és indulásra készen állva mentem le a konyhába. Ittunk előtte, mert az útra nem akartunk vinni és kimentünk az udvarra. Jimin elköszönt a szüleitől, míg én csak meghajoltam és integettem nekik.
- Lisa! - szólított meg az anyja ezért megfordultam még ajtó nyitás előtt. - Gyere máskor is. - mondta teljesen fapoféval és azzal a lendülettel meg is fordult majd bement. Egy levakarhatatlan vigyor húzódott az arcomra és egész úton ott virított, amit Jimin is megnevetett. Nem fogadott el, de közel van hozzá, ami jól esik.
- Mehetnénk majd többször a nagyszüleidhez.
- Igen erre én is gondoltam. - bólintott és küldött felém egy mosolyt. - Tetszett, hogy együtt tudtunk aludni.
- Nem volt más választásunk.
- Ha lezavarsz, én aludtam volna a földön. - megforgattam a szemem, és kinéztem az ablakon. Lehet azért mertem mellette aludni, mert ott voltak közvetlen közelünkben a szülők, de az is lehet, hogy elmúlt végre az ehhez kapcsolódó félelmem.
- Ki kellene találni valami ajándékot Taehyungnak. - vetettem fel az ötletet és hazáig azon makkoltunk, mi lenne a megfelelő dolog. Közben én meg is akartam viccelni, amiért rávette Jimint arra az... ,,ajándék" ötletre és eszembe is jutott egy nagyon ősi és klisés ötlet. El fogom felejteni a születésnapját úgy, hogy ott van mellettem. Jimint majd később avatom be, mert még van rá egy hetünk. Megérkeztünk hozzá, de én a kapuban megálltam és megvártam amíg észre veszi, hogy nem megyek utána.
- Mi az?
- Haza megyek. Nem lógok mindig rajtad mint valami pióca, neked is van életed. Majd holnap vagy utána átjövök és.. - nem fejeztem be mert hirtelen ott termett előttem és egy halvány csókot nyomott az orrom hegyére.
- Szeretem ha rajtam lógsz. Sokkal jobban szeretlek téged hallani mint az óra kattogását. - oh tényleg, mivel azóta beszerzett egy faliórát. Ugyan nem változott semmi, mindent elfelejt, elkésik és elalszik de legalább van.
- Meglátogatom Tae szüleit. Aztán holnap jövök. - intettem és elindultam abba az irányba amelyre rövidebb az út. Régen láttam őket, és biztos örülnének pár kedves köszöntésnek.
Épp akkor értem oda, mikor kiszálltak a kocsiból így Tae ölelése mellé még megkaptam a húgát a nyakamba és az öccsét a jobb lábamra fonódni. Régen nem láttuk egymást, mégis megismernek.. ez olyan kis cuki tőlük, pedig még csak gyerekek, és nem tettem azért, hogy megkedveljenek.
- Oh Lisa. - intett az anyja is majd adott két puszit és megölelt. Na igen, náluk már így megy.
- Boldog karácsonyt, utólag is. - kívántam nekik miközben Tae apja az ajtóval vesződött. Beengedtek mi pedig beindultunk a lakásba ahol levetkőztünk és helyet foglaltunk a kanapén. A kislány az ölembe ült, a kisfiú pedig mellém de nekem dőlt. Mind a kettőnek elkezdtem simogatni a fejét amit jóleső mosollyal díjaztak, akárcsak Jimin na de.. ki nem szereti ha simogatják?
- Na és mesélj. Mi újság van? - adott a kezembe egy bögrét tele kakaóval. A két fiatal letelepedett mellém, hogy meg tudják inni és engem is szabadon engedjenek.
- Most jöttünk meg, mert... Jiminnél töltöttem a karácsonyt, illetve a szüleinél. - nem akarok anyámról, vagy apámról beszélni ha nem kérdezik így inkább kikerülöm azt a témát ezzel.
- Ja igen, mert végre össze jöttek. Tudod, amit meséltem. - magyarázta Taehyung. Remek, ezek szerint az életem egy tévé műsor a Kim családnak. Megfojtom a gyereket.
- Jó látni, hogy kiheverted Yoongi-t. - mosolygott az anyja. Nos igen, négy évig pszichológusként dolgozott mielőtt átment cukrásznak, így megmaradt neki pár dolog, és mikor meglátta, hogy valami nincs rendben addig faggatott és gyötört a kérdéseivel, míg el nem mondtam neki mindent. De nem bántam meg, mert jó volt Taehyungon kívül beszélni erről egy felnőttnek aki meghallgat és tanácsokkal lát el. Jobb nem lett tőle, de megkönnyebbültem egy fokkal akkoriban.
- Na igen.. az már régi sztori. - nevettem fel kínomban és beleszürcsöltem a forró italba. Megint hólyagos lesz a nyelvem.
--------------------
- Kikísérem. - állt fel barátom és az ajtó felé indult velem. Megvárta míg felöltözök és kijött velem. Ott helyben megálltam és lenyomtam neki egy tockost.
