Már nem is tudom, mikor írtam Taenak. A tanár annyira belement a most szövődő szerelmi életébe, hogy hirtelen az előadás témáját is elfelejtettem.

Mindenképp beszélni akartam ma vele az egyik hosszabb szünetemben. Ezt rögtön lemondta, és helyette azt írta, hogy holnap délután a park másik oldalán lesz a találka, ha tetszik ha nem. Nem nyugodtam meg, mert ez azt jelenti, hogy hiába is kérdezném tovább illetve látogatnám meg, nem mondana egy árva szót se. Ismerem már.

Úgy gondolom a mai nap értékelhető órája a felvett biológia szak volt. A tanár az első sorba se lát el még szemüveggel se, így Rae észrevétlenül surrant fel a padok alatt mellém, hogy képeket nézegessünk Pinterest-en. Instant halál az az oldal, annyi szent.

Otthon miután megfőztem ismét Tv-zni kezdtem. Megpróbáltam tanulni, de hamar feladtam. Nagyjából a harmadik sornál. A matek feladatokat nem csináltam meg, csak a példa és a képlet alapján leírtam az elejét de amint bonyolódni kezdett ismét elvesztettem a fonalat és inkább abba hagytam. Reménytelen vagyok. Nem értem minek kell erőltetni. Nem akarok mérnök lenni.

Az éjszaka folyamán se aludtam szinte semmit mivel anyám megint nem jött haza és fúrta az oldalamat amit Tae üzent. Reggel kómásan és egy laza 5 perces késéssel értem be órára. A tanár nem vette annyira zokon, azt mondta majd több tanulnivalót kapok, de ez is elmaradt. Rae viszont kifaggatott mit és hol csináltam az éjszaka amiért nem tudtam időben felkelni. Lepattintottam egy ,,sorozatot néztem, tudod.." mondattal mire a szeme felcsillant, és nagyban bólogatni kezdett hiszen ő is olyan, hogy inkább nem alszik, csak még egy részt lásson.

Amint véget ért az előadás szinte szálltam ki a teremből átszelve a parkot. A kapunál megálltam és vissza néztem hátha elmentem mellette, mert sehol se találtam. De nem voltak annyian, hogy ne ismerném fel... lehet én értem ide előbb?

- Huuu! - ugrott mögém és eltakarta a szemem. - Na ki vagyok?

- Én vagyok ki a titkolózásaidtól idegileg! - válaszoltam és kibújtam a keze alól. - Hogy értetted a- nem hagyta, hogy befejezzem. Felemelte az arcom elé a kezét majd kijelentette, hogy kövessem és onnantól kezdve megint nem mondott semmit. Olyan helyre vitt, amit nem is ismertem. Az utcanevek se rémlettek, mintha egy teljesen más városban jártam volna  Megállt egy számomra ismeretlen ház előtt és becsöngetett.

- Igen? - szólalt meg a kis hangszóró. Hangja halk volt, és kissé talán magas is, mégis férfias. Nem tudok férfit csatolni hozzá a képzeletemben. Eddig mindig el tudtam képzelni hangról mondjuk az alkatát. Tae-t kivéve. Őt ha valaki vakon hallja meg azt hiszi, hogy egy agyon gyúrt izomagyú állat áll előtte annyira mély a hangja. Ha viszont elő veszi a másik énjét azt mondanák, hogy egy nyurga szélfújta gyerek beszél. Nos, ő pont közötte helyezkedett el.

- Beengedsz? - nevetett fel és már nyúlt is a kilincs után, ami tompa csattanással jelezte, hogy nyitva van. Nem értettem mi folyik itt, sose mesélt semmilyen itteni barátjáról, mégis a hangszóróba úgy szólt bele mintha évek óta ismernék a másikat. Bementünk a ház mellett egy hosszabb járdán amit szőlő folyosó rejtett el a nap elől. Mivel ősz van ezért eléggé sok fürt lóg le. Szerencsétlen férfi itt előttem dülöngél jobbra balra, én viszont még kényelmesen elfértem alatta. Az ajtó előtt megtorpant és csípőre tartott kézzel várta, hogy kinyíljon ami pár másodperc múlva meg is történt. Felfogni se volt időm, ki az mivel Tae belökte az ajtót ezzel együtt a férfit is és rá ugrott.

