- Na és Lisa... mióta vagytok együtt? - jött a kérdés az apja szájából. Épp emeltem a levest a számhoz, így rászorítottam a kanálra, hogy ne essen ki.

- Nos... csak pár napja... de már másfél hónapja ismerjük egymást.

- Hoo.. nem siettétek ezt el? - csatlakozott az anyja is. - Mi van ha nem komoly?

- Anya.. azt majd mi eldöntjük. Nem sietünk sehova, ismerkedünk, randizunk, ennyi. Még az elején vagyunk, ezt mi is tudjuk. - jött segítségemre Jimin, amit nagyon megköszöntem neki a gondolataimban mert erre már nem tudtam volna mit mondani.

- De fiam.. ha őt be akartad mutatni, miért nem hoztad a szüleit is? Most a lányuk nélkül töltik a karácsonyt? - először Jiminre nézett, majd rám, utána ismét fiára. Lehajtottam a fejem, és az ujjaimat kezdtem tördelni az asztal alatt. Senki se szólalt meg, most nekem kell vallanom. Nem hittem volna, hogy ilyen korán kell ezt elmondanom, de az őszinteség itt is játszik, különben nem megyünk semerre a kapcsolatban.

- Anyám, egy hete elvonóban van, mert erősen alkoholista. - ekkor eszembe jutott, mióta nem láttam már. Ugyan felhívtam a helyet, hogy mikor mehetnék be, de azt mondták, még pár hétig próbáljak meg ne mutatkozni előtte, különben kezdhetik újra a kezelést. Hiányzik már, és szeretnék beszélni vele, de az első az, hogy meggyógyuljon. - Apám pedig... börtönben. - sóhajtottam majd rájuk néztem. Ijedt, kikerekedett szemekkel néztek rám aztán magukhoz tértek, és ezek után csendben folytattuk a vacsorát. Remélem holnap után már megyünk... mivel holnap karácsony akkor tuti itt alszunk még de... nem szeretnék itt maradni. Lehet ez az én nyavalyám, de már most látom, hogy nem vagyok a kedvencük.

- Fiam, beszélhetnénk? - hívta el vacsora után az anyja a konyhába Jimint. Az apja leült a kanapéra a nappaliban és bekapcsolta a tévét.

- Lisa.. addig menj fel nyugodtan a szobámba. - mondta a férfi, és megmutatta melyik is az. Úgy tettem, mintha felmennék, de közben vissza lépkedtem annyira, hogy halljak mindent. Nem szeretem, ha kibeszélnek, és bár tudom, hogy hallgatózni csúnya dolog, nem tudok felmenni és nyugodtan ülni, mintha minden rendben lenne.

- Ezt remélem nem gondoltad komolyan. - kezdte az anyja.

- Mit is?

- Azt a lányt!

- Van neve is anya. Még csak most ismerted meg és máris ítélkezel?

- Nem erről van szó! Alkoholista? Börtönben van? Ráadásul nem jártok több mint 3 napja? - jó azért van az szerintem annyi... lehet több is, bár nem számolom.

- Nem ez a lényeg. Kell nekem, mert megért és szeretem ahogy ő is.

- Valóban? Olyan jó emberismerő lettél? És ha ő is olyan lesz mint a másik? Ha mondjuk ő is alkoholista lesz? Vagy kihasznál?

- Te paranoiásabb vagy mint én! - hördült fel kicsit hangosabban. Azt mondjuk furcsállom, hogy nem az apja oktatja ki. Lehet itt az anyja a családfő. - Igen, nekem is megfordult a fejemben, de ő is átélte azt amit én, ezért bízok benne. Mert ezen múlik egy kapcsolat.

- Nem hiszlek el. Legalább vártál volna ezzel... - nem bírtam tovább hallgatni. Felvettem a kabátomat és amilyen halkan csak tudtam kimentem az udvarra. A hó még mindig esett, de már csak enyhén így neki álltam hóembert gyúrni. Kikapcsolt, hogy újra gyerek lehetek és le is foglalt.