- A két ujját?! Ez most komoly? Hogy lehetsz ilyen? - támadtam le. Vicces volt nézni a kezdeti sokkot a fején. Szerintem azt hihette, hogy megőrültem mivel eléggé olyan fejet vágott, majd mikor leesett neki elnevette magát.
- Ezek szerint kipróbáltátok?
- Nem te hülye! Még nem tartunk ott, ezt tudhatnád.
- Tudtam, hogy nem teszi meg. Csak egy kis karácsonyi poénnak szántam.
- Kapd be a poénjaidat! - bokszoltam vállba majd a kapu felé indultam. - 30.-án reggel nálam, és 1.-jén este mehetsz legelőször haza. Vagy maradsz még egy napot rád bízom. - adtam ki az infót neki, amit csak magammal beszéltem meg, de most már ez van nálam lesz a szilveszter. Haza felé menet írtam Jiminnek, mert megkérdezte mi újság. Észre se vettem milyen gyorsan telik az idő, ha sétálás közben írok neki.
Jimin❤ :Az gáz, ha már most hiányzol?😥
Lisa: Te is nekem, de holnap megyek.
Jimin❤ Tudod elég türelmetlen ember vagyok. Találkozunk mi hamarabb is.
Lisa: Hogy érted? - erre viszont már nem jött válasz. Direkt a hóval befedett füves részen mentem mert nagyon élveztem a ropogó hangot, amit a lábam alatt ad ki. Sose tudtam eldönteni, hogy szeretem a telet, vagy sem. Most per pillanat szeretem.
Amint befordultam az utcába megértettem azt az üzenetet amit kaptam. Jimin a kerítést támasztva nézte az eget.
- Ennyire nem hiányozhatok. - szólítottam meg, mikor közelebb értem hozzá.
- Szilveszter után ismét suli van, legalább addig hadd zaklassalak. - indult meg felém és ölelt meg. Igaza van, amint elkezdődik a suli már nem fogok minden nap nála tanyázni hiszen Yoongi is megy korrepetálásra, tanulnom és takarítanom is kell itthon. Csak hétvégente és hét közben három napot leszek nála akkor is 3-4 órát. Kinyitottam a kaput és beengedtem őt, de a hideg azonnal megcsapott ami a ház belsejében fogadott. - Na jó, akkor én kimegyek melegedni. - poénkodott és meg is fordult de én elkaptam a sálját és vissza húztam.
- Befűtök. Addig ne vetkőzz le.
- Oh, miért, csak nem te akarsz? - kapott felém de én kitértem keze irányából, kidugtam a nyelvem és a kályha felé indultam. Viszont mikor megláttam a fa készletet inkább az elektromos fűtésen gondolkodtam és bekapcsoltam mind az 5 fűtőtestet. - Na? Kezdhetek vetkőzni?
- De csak felületesen Park! - pimaszkodtam mert látom ő is elemében van. Levette a kabátját és a cipőjét majd jó úriemberhez méltóan nekem is segített leszedni magamról.
Elindult fel a szobámba, én pedig szorosan mentem mögötte de az utolsó lépcsőfokon megtorpantam. Most itt fog aludni, nálam.. baszki ott is együtt voltunk nehogy már most kezdjek el.. de akkor is így történt..
- Lisa... - szólt rám mire felnéztem. Az ajtóból nézett vissza mit szerencsétlenkedek már.
- Megyek csak... hozok fel innivalót! - mondtam és leszaladtam a konyhába. Kivettem egy ízesített vizet a hűtőből meg két poharat és vissza indultam. Nem esz semmi baj, ezt már megbeszéltem magammal. Nem vagy se depressziós, se klinikai eset, nincs szükség a hisztire, nem fog csinálni semmit.. szép gondolatok, akkor meg miért nem tudom elfogadni..
A szobában behajtottam az ajtót kb egy métert hagyva szabadon, és letettem a vizet az ágy mellé a poharakat pedig a kisasztalra. Jimin a karosszékemben himbálózott és forgolódott jobbra balra. Leültem az ágyamba és feltettem a telefonom töltőre mielőtt lemerülne.
- Tae-val megbeszéltem, hogy 30.-án jön át, neked az jó lesz?
- Mármint nálad lesz a szilveszter? - bólintottam. - Oké, akkor mondjuk holnap el is mehetünk bevásárolni rá. Sok kaja kell, és majd pizzát is rendelünk előtte mert aznap megváltozik a nyitva tartás. - most én bólintottam majd megint beállt a csend. - Kérdezni szeretnék valamit, de nem tudom, hogyan reagálnál rá. - kezdett bele majd felállt és levágódott az ágyamba hasra miközben tartotta a szemkontaktust.
- Állok rendelkezésedre. - tártam szét a karomat, de az arca olyan komoly volt, hogy nem tudtam sokáig mosolyogni rá.
- Őszinte leszel? Igazat fogsz mondani? - a kérdés között nagyokat bólintottam és kíváncsibb lettem mit is akarhat, hogy ilyen fontosak ezek neki. - Elmondanád... hogy történt aznap veled és Yoongi-val?
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top