Nem mertem belépni a házba, ezért a küszöbön állva néztem az eseményeket. Tae régi jó barátként üdvözölte a férfit aki egy fél fejjel alacsonyabb volt nála, és kicsit talán izmosabb is.

- Oh, ne haragudj. Megfeledkeztem a kis vendégedről. - Hogy mi? Az övé? Ugye nem rólam beszél? - Jimin, ő itt Lisa, Lisa, ő itt Jimin. - mutatott be minket egymásnak hadarva. Oldalra fordult, és végig mért, ki is vagyok.

Mind a ketten meglőve álltunk egymás előtt, de szerencsére gyorsabban kapcsolt mint én. Oda lépett elém, és kezet nyújtott amit el is fogadtam majd ismét bemutatkoztunk, hogy hivatalos legyen.

- Tudod, már meséltem róla. - karolta át a nála kisebbet én viszont megráztam a fejem. - Jajj, dehogynem. Park? - ismét megráztam. - Jiminie?

- Várj, említettél egy.... Chimmy-t.. - gondolkodtam el, mert az hasonló kiejtésű.

- Az az! - vigyorgott és megrázta a vállát Jiminnek aki bosszúsan nézett rá.

- Én azt hittem... - gyorsan a számra tapasztottam a kezem, nehogy tovább mondjam, mert lehet páros lábbal rúgott volna ki a házából. Nem mesélt konkrétat, csak annyit, hogy talált egy tök jófej fiút, aki ott van, ahol ő egy szállodába. Ez még akkor volt, mikor turnézni járt. De én teljesen abba a tudatban voltam, hogy ő egy kutya, legalább is valami állat mivel.. nem esett le, hogy ez egy becenév is lehet..

- Hogy? - nézett Tae nagy szemekkel de én megráztam a fejem.

- Szóval? Miért vagyok itt? - tereltem a kényes témát, hátha elengedi ami úgy tűnik be is jött.

- Ah, igen. Képzeld, Jimin magántanár. És elmesélte, hogy itt is fogadna diákokat, persze csökkentett létszámban az elején, hogy visszarázkódjon a szakmába. De te ennek tökéletesen megfelelnél.

- Azt hittem lezártuk a magántanár témát - léptem egyet hátra és keresztbe fontam a karomat. Sose hallgatott rám, csak ha valamit sírva kértem. Jó mondjuk az esetek többségében neki volt igaza én meg jól jöttem ki a dolgokból de néha nagyon idegesítő tudott lenni. Olyan mintha nem figyelne rám, miközben ő foglalkozik velem a legtöbbet.

- Nem lenne belőle gond, higgy nekem. Le akarsz diplomázni nem?

- Ne zsarolj! - akadtam ki és kiléptem a házból. Vissza mentem a kapuhoz de rájöttem, hogy anélkül a szerencsétlen nélkül nem tudok haza jutni mert nem emlékszem hol is vagyok így pufogva vártam, hogy elköszönjön és kijöjjön. Halk lépteket hallottam így vérszomjasan hátra pillantottam. De tekintetem azonnal meglágyult amint észre vettem, hogy nem ő, hanem a másik férfi közeledik. Sőt, már itt van az orrom előtt.

- Nézd.. nincs jogom bele szólni, hiszen nem is ismerjük egymást, de ha gondolod, hívj fel, és beszéljünk erről. Én nem fogom erőltetni, nem vagyok Taehyung. - A kezembe nyomott egy papírt amire fel volt írva a telefon száma és a hely ahol lakik. Kiengedett a kapun majd szélesebbre tárta, hogy a házból kifutó Tae-t is kiengedje. Kezet ráztak mi pedig elindultunk visszafelé. Mikor végre ismerős terepre érkeztünk azon gondolkodtam elfutok, de hirtelen csapta meg fülemet hangja ami elfeledtette velem ezeket az ötleteket.

- Most haragszol?

- Igen - vágtam rá azonnal. - Nem beszélted meg velem, csak úgy elvittél egy idegenhez. Tudod milyen volt ez nekem? Nem olyan, mintha egy régi jó barátodat akarnád bemutatni. Elviszel azért, hogy bemutass mint tanítványát? Nem vagyok portéka Taehyung!