Sose szerettem a három emeletest. Nekem mindig is a kettő gombócos tetszett, így most is azt csináltam. Kerestem pár fekete kavicsot, amit nagyon remélek, hogy nem díszből voltak elhelyezve a fűben kiszámolva a paramétereket. Volt szeme és szája valamint gombjai is. Pont, mint gyerekkoromban. Letérdeltem elé, hogy nagyobb legyen mint és és felnéztem rá. Ahogy esett rá a friss hó olyan volt, mintha apró dudorok lennének rajta így elsimítottam még egyszer, hogy a felszíne egyenletes legyen. Egyszer csak egy répa fúródott a fejem mögül az arcába, majd egy piros sál is rá került. Jimin letérdelt mellém, és átkarolt úgy bámulta ő is az emberkét.

- Tudom, hogy hallottad. - kezdte el halkan, mintha meghallhatná bárki, de nem szemrehányásnak vagy lecseszésnek indult a beszélgetés. 

- Honnan?

- Ismerem a lépcsőnket. Az utolsó fok mindig hangosan nyikorog, most viszont nem hallottam. És itt vagy kint a hidegben a meleg szoba helyett. A könnyeid pedig már ráfagytak az arcodra. - az utolsó csak vicc volt, mivel vissza tartottam a kitörő síró görcsömet. - Megmondtam, hogy nem fog érdekelni a véleményük. Anyám mindig is előítéletes volt. Apámmal hatszor szakított, mire össze jöttek. Nézd el neki.

- Nem csak az Jimin.. igaza van. Elsiettük.

- Miért? Talán nem tudunk egymásról eleget? Nem bízunk meg a másikban? Mit siettünk el Lisa? Próbálkozunk, ennyi. - én ezt máshogy látom.. - Nem fogok azért neheztelni rád, mert az anyám nem szimpatizálnak veled. Elsőre.

- A.... miért csak anyukádat mondtad?

- Mert apa... azt mondta, hogy az én belátásomra bízza, mert rá ütöttem. - tehát.. mi? Akkor most neki oké vagyok, vagy csak bízik a fia megérzéseiben és azért fogad el mellette mert ő választott? - Menjünk be, megfázol. - segített felállni, mert a lábaim már elgémberedtek, és bementünk. A szülei már bementek a szobájukba, szerintem látni se akarták mikor jövünk be így mi is felmentünk. Az ottani szobája kisebb volt, mint a másik házban, de annál otthonosabb.

- Na várj... én hol alszok? - rám nézett amolyan érthetetlen fejjel és leült az ágyra majd megpaskolta a helyet. - Oké... és te? A plafonon? - átette a másik oldalra a kezét, és ott is megpaskolta. Tehát enyém a plafon.

- Ne aggódj, nem fogok huncutkodni este. - mondta majd elővett még egy párnát és takarót. Elrendezte az ágyat úgy, hogy a két legtávolabbi ponton legyen az ágynemű, majd befeküdt a helyére. - A zuhanyt te kezded. - felkaptam a táskámat és amilyen gyorsan csak tudtam elrendeztem magam. Amíg Jimin elvolt én a telefonomat nyomkodtam és beszámoltam Tae-nak aki folyamatosan küldözgette a karácsonyi vacsiról a képeket. Tényleg, neki is kell venni majd ajándékot, hiszen szilveszter előtt születésnapja is lesz. Úgy kellene szervezni, hogy azt a napot is végig együtt töltsük.. ki kell találnom valamit.

Bejött és lekapcsolta a nagy villanyt, ami miatt sötétség borította be a szobát, de nem sokáig mert az ágy besüppedt mellettem és a kis lámpa fénye feloltódott.

- Holnap átmegyünk a nagyiékhoz, de a karácsonyt itthon töltjük. - tudatta az információkat. Oldalára gördült, karját a feje alá helyezte párna gyanánt, és felém nézett, én viszont a plafont. Sóhajtottam egyet, és bólintottam. Gondolom alap volt, hogy nincs kedvem megint emberekkel megismerkedni, akik majd pár életkérdésből megmondják milyen vagyok. - Nyugi, ők nem olyanok mint anya.