- Tudom. Nem is gondolkodtam ilyeneken. Csak azt hittem, ha látod, hogy normális talán... benne lennél. - Láttam rajta, hogy elszégyellte magát. Végül ő is nagyon idiótán érezhette magát miattam, amiért felkaptam a vizet és kiszaladtam a házból mint egy hisztis ötéves.

- Ne haragudj. Csak tudod, hogy érint ez a dolog.. - mind a ketten mélyen hallgattunk. Nem volt mit mondani. Ő tudta, hogy ha elkezdi én befejezem és elmegyek, magamtól meg nem beszélek róla. Jobb az, ha mélyen hallgatunk erről.

- Akkor most? Mi lesz? - kérdezi a ház előtt.

- Még eldöntöm - mosolyogtam vissza, de nagyon nehezemre esett.

- Figyelj, ha úgy van, akkor én szívesen elmegyek veled az első hetekben.

- Ugyan Tae, ne add alám a lovat, mert a végén elhiszem. Neked dolgod van az étteremben és a kiadónál is nem kell, hogy miattam havazódj el. Dönteni fogok de nem ma. Fáradt vagyok. Szóval jóéjt - intettem neki, majd becsuktam a kaput és bementem. Csak akkor jöttem rá, hogy itt basztam el szerencsétlennek az éjjelét, mivel mindig megöleltem ha elbúcsúztunk egymástól most meg... jóéjt. Biztos azt hiszi halálosan meg vagyok sértődve rá.

Miután rendbe raktam anyámat ellenőriztem a hőfokát, nehogy láza legyen - de inkább volt kihűlve -, bevonultam a fürdőszobába. Ma inkább fürödni volt kedvem így rátettem a kádra a pallónak csúfolt fadeszkát majd rá a lapptopot és benyomtam egy filmet. Valami akció egy kis túlzott kémkedéssel fűszerezve.

Behuppanva az ágyamba rájöttem, hogy kurvára de le kellene cserélni ezt a huzatot. Nem bírtam a véremmel, így éjjel 10 órakkor álltam neki lehúzni majd frisset tenni a takaróra és a párnára. Ezek után továbbra is a plafont bámultam, a kezembe vettem a kis cetlit és azon elmélkedtem, amit mondott. Nem hagyott nyugodni. Ő ajánlotta fel, Tae barátja, nem volt tömeggyilkos feje... miért is ne fogadnám el? Végül is ha tud segíteni, hogy legalább hármasra le tudjanak zárni év végén már akkor is jól jártam. Többet nem is akarok, és úgy érzem nem is lennék rá képes.

Másnap suli után felidéztem az útvonalat merre mentünk, de mivel három helyen is eltévedtem rááldoztam a mobilnetemet, hogy beírjam a kis cetliről az utca nevét. Még reggel utána néztem, mit kell vinni egy magántanárhoz, így bepakoltam a mostani matek füzetet és könyvemet, valamint a tavalyit is. Elhoztam pár 8.-ban írt dolgozatomat, mert ha az alapokról akar indulni elég nehéz lesz elmagyaráznom mit nem értek, mert ha azt mondom, hogy ,,semmit" azon általában felhúzzák magukat az emberek.

Mikor a ház elé értem nagy levegőt vettem, és tárcsáztam a telefonszámát. Reménykedtem benne, hogy itthon van, és nem fog elküldeni a közvetlenségem miatt. Nekem sem tetszik, hogy el kellett ide jönnöm, ráadásul egyedül, a szívem egyfolytában kalapál, de ezt most úgy érzem meg kell tennem, hogy feljebb lépjek a gödörből, amiben most vagyok. Magamért teszem.

- Igen? Park Jimin telefonja - szólt bele illedelmesen, nyilván az ismeretlen szám kiírás miatt. Legalább nem a pizza futárt hívtam..

- Szia, Lisa vagyok.. - nagy levegő, nem lesz semmi baj, hiszen ő mondta. Mondjuk csak annyit mondott, hogy hívjam nem azt hogy jöjjek el. Úr isten mi van, ha zaklatásnak veszi? Ha van valahol egy magán terme és azért kellet volna csak felhívnom, hogy elmondja hol van és ott fog majd tanítani.. hogy lehetek ekkora idióta?! - B...beengedsz?