- HyeRin-t... hogyan fogadta? - utaltam az említett nőre. Most ő engedette el egy nagy sóhajt.

- Tényleg tudni akarod? - bólintottam de továbbra se bírtam rá nézni, pedig biztos aranyos lehet így, félig kócos hajjal, ami lelóg a homlokára és a karjára, amivel támasztja a fejét. Álom szemei minden bizonnyal most is sugárzó lehet, de én nem ámulkodok ebben a látványban, inkább a halványan megvilágított krém színű plafont bámulom. - HyeRin eléggé erős személyiség volt. Büszkén mesélt magáról, és a családjáról is, ezért anyámnak azonnal belopta a szívébe. Ezért esett neki olyan rosszul, mikor elmondtam mit csinált. - elhallgatott de nem is akartam többet hallani. Valahol mélyen tudtam, hogy ez jön, mégis rosszul esett. Megint beigazolódott, amit már tudtam, a szöges ellentéte vagyok a lánynak. Elfordultam tőle, és felhúztam magam elé a térdeimet. Olyan közel volt az ágy széle, hogy a kezemet ha nem gyűröm be magam alá, akkor lelógtak volna a semmibe.

Jimin mocorogni kezdett mellettem majd lekapcsolta a kisvillanyt is, így becsuktam a szemem mert nagyjából pont ugyan annyit láttam így, mintha nyitva lenne. Egyszer csak körém fonja kezét és hátra húz, hogy ne legyek annyira a szélén. Hátammal éreztem a mellkasát, ami fel le mozgott miközben vette a levegőt. Melegséget áraszott a teste, amit éreztem mindenemben szinte mintha terjedne. Karjait összefonva tartotta rajtam, míg fejét a nyakamba fúrta, így éreztem minden kifújt levegőjét.

- Jimin... - szólítottam meg.

- Csak egy kicsit, aztán elengedlek. - suttogta majd belecsókolt a nyakamba. Mivel sötét volt, nem láttam, és nem is számítottam rá szinte becsíptem a fejét a vállam és az én fejem közé. Muszáj volt össze húzódnom mert nagyon csikis vagyok... mindenhol és felnevettem erre a tettére. Elhúzódott, majd átdobta egyik lábát rajtam, így a csípőmet közre fogva ült rajtam. Elkezdett csókolgatni ugyan ott miközben keze az oldalamba csíptek játékosan gyengéden, hogy ne fájjon, hanem pont az ellenkezője, csikizzen. A kezem a szám elé raktam, hogy ne ébresszem fel a szüleit, vagy a szomszédokat a nevetésemmel a könnyeim pedig már folytak le az ágyra annyira megkínzott.

Mikor abba hagyta úgy lihegtem alatta mintha.... na ezt a mondatot inkább fejezze be mindenki magának, és ugorjunk a következőre. Kezeit a fejem mellé támasztotta majd lehajolt egy gyors puszira, ami csók lett, és elgurult mellettem a helyére.

- Jó éjszakát. - nevette el magát, majd annyit hallottam, hogy magára húzza a takarót. Én is így cselekedtem bár az előbbi miatt rendesen leizzadtam.. ha valaki most benyitott volna lehet menthetetlenül félre értette volna a helyzetet, és valószínűleg ki se tudtuk volna magyarázni.

Jimin hamar elaludt, ezt a halk szuszogása, és az egyenletes mély levegővétele nyugtázta. Az egész szobát körbe lengte az illata, de ez más volt, mint a lenti tusfürdője. Ez volt Jimin. Remélem az álmom nem fog megviccelni, hogy holnap azt kelljen hallgatom, hogyan nyögdécseltem este. Te jó ég, és ha kifolyik a nyálam? Vagy ha gyomorszájon rúgom? És ha kínosabb helyen rúgom meg és megfosztom a leendő gyerekeim esélyeit? Várjunk, nem is tartunk ott,nem is akarok gyereket, miről beszélek... inkább megpróbálok aludni.